Ritkán beszélnek a fenti kérdésről az iparági szereplők. Megpróbáltuk elkapni őket a karpaczi Gazdasági Fórumon, Lengyelországban. Valóban csak marketingfogás lenne a környezetvédelem? Utánajártunk!
Idén 31. alkalommal került megrendezésre Közép-Kelet-Európa legnagyobb konferenciaeseménye, a Gazdasági Fórum a délnyugat-lengyelországi üdülővárosban, Karpaczban. A Fórum tematikája: Európa az új kihívásokkal szemben. Az elmúlt hónapok eseményeire tekintve tisztán körülhatárolhatónak hangozhat, mégis tág fogalomkörre enged következtetni, és valóban lehetett beszélgetéseket hallgatni kiberbiztonságtól kezdve, energiaválságon át, befektetéseken keresztül a fenntarthatóságig. A Fenntartható fejlődés és környezetvédelem című panelbeszélgetés-sorozaton jártunk, ahol újrahasznosításról, eco-friendlységről és fogyasztói-vállalati viselkedésformákról hallgattunk előadásokat.
A fogyasztó lesz előbb környezettudatos, és ezt használja ki a vállalatok marketingje, vagy a cégeket lelkiismeretük, társadalmi felelősségvállalásuk vezérli arra, hogy egy zöldebb üzleti modellt hozzanak létre? Erről beszélgettek politikusok és piaci szereplők, az „ECO en vogue” panelbeszélgetés meghívott vendégei.
Urszula Paslawska, a lengyel Szejm képviselője meglehetősen határozott álláspontot képvisel, miszerint nem lehet elvárni, hogy akár a társadalom, akár a cégek zöld megoldásokat alkalmazzanak, kevesebb műanyagot használjanak, újrahasznosítsanak. Bár egyre érzékenyebbek az emberek a klímaváltozásra, saját bőrükön tapasztalják az egyre forrósodó nyarakat, szárazságokat, mégis törvényekkel kell védeni a bolygót. Közös európai irányelveket kell létrehozni, és fel kell lépni amellett, hogy ezt minden tagállam betartsa.
Tomasz Kobierski, az MTP csoport igazgatóságának elnöke úgy látja, hogy egy cég köteles dolgozói, fogyasztói felé mutatni, hogy részt vállal a környezetvédelmi harcban. Amíg 15 éve a környezetvédelem egy trend volt, addig ma minden oldalról kritériumoknak kell megfelelni, jogi és fogyasztói elégedettségi szempontból is. Egy rendezvénynek muszáj magára zöldnek, fenntarthatónak, minimális ökológiai lábnyomúnak lennie, nem csak pragmatikus okokból, hanem mert biznisz szempontból is így járnak jól, így tudja egymást motiválni egy cég és a közönsége.
Anna Grabowska, a lengyelországi Żabka kereskedelmi főigazgatója is ezen a véleményen van. Egy boltlánc üzemeltetése nem kis feladat, több érdeknek kell egyszerre megfelelni. A franchise hétezer bolttulajdonossal rendelkezik, többtízezer alkalmazottal, és nekik ugyanúgy meg kell felelni, mint a vásárlóknak. A fenntartható életforma mindenki érdeke, ezért használnak papírzacskót műanyag helyett, valamint újrahasznosított csomagolásokat.
Részben erre reflektálva szólalt fel Valéry Gaucherand, a L’Oréal Lengyelország és a L’Oréal Baltikum elnökhelyettese, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy egy cégnél nem a végterméknél, csomagolásnál kezdődik és fejeződik be a környezetszennyezés folyamata. Ha az egész termelési láncot tekintjük, számos ponton terhelheti meg egy cég a környezetet, a szállítástól kezdve gondolni kell a munkavállalók ingázására is. Tudományos kutatások szerint a vállalatokban bíznak meg leginkább az emberek, így kiemelt feladatuk van az edukálásban, a társadalom vezetésében.
Grzegorz Smereka, az Impel System igazgatóságának alelnöke szerint is minden apró lépés számít, hiszen a klímaváltozás nem véletlenül történik, hanem emberi cselekmények következményeként. Egyik oldalról a cégeknek is vissza kell szorítani az indokolatlan pocsékolást, például a papír kéztörlők csupán kényelmi funkciót töltenek be, alternatív megoldásokat kell nyújtani, másik oldalról viszont befolyásolni, tanítani kell a tömeget. EU-s szinten és országosan is fontos, határozott törvényekre, lépésekre van szükség ahhoz, hogy a társadalom és a cégek visszaszorítsák a klímaváltozást. Mindazonáltal az átállás pénz- és időköltséges, hosszútávú befektetések útján lehet leginkább változást elérni.
Anna Grabowska a költségek tekintetében úgy vélekedik, hogy a fogyasztók általánosságban nem készek mélyebben a zsebükbe nyúlni a tudatosság jegyében, ezért első lépésként a cégek üzleti tervében külön kiadásként kell, hogy megjelenjen a környezetvédelem. Elvben készek a változásra az emberek, várják, elvárják a zöld megoldásokat, de túlságosan pragmatikusak ahhoz, hogy esetlegesen többet fizessenek.
A L’Oréal képviselője is pontosan így látja, de szerinte a fenntarthatóság és az üzleti fejlődés nem egymás ellenségei. A L’Oréal úgy volt képes megduplázni az eladásait, hogy a széndioxidkibocsátása felére csökkent, igaz, ez egy több évtizedes folyamat. A francia cég nem kezd új projektbe úgy, ha nincs teljes tudatában annak, hogy társadalmilag, környezet szempontjából pozitív befolyással bír. Ez nem magától értetődő, erőltetni kell magát egy cégnek ahhoz, hogy ilyen döntéseket meghozzon, ám hosszútávon csak így lehetséges az üzleti fejlődés és a pozitív befolyásolása az embereknek. Másfelől pedig úgy látja, hogy egy vállalat legfontosabb valutája újabban a bizalom. Lehet kiváló terméke, marketingje, üzleti modellje egy cégnek, ha nem bíznak a vásárlók benne, nem lesz sikeres. Bizalmat pedig úgy is lehet gerjeszteni, ha a vállalkozás beleáll korunk egyik legnagyobb kihívásába.
A Żabka és a L’Oréal az ellátási lánc más pontjain helyezkednek el, de abban egyetértenek a cégek megjelent képviselői, hogy a vállalatok együttműködése, közös tervezése merőben segíthet edukálni a társadalmunkat.
Amikor a beszélgetés az előttünk álló energiaválságra terelődött, Grzegorz Smereka határozottan kijelentette, hogy ilyen időkben is következetesnek kell maradniuk. Ha az emberek leképezik a vállalatok attitűdjeit, és azt látják, hogy nehéz helyzetben nem jelent prioritást a bolygó jövője, azzal az elmúlt évek pozitív fejlődésének ásnak alá. Az ukrajnai háború mihamarabbi befejezésében lehet bízni, realisztikus szemmel nézve azonban a mostani energetikai válság hosszú időre nehezítheti a fenntarthatóság, zöld megoldások térnyerését.
Tomasz Kobierski úgy gondolja, hogy az ilyen válságidőszakok egyben lehetőségként is szolgálnak a tekintetben, hogy felgyorsítanak olyan folyamatokat, amelyek normál körülmények között évtizedekig tartanának, legyen szó energetikai függetlenségről, vagy távolabbi piacok, például az Egyesült Államok, vagy Kanada kelet-európai integrálásáról. De ide tartozik Anna Grabowska szerint a pandémia alatti felgyorsult digitalizáció, vagy a megújuló energiaforrások nagyszámú alkalmazása.
Lengyelország a megújuló energiaforrásokon túl az újrahasznosítás megreformálására készül, a 2023-ban életbe lépő rendszerről szólt a következő panelbeszélgetés, mely olyan iparági szereplők és törvényhozók között zajlott le, mint Renata Juszkiewicz, a Lengyel Kereskedelmi és Ellátási Szervezet igazgatóságának elnöke, Ryszard Machoj, a Lidl Lengyelország management-igazgatóságának tagja, Piotr Romańczuk, a Maspex környezetvédelmi régiós igazgatója, Maciej Ptaszynski, a lengyel Kereskedelmi Kamara alelnöke, illetve Janusz Ceprynski Ciekawy, a lengyel üvegipari munkaadók szakszervezetének alelnöke.
A beszélgetés több kérdést nyitott meg, mint ahányat megválaszolt. A rendszerről szóló törvényjavaslat még nincs készen, így annak pontos tartalmát senki nem tudja, de abba beleláthatott a külső szemlélő, hogy milyen nehéz összehangolni különböző szereplők különböző érdekeit. Bár az üzletek vezetői készek környezettudatosabbak lenni, egy olyan törvény, amely megszabná, hogy 80-90 négyzetméteren újrahasznosító állomást kell üzemeltetni, egyszerűen tönkre tenné a négyzetcentiméternyi pontossággal megtervezett tereket.
Abban sem volt a felek között konszenzus, hogy vajon az EU-s törvényeket minimális követelményként kell tekinteni, vagy elég pont annyit teljesíteni, amennyit előírtak. Ez esetben a vita abban a mederben zajlott, hogy ha az Unió nem írja elő, hogy üveget is gyűjtsenek, akkor Lengyelország miért erőlteti. Nehéz ilyen helyzetben törvényhozói szerepben lenni, mert egyfelől az EU-nak, másfelől az állampolgárainak, a bolygónak kell megfelelni, de nem elhanyagolható a cégek véleménye sem. Az már felfogás kérdése, hogy az államnak mennyire kell beleszólnia a cégek működésébe, de a vita jól mintázta, hogy a vállalatok legfőképpen saját érdekeiket nézik, amint valami kényelmetlen számukra, rögtön azt kiáltják, hogy a törvények túlzóak, szükségtelenül szigorúak, ez pedig környezeti szempontból képmutatásnak tűnik.
Pisla Réka | Hype&Hyper
„Úgy gondolom, hogy sosem tudhatsz eleget valamiről" – Interjú Sylwia Lipkával
Az LG futurisztikus és stílusos tárolómegoldást kínál a sneakerhead-eknek
