Mint egy óriási emeletes ágyat, úgy képzelte el családja nyaralóját Bunyik Emese építész. Az egykor pelék lakta házon most a gyerekektől a nagyszülőkig három generáció ötletei és keze munkája láthatók.
Van a Dunakanyarnak valami nomád bája: még ha közel is van a fővároshoz, lehetőséget ad a lelassulásra, az elvonulásra. Bunyik Emese és családja régóta vágyott a környéken egy erdei házra, így mikor rábukkantak erre a régi, könnyűszerkezetes, domboldalon álló faházra, az sem tántorította el őket, hogy abba se áram, se víz nem volt bevezetve, peléktől azonban hemzsegett.
Emese a felújítás során az eredeti befoglaló méretét meghagyva, a ház hangulatát és lelkét megőrizve az épületet tetőtérrel és némi, igencsak szükséges komforttal egészítette ki. „A víkendházak kétkezi romantikája minden családtagunknak fontos, ezért mi magunk vágtunk bele az átalakításba. Csupán az ács- és a bádogosmunkákat bíztuk ismerős szakemberekre”– meséli az munkálatokról Emese.
A vörösesbordó fémburkolat a környezethez és az évszakokhoz igazodik: a rá eső fénytől függően mindig kicsit más árnyalatot vesz fel. Van még egy előnye: hála neki a nyaralóban nincs térerő, így tényleg lehetőség nyílik a teljes kikapcsolásra.
„A hely már kezdettől kezdve nomád kikapcsolódást nyújtott: tábori lámpával világítottunk, esővizet gyűjtöttünk, a hűtőt gázpalackról működtettük és a kertben, szabad tűzön főztünk. A házból egyenesen a természetbe léphetünk, a közeli piros túra útvonalára. A gyerekek tablet
nélkül is jól érzik itt magukat, kószálnak, gyűjtögetnek, felfedeznek. A nappal kelünk és fekszünk, és a hely varázsa miatt mindig nagyokat alszunk” – meséli a házban töltött időkről Emese.
A ház legnagyobb részét egy nagy, közös tér teszi ki, és hiába nincsenek a különböző funkciók a mosdó kivételével elválasztva, mégis lehetséges külön vonulni. „Az egész tér olyan, mintha egy óriási emeletes ágy lenne. A központja egy négyszemélyes ágy, a hencsergő, amelynek aljában mély fiókokban tároljuk a legtöbb holminkat a ruháktól kezdve az ágyneműkön át a porszívóig. A hencsergőt három oldalról ablakok veszik körül, ahonnan rálátunk a kert ikonikus csertölgyére, a teraszról a tölgyön keresztül pedig a visegrádi várra. Fent pedig búvóteret alakítottunk ki játszószőnyeggel és a gyerekeknek olvasó hálóval – épp a hencsergő fölött” – írja le a teret Emese.
Azt is megtudtuk, hogy a munkálatokból tényleg az egész család kivette a részét: a kárpitozásról Emese édesanyja, a lépcsőszerkezetről a gépészmérnök apuka, a munkálatok vezényléséről pedig a tervező testvére gondoskodott. Emellett a legkisebbeket is bevonták a felújításba: a gyerekek részt vettek a csiszolási munkákban és az apróbb szépítgetésekben.
Az újjáépítés után is környezettudatosan használjuk a nyaralót. Az esővizet továbbra is ciszternában gyűjtjük, kevés áramot fogyasztunk, a konyhai hulladékot komposztáljuk és nem halmozzuk a házban a tárgyakat. Esténként olvasunk, beszélgetünk, társasjátékozunk és
nyugalommal töltjük fel magunkat.
Kassa főutcáján pompáznak az Edinas paper kreációi
Duna: több mint folyó | URBANUM
