Nagyon érdekes politikai és gazdasági vonatkozásai vannak a témának, amelyekről hosszan és nagyon hosszan is lehetne értekezni, de ezt most nem tesszük meg, mint hogy mi inkább a vizuális hatását érezzük megdöbbentőnek a kínai és jelen esetben afrikai üres városoknak.
Az szokott dolog, hogy politikusok és befektetők tévednek, ilyet láttunk már a történelemben számtalanszor, de azt hogy a 21. században ez ilyen méreteket tudjon ölteni az még mindig sokak számára meglepetést okoz. Néha nekünk is.
Kilamba – és annak is új városrésze – 30 kilométerre épült Luandától, Angola fővárosától. Fél millió ember számára tervezték, és többek közt 750 darab 8 emeletes lakóházat, tucatnyi iskolát és százas nagyságrendben kereskedelmi egységeket.
Ha rosszmájúak lennénk mondhatnánk, hogy az üres városok építése kínai hóbort, mert emögött is Ők vannak, a China International Trust and Investment Corporation formájában. A biznisz ugyanakkor itt biztosan megtérül számukra, mert sem fenntartaniuk, sem eladniuk nem kell az üres várost, tekintve hogy ezt az angolai kormány Jose Eduardo dos Santos elnökkel az élén magára vállalta. Kína a beruházás ellenértékeként 3,5 milliárd dollár értékben jut olajhoz.
Az üzlet elsőre jónak tűnhet, ugyanis Kínának óriási szabad kapacitásai vannak az éptőiparban, Afrikában pedig nyilván nagyon is szükség lehet erre. Azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy afrikában tömegek vennének 30 és 45 millió forintos pecókat.
Valószínűleg ugyanarról lehet szó most is, mint a szintén kínai “stadion-diplomácia” esetében is. Az is arról szól, hogy építünk egy szép parasztvakító satdion Ghána külsőn, amitől a helyi kormány egyből az ölünkbe dobja összes ásványkincsét.
A cikk természetesen ezt a szkeptikus hozzáállást tök szubjektív véleményként állítja elétek, s mint az elején is írtam fontosabbnak tartom a vizuális hatást, ugyanakkor az önmagáért beszél. Üres város!
Amúgy kerestünk néhány kínai példát is, szóval ezt is nézzétek meg ha van időtök. ITT!