Emlékszem, hogy úgy nagyjából hét éves lehettem mikor először láttam ezeket az illusztrációkat egy Erich von Daniken könyvben. Azt hiszem, most, hogy ezt a nevet leírtam tisztáznunk kell álláspontomat az író munkásságát illetően, mert három féle ember létezik vele kapcsolatban. Az első, aki sose hallott róla. Őket most hagyhatjuk is, a link alapján ezt bármikor pótolhatják, valamint nemsokára elolvashatják az én véleményemet is. A második is harmadik csoportba azok az emberek tartoznak, akik ismerik Danikent. A második csoport valószínűleg megveti vagy mosolyog rajta, de semmiképpen sem gondolja, hogy komolyan kéne vennie, hogy a Biblia és más ősi vallások emlékei valójában az emberiség és a földön kívüli civilizációk találkozásait írják le, hogy a piramisokat is az ő segítségükkel építettük és hogy a nagyhatalmak már a 70-es, 80-as években bejárták és bányászták a naprendszer bolygóit. Meg mást is. A harmadik csoport viszont teljesen komolyan gondolja ezeket és így Erich von Daniken minden állítását is. Ők azok, akik mostanában a chemtrailről értekeznek hosszasan és a Hold túloldalán lévő bázisokról magyaráznak.
Jómagam véleménye az, hogy a fickó zseniálisan szövi a sztorit, tényleg marha jó összefüggéseket és párhuzamokat talál ki, szóval egy nagyon jó science fiction író lehetne, ha nem gondolná azt híveivel együtt, hogy amit ír az nem fikció. De azt gondolja. Vagy nagyon megy a biznisz.
Tehát az Ő könyvében láttam először ezeket, wc papír minőségű anyagra nyomva, ezért most teljesen felvidultam e részletgazdagság láttán. Térjünk rá a projektre:
A 20. század közepén valami irtózatos, manapság felfoghatatlan hangulatot adott az emberek mindennapjaihoz a tudomány és mérnöki teljesítmény fejlődése. Kurzweil szerint – és jómagam szerint is -, a társadalom és a tudomány fejlődése ma sokkal gyorsabb és nagyobb jelentőségű, ugyanakkor van mégis egy olyan benyomásom, mely szerint ez az átlagember számára sokkal szembetűnőbb volt a múlt század közepén.
Akkor egyik pillanatról a másikra mindenkinek lett hűtője, mosógépe, autója és színes televíziója és habár tudom, hogy a magyar realitás nem ez volt, globális trendként mégis ez írható le, és a megkésett helyeken ez csak később következik be. A ma fejlődése, az, hogy ugyanazokon a dobozokon belül meghatványozódott párszor a sebesség, és hogy ma már nem csak telefonálni tudunk a kütyükkel meg a fényképezőgépekkel valójában sokkal jelentősebben alakítja át az emberi társadalmat, ám végső soron az érzés mégsem az mint amikor az előbb említett századközepi generáció először lépett a Holdra, vagy robbantotta fel a Cár bombát, repült kontintensről kontinensre, vagy merült a tenger fenekére. Ez a korszak a természet és a bölcső legyőzése volt, amikor rájöttünk hogy átvághatjuk, megfúrhatjuk, lenyomhatjuk, építhetünk nagyobbat. Ma már mást akarunk, mint a szépen megokosuló fiatal, rájöttünk, hogy egész jó ez a bolygó, lehet, hogy vigyázni kéne rá, ezért elég a kisebb de okosabb, elég a használt is. Legalábbis remélem, hogy tényleg ez a meghatározó globális trend a fejekben. Lehet csak enyémben?
Ez tulajdonképpen most másodlagos, mert jelen cikkünk tárgya bőven az előbbi kor terméke. Hát persze, hogy építsünk több kilométer átmérőjű gyűrűket az űrbe, amelyek a középpontjuk körül forogva mesterséges gravitációt hoznak létre. Hát persze, hogy indítsunk kolóniákat a mély űrbe egy akkor valóban lehetséges globális atomháború elől menekítve az emberi fajt. Nyilván egy olyan korban, amikor hetente merültek fel megalomán és őrjítően nagypofájú tervek – mint hogy építsünk olyan űrhajót mely mögött egyszerűen atombombákat robbantgatunk és ez hajtja -, belefér a közbeszédbe egy ehhez hasonló koncepció a NASA környékéről is.
A meglehetősen és indokolatlanul hosszúra nyúlt bevezető után adjátok át magatokat a galériának, és képzeljétek el milyen lehet egy mesterséges környezetben élni, függetlenül mindentől, csak önfenntartva létezni. Egy biztos, ezek a közösség hamar sokkal bölcsebbé válhattak volna, mint a Földön maradt testvéreik. Egy „20 km hosszú” bolygón sokkal hamarabb kiderül ki nem játszik csapatban…
u.i.: iménti okfejtésemet, mely szerint manapság kicsiben és okosban játszunk, kicsit hitelteleníti, hogy Elon Musk a SpaceX alapítója és vezetője a tegnapi napon jelentette be, hogy tervei szerint 80,000 emberből álló kolóniát hozna létre a Marson. Gondolom, hiába állnék neki magyarázni, hogy de ez nem olyan megalomán, meg hogy ez sokkal okosabb és reálisabb, mint amikről itt szóltunk. Mindegy.