Szakértők vitatkoztak a közép-európai együttműködés lehetséges jövőjéről. Koporsóba zárták a Visegrádi Négyeket? Ott voltunk, megírtuk!
Nehéz időket élünk, a közép-európai együttműködések pedig sokat változnak – erről beszélgettek szakértők.
„A velünk élő történelemben vagyunk, pár száz kilométerre zajlik tőlünk a nagybetűs történelem és fel kell tenni a kérdést, hogy Európa maradéka mit vár tőlünk: azt várja, hogy együttműködjünk, közös stratégiát alkossunk, a jelenben dolgozzunk” – mondja Dorin-Mircea Dobra, aki szerint az állandó krízishelyzet Közép-Európa természetes állapota, hozzá vagyunk szokva, ezért jobban teszi a külvilág, ha ránk hallgat. A Monnet-Schuman megközelítés szerint Európa jövőjét a krízis határozza meg, mivel ekkor emelkednek fel az erős emberek és erős államok, a régiónak pedig utat kell mutatnia, hogy lehet növekedni és fejlődni a válságok ellenére is. Szerinte át kell állítani a mentalitásunkat és nem a békeidőket, hanem a válsághelyzeteket normalitásnak venni, ezáltal flexibilisek és lehetőséggel telik leszünk.
Piotr Bajda szerint a legnagyobb kihívás jelenleg, hogy Európa közepén vagyunk, ez pedig több kérdést vet fel, mint amennyi válaszunk van jelenleg. A lengyel-magyar viszony negatív értelemben megváltozott, a másfajta hozzáállás miatt a háborút illetően. Lengyelországban azonban az pozitív, hogy a generációk összefogtak egy ügy mentén, a lengyel cél pedig, hogy új, modern és békés biztonsági teret teremtsen a régióban, ezért is fontos Ukrajna tényleges támogatása.
„Bár a háború sokat változtatott, vannak dolgok, amik stabilok: a közép-európai régió veszélyérzete a folyamatos, 2014 óta pedig világos, hogy Oroszország az elsődleges fenyegetés, erre a fenyegetésre azonban más válaszokat adnak az államok” – mondja Dobrowiecki Péter, aki szerint Magyarország középen helyezkedik el a régióban, ezáltal szerves része a régiónak, amely nagyobb, mint a V4-ek, hiszen Magyarországnak például Szerbiával közös álláspontja van a háborút illetően. Elmondta, hogy a közép-európai együttműködésben a formátum nem is lényeges, mivel a cél a dialógus és kooperáció, ezt pedig segíti az EU és NATO tagság, azonban fontosabbak a helyi kezdeményezések.
Ukrajna támogatása Lengyelország részéről nem egy romantikus nosztalgia, hanem pragmatikus álláspont mivel a XIX. század óta először valaki úgy harcol a lengyel érdekekért, hogy az a harc nem Lengyelország területén van, mondja Bajda. Szerinte a lengyel-ukrán együttműködés nagyon erős, nincsenek lengyel ellenes hangok, ez pedig az új kapcsolatok kiépítésének lehetőségét adta meg, átlépve a történelem sötét foltjain. „A magyar kormány dönthet Ukrajna kérdésében pragmatikusan, de ne feledje, hogy Varsóban is így tesznek” – mutat rá a szakértő, aki elmondta: „azt szeretem Közép-Európában a legjobban, hogy a krízishelyzeteket nem kihívásként, hanem egyfajta lehetőségként fogjuk fel”. A régió nagyon alkalmazkodóképes, több formában is válaszolunk a kihívásokra legyen az a V4, a Három Tenger Kezdeményezés vagy a Bukaresti Kilencek, az ukrajnai háború pedig lehetőséget ad, hogy biztonságban stabilizáljuk magunkat.
Dobrowiecki elmondta: Közép-Európában vannak lehetőségek, a 2008-as válság alatt például Lengyelország mutatott pozitív gazdasági példát és kiutat, 2015-ben a magyar kormány migránsválságra adott reakciója volt sikeres és közös fellépés, 2021-ben a lengyelek hatékonyan álltak ellen a belarusz hibrid nyomásnak. „A régió proaktív, ezt pedig olykor Európa más részein nem nézik jó szemmel” – mondja Dobrowiecki.
Bajda kifejtette: 1991-ben a V4 létrejött, minden külső segítség nélkül, mivel a nagyhatalmak Németország újraegyesítésével és a Szovjetunió összeomlásával voltak elfoglalva. „Minden egyes válságot ki tudunk használni, a kérdés, hogy a mostani háborúból hogyan jövünk ki?” – teszi fel a kérdést.
„Szeretném lehűteni a kedélyeket, mivel Ukrajna EU integrációja még kérdéses” – mondta Dobrowiecki, aki szerint a régióra kell figyeljünk ténylegesen, egymás között kell dolgozzunk, mert a megértés még most is nehéz Közép-Európában, amit egy bővítés csak fokozni tud. Szerinte világos, hogy a régió országainak összessége a nyugat-európai integráció részese akar lenni, a transzatlanti kapcsolatok megítélése azonban eltérő az államok részéről. „Összeköt minket, hogy mindig nagyhatalmak közé szorultunk, vagy keletről vagy nyugatról próbáltak elfoglalni minket, ez pedig alkot egy közös történelmi tudatot” – mondta a szakértő, elmondva: sok mindent megpróbáltunk a történelem során egyedül, de elbuktunk, ezért van szükség együttműködésre.
„Oroszország nem európai ország többé, civilizálatlan és barbár, ezeket a cselekedeteket pedig fel kell ismerni” – mondja Bajda, aki szerint Közép-Európa egy hely, amely a szabadságért harcol, az autonómiát keresi és a nyomásgyakorlást elutasítja, „Ukrajna éppen ezért a régió tagja lehet, megvan benne a lehetőség és reméljük a jövőben Belaruszban is változni fog a helyzet. A háború előtt a regionális lengyel külpolitika a V4-et egy fő politikai együttműködő egységnek tekintette, ezzel szemben a Három Tenger Együttműködés egy fórum volt a gazdasági, infrastrukturális és pénzügyi együttműködés elmélyítésére, a Bukaresti Kilencek pedig ezt egészítette ki biztonsági és védelmi szempontból. Jelenleg a Három Tenger Kezdeményezés egy európai integratív erő lehet, akár Ukrajna fele is, de biztos, hogy a Balkán fele kellene fordulnia. Bajda szerint a V4-nek jelenleg belső problémai vannak, a szlovák elnökség befagyott, az ukrajnai helyzet másképpen való megítélése sem segít, azonban a V4-eket sokszor temették már a történelem során és még mindig él.
„Az intézményesítés egy kooperáció halála is lehet, a V4-ek legnagyobb előnye, hogy nem intézményesített, ezáltal flexibilis és túléli a válságokat is. Ha azonban valaha intézményesítésre kerül, akkor az okozhat kihívásokat” – fűzte hozzá Dobrowiecki.
A cikk szerzőjét az anyag elkészítésében a Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet támogatta.
Grafika: Pisla Réka
Kantin #5 – Raguk
Kolostorból boutique hotel
