Vita Ukrajna NATO-tagságáról, áldozatokról és szabadságról, valamint a NATO 2008-as momentumának elmulasztásáról. Nemzetközi kerekasztal, sokszínű gondolatokkal.
„2014-ben publikáltam egy tanulmányt, amely szerint Ukrajnának az osztrák semlegesség mintáját kellene követnie, annak érdekében, hogy elkerülje a háborút” – mondta Heinz Gärtner, kiemelve, hogy Ausztria 1955 óta katonai függetlenséget fogadott, mert nem akart szovjet megszállást, Közép-Európa azonban a Vasfüggöny mögé esett. Kezdetben Bécs esetében nem volt világos hova kerül, Churchill sokáig szovjet megszállás alá adta volna az osztrák fővárost Berlinnel együtt, de végül ez nem valósult meg. „Ha ma ránézünk a térképre világos, hogy Ukrajna semlegessége nem létezik többé, Svédország és Finnország pedig csatlakozott a NATO-hoz, feladva a semlegességet” – mondta Gärtner, aki szerint az új Vasfüggöny leereszkedőben van.
Az illegális bevándorlás és a határellenőrzés kérdései különösen fontosak a Schengeni övezetbe tartozó Ausztria számára. Ausztria és más EU-tagállamok aggódnak az illegális bevándorlók átjutása miatt Románia és Bulgária határain, és attól tartanak, hogy a schengeni övezethez való csatlakozásuk fokozná a kockázatot. Az illegális bevándorlás elleni harc és a határellenőrzési politikák szoros együttműködést igényelnek az EU-tagállamok között, és Ausztria arra törekszik, hogy biztosítsa, hogy Románia és Bulgária készen álljon az ilyen kihívások kezelésére, mielőtt belépnek a schengeni övezetbe. Azonban jelenleg nem hagyja jóvá ezen két ország csatlakozását. Az Ausztriába érkező illegális bevándorlók százalékarányáról pontos adatokat nehéz megadni, mivel az illegális bevándorlás száma folyamatosan változik, és az átjutási útvonalak is változnak, azonban az elmúlt években a Balkán-félszigeten keresztül történő migráció számottevő volt. Ismeretes, 2015-ben az Európai Uniót hatalmas migrációs hullám árasztotta el, akik főként Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkeztek a Balkán-félszigeten keresztül. Az illegális határátlépések száma Ausztriába és más nyugat-európai országokba azonban jelentősen csökkent azóta, miután az EU és Törökország megállapodása miatt a Törökországon keresztül történő migráció csökkent. Az Ausztriába érkező illegális bevándorlók pontos száma és aránya függ a migrációs folyamatok alakulásától és az egyes országok határőrizeti intézkedéseitől, Bécs szerint pedig Románia és Bulgária erőfeszítései előre mutatóak, de messze nem elegek.
Gärtner szerint az osztrák blokkolás mögött az áll, hogy az illegális menekültek 40%-a a balkáni útvonalon keresztül érkezik Ausztriába és túl nagy Románia és Bulgária csatlakozásának kockázata. Ez éket is verhet a szövetséges tagállamok közé, ugyanakkor Gärtner szerint Közép-Európában nagyon fontos a közös kulturális érték megőrzése, az együttműködés és a kommunikáció.
Neli Kirilova egyértelmű, de fontos megállapításra világított rá: a NATO és az EU között a védelmi együttműködés egyre erősebb, ugyanis az EU a jelenlegi védelmi politikáját a NATO-val együttesen határozza meg. A schengeni csatlakozás akadályával kapcsolatban reflektált Gärtner szavaira, megerősítve, hogy Bulgáriában a menekültválság továbbra is súlyos és a bolgár-görög határ sem biztosított.
Andrej Makaricsev szerint a háború elsődleges területe a nyelv: az észt vezetés agressziónak, területi integritás megsértésének és háborús bűnöknek nevezi azokat a cselekményeket, amelyeket Oroszország elkövet, ennek érdekében pedig tényleges jogi lépéseket is képes tenni. Észtország kezdeményezte először az orosz vagyon zárolását, Ukrajnát pedig a GDP-je 2 százalékával támogatta. „Észtország esetében a semlegesség állapota nem működik, a biztonsági helyzet azonban stabil. Ugyanakkor bele kell gondolni, mi lenne, ha ma Észtország már nem lenne a NATO része – minden bizonnyal a következő orosz áldozat lenne” – mondta az orosz származású szakértő, aki szerint Észtország vezetése nem szeretné Putyin arcmentését támogatni, az európai biztonsági teret pedig Oroszország nélkül képzeli el. Ezt a politikát megerősítette a legutóbbi parlamenti választás, amelyen világos választ adott az észt társadalom, amely a magas inflációs környezet ellenére hajlandó fizetni a biztonságért és szabadságért. Még márciusban Kaja Kallas hivatalban lévő miniszterelnök jobbközép-liberális Reformpártja nyerte a parlamenti választásokat Észtországban. A Reformpárt választási programja alapján a miniszterelnök pártjának győzelme azt jelenti, hogy Tallinn folytatja az átállást a zöldenergiára, és továbbra is fogad menekülteket Ukrajnából, támogatva az orosz agresszió áldozatául esett országot. A párt a kampányban azt is ígérte, hogy a GDP 3 százalékára emeli a védelmi kiadásokat, és csökkenti a vállalkozások adóterheit. A miniszterelnök azt is jelezte, hogy az újonnan hivatalba lépő észt kormány továbbra is fenntarthatja az Oroszországra gyakorolt nyomást. „Be kell fektetnünk a biztonságunkba. Agresszív szomszédunk nem tűnt el és nem is fog eltűnni, úgyhogy ezzel foglalkoznunk kell” – jelentette ki Kaja Kallas.
Az ukrán-NATO kapcsolatok hosszú időre visszanyúlnak, azonban a NATO-tagság kérdése mindig is érzékeny és vitatott téma volt Ukrajnában. Az 1990-es évek elejétől kezdve Ukrajna aktív kapcsolatokat épített ki a NATO-val, és 1994-ben csatlakozott a NATO Partnerségi Programjához. 1997-ben aláírták az Ukrajna-NATO Együttműködési Megállapodást, majd 2002-ben az Ukrajna-NATO Akciótervet, amelynek célja a politikai, katonai és gazdasági együttműködés elmélyítése volt. Ezt követte 2008, amikor szerint Gärtner megadni a NATO csatlakozás lehetőségének reményét Ukrajnának veszélyes volt, mert ez egy fegyvert adott Putyin kezébe, amelynek a következményei ma már ismertek. 2008-ban az Ukrajnai parlament megszavazta, hogy Ukrajna NATO-tagság iránti kérelmet nyújtson be. A szavazás szoros volt: a parlament 233 szavazattal fogadta el a döntést 226 szavazat ellenében. A 2008. áprilisi bukaresti NATO-csúcstalálkozón a NATO úgy döntött, hogy még nem ajánlja fel a tagságot Grúziának és Ukrajnának; Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár mindazonáltal kijelentette, hogy Grúzia és Ukrajna idővel taggá válhat. A jelentések szerint Franciaország és Németország ellenállásába ütközött a NATO-bővítés. Oroszország kevesebb mint négy hónappal később, 2008 augusztusában megszállta Grúziát.
Makaricsev kiemelte, hogy Észtország már hivatalosan is megnevezte Oroszországot, mint legfőbb fenyegetést, éppen ezért Ukrajna NATO-tagságát is támogatja. „Ugyanakkor tisztában kell lennie azzal Kijevnek, hogy Ukrajnának bizonyos feltételeket teljesítenie kell a csatlakozás érdekében, például a háború lezárása elengedhetetlen” – mondta a szakértő.
„Ha és amennyiben Ukrajna a NATO tagja lesz, akkor további országok is csatlakozhatnak, nagyrészt a Balkánról” – mondta Kirilova, rámutatva, hogy ez a NATO-ban okozhat egyfajta egyensúlytalanságot, mivel Törökország is kétkapura játszik és regionális vágyai és érdekei végrehajtására használja a szövetséget, éppen ezért nagyon fontos a NATO-ban a befolyásolás-mentes egyensúlyt megalkotni.
Kifutóról az utcára #1 | Egy év a divatban
„Szeretném elmagyarázni a világnak, mi az az Ukrajna” | Interjú az i am u are főkurátorával, Nadiia Shapovallal
