Lucfenyők és hófödte táj felett elterülő Tejútrendszer, amelyben az egyik legfényesebb csillag, a Capella, valamint az Orion is feltűnik: Łukasz Żak asztrofotográfus lencséjén keresztül az éjjeli lengyel égboltot fedezhetjük fel.
Az asztrofotográfia szinte egyidős a fotográfiával, de az egyik legfiatalabb önálló műfaj is egyben, a csillagos égbolt megörökítése ugyanis egészen a huszonegyedik század elejéig a szakcsillagászok privilégiuma volt. Łukasz Żak kalandja az asztrofotográfiával több, mint tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Lengyelország északkeleti részén, Mazúriában a magasban elhaladó repülőgépeket figyelte egy hétköznapi távcsővel. Az idő múlásával távcsövét fényképezőgépre cserélte, innen pedig nem volt megállás: hamarosan már egy Pentax K-5-tel készítette el képeit, amit később egy Canon EOS 6D követett.
Az égi jelenségek vizsgálata és az asztrofotózás egyre inkább szenvedélyévé vált, elkezdte hát képezni magát a témában. Ennek köszönhetően sok társra is talált, majd a Lengyel Csillagászati Társaság közösségéhez is csatlakozott.
„Fényképeimet általában előre megtervezem, amihez fényszennyezési térképeket használok: az otthonomtól legfeljebb kétszáz kilométerre eső, minél sötétebb helyeket választom. A fotózás legtöbbször egy egész éjszakás kirándulást jelent. Fotográfiáimra jellemző továbbá, hogy érdekes tárgyakat, dolgokat helyezek az előtérbe, amelyek mögött az éjszakai égbolt szépen összeolvad a tájjal” – mondta el Łukasz.
A fotográfus asztrotájképeit leggyakrabban a Podláziában készíti, de a Tejútrendszert a Tátrában és a Besszádok hegységben szeretné legközelebb megörökíteni. Ahogy Łukasztól megtudtuk, a Besszádok égboltja az éjszakai égbolt fényességét mutató Bortle-skálán kettes értékű (a skála egytől kilencig terjed, az egyes a legsötétebb égboltot takarja – a szerk.), ideális helyszínt biztosítva a csillagok megörökítéséhez. A távolabbi jövőben a déli félteke országai, köztük Chile, Namíbia és más afrikai államok égboltját szeretné felfedezni.