Így kellene fejlődnie a magyar mezőgazdaságnak?
Sorozatos kihívások előtt áll nemcsak a magyar, hanem az európai agrárium is. Hogyan lehet eligazodni egy változó világban – és mennyiben tudnak segíteni ebben a szakmai tanácsadók? Nagy Gáborral, az Agrina Consulting tanácsadócég alapító-ügyvezetőjével beszélgettünk Ukrajnáról, Donald Trumpról és a magyar gazdatársadalomról.
Agrár-tanácsadóként hogyan értékeli az elmúlt évek sorozatos kihívásait – háború, infláció, szárazság, vámok?
Tanácsadókra elsősorban akkor van szükség, amikor a normális üzletmeneten változtatni akarunk, vagy változtatásra kényszerülünk. Ekkor van igazán szükség külső személy eltérő látásmódjára és tudására. Most nagyon sok olyan külső tényező van, amivel nem csak az élelmiszerlánc, de valamennyi piaci szereplő szembesül. Közös ezekben, hogy mindegyik olyan vis maior, amire jellemzően nem készültek fel, nem látták előre, de a vállalkozásukat alapjaiban érintik, érinthetik. Ebben a környezetben, amikor információdömping van, fontos az információknak a vállalatra lebontott objektív értelmezése és értékelése. Tanácsadóként mi olyanokat mondunk, mondhatunk ki, ami nem feltétlen tartozik a mainstreamhez, viszont gazdaságilag racionális és a vállalat számára előnyös. Hogy egy példát mondjak: Ukrajna a magyar mezőgazdaságnak kihívás, ha a hagyományos növénykultúráinkra gondolunk – napraforgó, kukorica –, azonban ezeket az aszály is rendszeresen veszélyezteti. Meg kellene gondolni, hogy ahol rendszeresen veszteséges ezen növények termesztése, ott próbálkozzanak meg mással, viszont a tudásunkat forgassuk át és fektessünk be oda, ahol megéri ezeket a növényeket termeszteni, például Lengyelországba és Ukrajnába. Mindennek persze vannak racionális gátjai a gazdák többsége számára, mint a nyelvismeret hiánya és az elöregedő gazdatársadalom. Azonban közepes és a feletti gazdaságok szintjén ezek nem kellene, hogy akadályt jelentsenek. Jelenleg egyik nagy kihívás az amerikai elnök által bevezetett és beharangozott vámok. Ezek következtében az EU termelőinek és exportőreinek át kell gondolni a stratégiájukat. A kínai válaszintézkedések miatt az amerikai gazdák kiszorultak a kínai piacokról, emiatt új piacokat keresnek. Ez jelenti az uniós belső piacot, de jelenti a hagyományosan uniós export célországokat. Emiatt a magyar termelőknek nem elég a klímaváltozás hatásaival megküzdeniük, de az is kérdés lesz, hogy hova és milyen áron tudják értékesíteni a termékeiket. Az EU-nak több mint 70 országgal van szabadkereskedelmi megállapodása. Azonban a magyarok célpiaca még mindig 80%-ban az EU, így sokkal inkább ki vagyunk szolgáltatva annak, ha a belső piacon hirtelen bennragadnak agrár- vagy más termékek. Ezen lehetne változtatni, csak éppen le kellene térni a megszokott útról. S végül említetted az inflációt. Talán nem is az infláció, hanem a forint fokozatos, de kiszámíthatatlan gyengülése az, ami nehézzé teszi az árazást, és ez is növeli az inflációt. A gyenge forint miatt nő az inputköltség, és ez meg kellene jelenjen az árban is. Azonban az árakat jellemzően a világpiac határozza meg. Ebből az is következik, hogy vagy exportálni kell a terméket, hogy a gyenge forintnak az előnyeit is megtapasztalják a termelők, vagy itthon emelni kell az árakat. Ha pedig nem tudja a termelő exportálni a termékét és itthon sem tudja növelni az árát, akkor előbb-utóbb veszteséges lesz. A ragadós száj-és körömfájás, a madárinfluenza miatt most sok gazdálkodó került nehéz, szinte kilátástalan helyzetbe. Számukra fontos lenne az olyan állami segítség, ami nem csak kárpótolja őket a vesztességeikért, de bíztatást ad az állattartás folytatására.
Miben tud kiemelkedőt nyújtani az Agrina egy ilyen megjósolhatatlan üzleti közegben?
Egy más látásmódot és konkrét segítséget tudunk adni a vállalati stratégia egyes elemeinek végrehajtásában. Mi a közigazgatásból jöttünk, de kollégáink már lassan 10 éve jelen vannak a piacon, és segítjük a Magyarországon működő globális és magyar piaci szereplőket, érdekképviseleteket. Ismerjük az uniós szabályozást, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezünk, ugyanakkor a hazai politikai és gazdasági környezettel is tisztában vagyunk. Az elmúlt évtized alatt felépítettünk egy olyan szakmai hitelességet, hogy megbíznak bennünk az ügyfeleink és kormányzati és uniós szereplők is. Mi abban tudunk leginkább segíteni, hogy értelmezni tudjuk azokat a kockázatokat és lehetőségeket, amikkel a vállalatoknak szembe kell nézniük. A kockázatokat mi elég tágan értelmezzük, beleértjük az uniós, vagy nemzeti jogalkotási javaslatot, de a fogyasztói szokások hirtelen bekövetkező érdemi változását is. S ha van egy kialakult stratégia, akkor azt segítünk érvényesíteni a jogalkotók és más érdekelt szereplők irányába.
Ukrajna esetleges EU csatlakozása vagy szorosabb integrációja milyen következményekkel bírhat az agrárszektorban?
Kezdjük azzal, hogy az ukrán agrártermékek az elmúlt években lényegében minimális korlátozással voltak jelen az uniós piacon. Sem uniós, sem a magyar mezőgazdaság nem omlott össze, de tény, hogy az ukrán termékek és a klímaváltozás együttes hatása jelentősen megviselte a magyar mezőgazdaságot. Arra számítunk, hogy az ukrán csatlakozás még több évet vesz igénybe, s erre fel lehet, és kell készülni. Ráadásul azt halljuk, az EU jelentősen korlátozni fogja az ukrán termékek vámmentes importját. Ezt az időszakot értelmesen kell kihasználnunk. Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, Ukrajna az EU számára megkerülhetetlenné vált. Megkerülhetetlenné vált, mert ütközőállam, amire az USA visszahúzódása miatt nagyobb szükség van, mint a kommunizmus összeomlása óta bármikor. Szükség van rá, mert az újjáépítése olyan lendületet adhat a jelenleg küszködő európai gazdaságnak, amit a II. világháború utáni Marshall-segélyhez lehet mérni. Ennek azonban komoly ára van. A mezőgazdaságban Ukrajna csatlakozása várhatóan újrarendezné az európai termelési szerkezetet. A magyar mezőgazdaság problémája, hogy jellemzően ugyanazt termeli, mint Ukrajna. Kis túlzással Ukrajnában azonban az érdemi birtokméretek ott kezdődnek, ahol nálunk végződnek. Egy-egy nagyobb ukrán gazdaság képes nem néhány kamiont, de egy gabonaszállító hajót megrakni. Ezzel nem fogunk tudni versenyezni bármilyen nagy is a támogatás. Szóval változtatni kell. Azonban Ukrajnától függetlenül, a klímaváltozás miatt is változtatni kell a mezőgazdaságunkon. Az aszályra, a járványokra reagálni kell. S ez a folyamat gyorsabban végbe mehet, mint hogy Ukrajna hivatalosan csatlakozna az EU-hoz.
Hogyan tudnának erre a cégek felkészülni?
Leginkább azzal, ha a képzésbe fektetnek, és ha rugalmasabbá teszik a gazdaságukat. Változtatni kellene a szemléleten. Nem azt és úgy kellene termelni ahogy szoktuk, hanem amire piaci igény van. S adott esetben lehet kísérletezni is. Ehhez azonban szükség van támogatásra, védőhálóra, hogy a gazdák merjenek váltani, változtatni. Emellett a csatlakozás óta mondjuk, hogy a termelői összefogás fontos, de a valóságban ennek csak a nyomai jelentek meg. Az látszik, hogy vannak kis, önszerveződő csoportok, ahol a vetőmagokról, technológiákról beszélgetnek a gazdák. Nem hiszek abban, hogy innen Budapestről meg lehet és kellene mondani, hogy hol, mit és hogyan termeljenek. Ugyanakkor segíteni lehetne a termelőknek, hogy minél szélesebb körből, felkészülten választhassanak. A másik, legalább ilyen fontos szempont az értékláncokba szerveződés. A szántóföldi növénytermesztők ki vannak téve a növénybetegségeknek, és ez kockázatot jelent nem csak nekik, de a feldolgozóknak és a finanszírozó bankoknak is. Ezeket a kapcsolatokat lehetne egy olyan kockázatközösségé formálni, amelyben mindegyik fél úgy tudja csökkenteni a kockázatát, hogy közben megtalálja a maga számítását is. Az ilyen közösségek kialakításának segítését fontos célnak tartjuk az Agrinán belül is. És akkor most csak az értéklánc első elemeiről beszéltünk, nem beszéltünk az állattartásról, az élelmiszerfeldolgozókról és kereskedőkről, akik még több kockázattal kell szembenézzenek.
Sok a feltételes mód – fel akarnak egyáltalán készülni a gazdák?
Az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaságot az uniós támogatásra építették, és mint egy drogos, függővé is vált tőle. Az volt a cél, hogy minél kisebb ráfordítással minél több uniós forrást tudjanak lehívni. A piaci ár az pedig egy extra nyereség volt. Ezzel a gazdák jelentős részének – tisztelet és elismerés a kivételeknek – erősen lecsökkent a piaci érzékenysége, és megjelentek a rövidtávú haszonban érdekelt befektetők. Jelenleg nem Ukrajna az elsődleges kihívás, amivel a gazdáknak szembe kell nézniük, hanem a megnövekedett költségek, amelyek az egyre szigorodó uniós szabályoknak, a gyenge forintnak, az inflációnak, munkabérnek, közterheknek köszönhetőek. Ezeket a költségeket nem fedezi az így egyre inkább elértéktelenedő uniós támogatás. Ebben a helyzetben érte a gazdákat az aszályok, járványok sorozata, és ehhez jöttek még hozzá az ukrán termékek. Mindez egy olyan agrártársadalomban, ahol az átlagéletkor 57,9 év – ez egyébként az uniós átlag – és 2020-ban a mezőgazdasági termelők 61%-nak nincs semmilyen mezőgazdasági képzettsége – ez egyébként jelentős csökkenés a 2010-es 80%-hoz képest.
Ukrajna mellett van egy Mercosur, Dél-amerikai Közös Piac, kihívás is – ezesetben hogyan kell látni a szakpolitikai nézőpontot?
Az EU-Mercosur megállapodás a jelenlegi magyar mezőgazdaság számára semmilyen előnyt nem jelent, de növeli az uniós belső piacon a versenyt. Ugyanakkor Trumpnak köszönhetően már egyes olyan országok is elgondolkoztak a megállapodás támogatásán, akik eddig masszívan ellenezték azt. Mindezek alapján arra számítunk, hogy idén elfogadja a Tanács a megállapodást. Ettől nem lesz armageddon, mert az érzékeny termékek jelentős részénél a vámmentesség kvótákhoz van kötve. Azonban lesz néhány szektor, ahol nagyon magas ez a vámmentes kvóta – etanol –, máshol magas a kvóta, és már az ukránok is érdemben jelen vannak – baromfi és méz –, és van olyan is, ahol nincs kvóta és szabadon jöhetnek be a Mercosur termékek, de nekünk fontosak, például az izoglükóz. Izoglükóz és etanol: mindkettő kukorica alapú. A két legnagyobb vállalat 2 millió tonnát vásárol fel az éves termésből. Ha nő a verseny ezen a piacon és az elmúlt évekhez hasonló termésekkel és piaci helyzettel kell számolnunk, akkor ez még okozhat problémákat. Ugyanakkor minden megállapodást a gyakorlat teszteli. Ráadásul Trump vámjai miatti piaci bizonytalanság tovább nehezíti a lehetséges hatások értékelését. Amikor az ügyfeleinknek dolgozunk, akkor annyiban egyszerűbb, hogy ott konkrét termékkörökre értékeljük a kockázatokat és adott esetben a lehetőségeket.
Mik a magyar piac és agrárium erősségei ebben a változó világban? A gyengeségekről már beszéltünk.
Az ország méretéhez viszonyítottan relatív nagy mezőgazdasági területek. Vannak folyóink, vizeink, csak nem megfelelően gazdálkodunk velük. GMO mentesség, csak éppen nem használtuk ki eddig, és csak nagyon szűk körben élvezik ennek előnyét a gazdák. Az uniós átlaghoz képest alacsonyabb a növényvédő szer és műtrágya felhasználásunk.
És miben kellene fejlődni?
Tudás, nyitottság, nyelvismeret, rugalmasság, piacorientáltság, értékesítési kapcsolatok. Jelenleg az az egyik probléma, hogy még a nagy magyar agrárvállalatok jelentős része is elsősorban a magyar piacra termel. Akik rendelkeznek ezekkel a képességekkel és van elég tőkéjük, azoknak a változó piaci helyzet lehetőséget teremt. A másik probléma, hogy tudni kell mikor vonjanak be külső segítséget. Nagyon sokan azt gondolják, hogy értenek ehhez is, s közben, ha időben bevonnak egy felkészült, számukra megfelelő tudással rendelkező tanácsadót, akkor az többszörösen megtérülne nekik. Azzal, hogy a piaci status quo felborul, új szereplők jelenhetnek meg az egyes piacokon. S ilyen szereplők lehetnének magyarok is.
Dr. Nagy Gábor ügyvezető igazgató és tanácsadó, aki pályafutását 16 év közigazgatási tapasztalattal kezdte, majd az elmúlt 9 évben globális, nemzetközi és magyar vállalatok, valamint érdekképviseletek stratégiai tanácsadójaként működött. Széleskörű uniós szakértelemmel rendelkezik a kereskedelempolitika, agrárium, állami támogatások, fiskális politika, külpolitika és a digitális szektor terén.
Az alkotás, a barátság és a változás szellemének ünneplése
Az algoritmuson túl: Refik Anadol az MI-ről, művészetről és a múzeumok jövőjéről
