Európa legnívósabb nemzetközi rakétaversenyére jutott ki a magyarországi BME Suborbitals. Az egyetemi hallgatókból álló csapat egyik héten még rakétaelméletet tanul, másik héten már kilövést végez. Interjúnk a rakétatechnológia és űrkutatás lehetőségeiről egyetemi hallgatói szemmel.
Európa legnívósabb nemzetközi rakétaversenyére jutott ki a magyarországi BME Suborbitals, a budapesti Műegyetem fiatal mérnökjelöltjeiből álló csapata egyedi fejlesztésű rakétájukkal. Az European Rocketry Challenge eseményén Európa legjobb egyetemeinek hallgatóival mérik össze tudásukat. A BME Suborbitals, a Budapesti Műszaki Egyetem mostanra 50 főből álló csapata 2021 elején alakult azzal a céllal, hogy szakmai közösségként fogja össze az űripar iránt érdeklődő hallgatókat, fiatalokat. A csapat korábban már a legelső általuk fejlesztett rakétával 2. helyezést ért el a nemzetközi Big Rocket Competition versenyen. A European Rocketry Challenge megmérettetésére a legjobb európai egyetemekről csak 25 csapat jutott be. A kihívásokról, a magyar űriparról és a végtelenség lehetőségeiről Tölgyesi Gergellyel, a csapat stratégiai vezetőjével beszélgettünk.
A magyar űrkutatást sokan méltatják, a Nemzetközi Űrállomáson a sugárzásmérők a mai napig magyar technológiára épülnek. Jelenleg, egyetemi körülmények között milyen perspektíva van az űrkutatásban?
A jó hír, hogy a világűr egyre elérhetőbbé válik, és így egyre könnyebb belépni erre a területre. A budapesti műegyetemen egyszerre folyik ezen a területen az úttörés hallgatói és kancelláriai oldalról. A hallgatók öntevékeny körökbe szerveződve osztják meg tudásukat és dolgoznak közös projekteken, míg a Műegyetem nemrég indított űrmérnöki mesterképzést, ami mindenki számára nyitva áll. Az űrkutatás egy nemzetközi tudományterület, mivel a világűrhöz képest csak egy kis porszem a Föld. Amíg a magyar mérnökök és tudósok eredményesen tudnak szerepelni ezen a nemzetközi porondon addig lesz perspektívája a magyar űrkutatásnak, s jelenleg a magyar szakemberek széleskörű elismertségnek örvendenek. Ehhez szeretnénk mi is csatlakozni.
Milyen anyagi és szellemi források állnak rendelkezésre a magyar diákok számára az űrkutatás tekintetében?
Egyrészt a Műegyetem és az egyetemi tanszékek igyekeznek minden erejükkel támogatni minket, amiért nagyon hálásak vagyunk, ugyanakkor az új, modern technológiák mindig költségesek. Csapatunk erősen függ a külső, ipari támogatóktól is. Szerencsénkre az elmúlt időszakban több céggel is sikerült megállapodni valamilyen fajta támogatásról, így magabiztosan tudjuk tovább folytatni a munkát. Ami a szellemi erőforrásokat illeti, az egyetemünk óriási segítséget nyújt ebben. Az egy csodálatos érzés, amikor a pár hete megtanult tananyagot sikerül a gyakorlatba is átültetni miközben egy rakétán dolgozunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy Magyarországon a rakétatudomány még egy erősen feltérképezetlen terület. Minden projektünket alapos irodalomkutatás előzi meg, ahol általában nemzetközi munkákat gyűjtünk össze.
Laikusként hogyan kell elképzelni egy ilyen űripari versenyt? Kinek a rakétája száll magasabban, gyorsabban, hatékonyabban?
Ez erősen függ a versenytől. Az European Rocketry Challenge, a verseny melyen részt veszünk ősszel, elsősorban azért alakult meg, hogy egy kompetitív nemzetközi légkört hozzon létre az európai fiataloknak, ahol összemérhetik tudásukat. Ugyanakkor fontos szerepe van ennek az eseménynek abban is, hogy szakmai kapcsolatokat hozzon létre a jövő űrmérnökei között. A verseny maga több kategóriára oszlik, de alapvetően minden kategóriában az általa meghatározott célmagasság minél pontosabb elérése a cél. Ez nagy mérnöki precizitást igényel, mivel hiába érjük el ezt a magasságot, ha túllövünk rajta az ugyanúgy rossz, mintha nem érnénk el. Ezen felül a verseny szervezői pontozzák még minden csapat csoportdinamikáját, illetve azt is, hogy a csapat mennyire tudja „eladni magát”.
Melyek azok a területek a rakétatechnológiát illetően, amelyek tényleges és égető innovációra szorulnak?
Ez egy nagyon izgalmas kérdés, mivel tulajdonképpen a jelenleg használt technológia 70-100 éves, és ez idő alatt csak finomhangolások történtek. Szigorúan a rakétatechnológiát nézve talán a rakéták minél környezetbarátabbá vagy még hatékonyabbá tétele lehetne egy igen fontos cél. Az utóbbira jelenleg igen ígéretes próbálkozások jelentek meg, elég csak a SpaceX visszatérő és leszálló rakétáira gondolni, viszont az első egy sokkal nehezebb feladat mivel a környezetbarát üzemanyagokat általában nagyon nehéz kezelni. Nagyobb távlatokban gondolkodva a rakétatudomány egy csodálatos tudományterület, ami viszonylag gyerekcipőben jár.
Hogyan és milyen módszerrel dolgozik a csapat? Kik a mentorok?
A BME Suborbitals csapat több munkacsoportot foglal magába, ahol a különböző csoportok különböző alrendszerekért felelnek. Általában a projektjeink ezen csoportok között oszlanak szét. Egyrészt minden csapattagunk hozza magával a saját tudását, illetve minden munkát, mint említettem, részletes irodalomkutatás előz meg. Ezt követi a tervezés, a gyártás és a tesztelés, amiket vagy az egyetemen, vagy külső segítséggel oldunk meg. A csoportok munkáját a vezetőség koordinálja és felügyeli.
Miben különleges a csapat technikája és milyen perspektívát látnak a jövőben?
A csapatunk legnagyobb különlegessége, hogy elsőként léptünk hallgatóként erre a területre Magyarországon. Ez rengeteg kihívást hordoz magában, és ez adja minden előnyét és hátrányát is. Ezen felül elmondható a csapatról, hogy a rakétáink nem egy repülésre lettek tervezve, ami mondhatni egyedülálló ezen a területen. A 2022-ben elkészült rakétáink mind teljesítettek már legalább 2 repülést, ahol a visszatérést ejtőernyővel oldottuk meg.
Fotó: Budapesti Műszaki Egyetem
Kincsvadászat a legmenőbb lemezboltokban | TOP 5
Kortárs és ikonikus elemek keveredése | Aparterre store
