„Dare”, azt jelenti: „mer”, „merészel”, „merészkedik”, „bátorkodik”, „veszi magának a bátorságot”. Demecs Fanni, grafikus és a főlevéltárosi múlttal büszkélkedő Zámbó István, márkanevükhöz hűen, mertek nagyot álmodni, és megalapították saját grafikai stúdiójukat. Nomen est omen, minek is ragoznánk. Bemutatjuk a Studio DARE-t!
Mikor és hogyan kezdődött a Studio DARE története?
Isti:Fannival 2011-ben kezdtünk randizni, majd másfél év után összeköltöztünk, és éltük az egyetemisták életét. Fanni a MOME tervezőgrafika szakára járt, és közben fél évet töltött Erasmus-ösztöndíjjal Koppenhágában a KADK-n (The Royal Danish Academy of Fine Arts – a szerk.), majd három hónapig dolgozott Stockholmban, a Bedow Studionál.
Én az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem el a történelem alapszakot, majd a levéltáros mesterszakot. Utána öt és fél évig dolgoztam Budapest Főváros Levéltárában, ahonnan főosztályvezető-helyettes főlevéltárosként jöttem el 2018 végén. Számomra emiatt különösen szimbolikus a márkanév, ami mellett döntöttünk: a közszférából, egy teljesen más területről, és egy felívelő karriert a hátam mögött hagyva mertem változtatni, és valami újba belekezdeni. Igényem volt arra, hogy a saját magam munkaadója legyek és ezzel a kezembe tudjam venni a kontrollt. Egy családi vállalkozás kézenfekvőnek tűnt mindkettőnknek, mivel számos példát láttunk arra, hogy sikeresen működhet ez a felállás. Az elmúlt bő egy év Fanni mellett, igazolja számomra, hogy jól döntöttem.
Fanni: A saját stúdió ötlete már az Erasmus-program alatt megfogalmazódott bennem, és ezt tartottam szem előtt akkor is, amikor gyakornoknak jelentkeztem. A Bedow alapítójától, Perniclas Bedow-tól sokat tanultam, nemcsak a tervezést illetően, hanem arról is, milyen az élet egy stúdióban. Az egyetem után sokáig szabadúszó voltam illetve belecsöppentem egy-két filmes projektbe („A kém, aki dobott engem” – 2018; „Hanna” – 2019). 2018 elején aztán megfogalmazódott bennünk Istivel a közös vállalkozás gondolata, de közel egy évet kellett várnunk, hogy a csillagok összeálljanak, míg végül 2019 januárjában létrejött a Studio DARE.
A stúdiót ketten alkotjátok: Isti mint projektmenedzser vesz részt a márkaépítésben, Fanni, te pedig art directorként dolgozol. Hogyan néz ki nálatok a munkamegosztás?
Isti: A stúdió létrehozásával az egyik fő célunk az volt, hogy Fanni elsősorban a tervezési feladatokra tudjon koncentrálni, hiszen legyen szó akár egyéni vállalkozásról, akár néhány fős cégről, a munka megszervezése és az adminisztráció időt igényel. Én legfőképp a szervezéssel foglalkozok, amibe a napi szintű adminisztrációs munkán túl minden olyan munka beletartozik, ami nem a konkrét grafikai feladatot jelenti. Emellett folyamatosan fejlesztem magam: újabban például a honlapkészítés kezdett el foglalkoztatni, ugyanis a megkereséseinkből azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy igény van kevésbé komplex, webes „névjegyként” működő honlapokra is. Ezt az igényt igyekszünk kiszolgálni abban az esetben, ha a stúdió készíti a teljes vizuális arculatot.
Fanni: Próbáltuk úgy szervezni a munkamenetet, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért. Én tervezek és foglalkozom a vizuális feladatokkal, Isti pedig „ügyvezet”: intézi az e-maileket, adókat, számlákat, és bármit felkutat, amire szükségem van. A honlapunkon mi ezt így fogalmaztuk meg: „Fanni: art director.brave.creator of visuals. Isti: projectmanager.smart.the most detail oriented researcher.”
Az általános iskolai évekből mindenki emlékszik a vonalas, négyzetrácsos füzetekre: a ’70-es évek óta generációk nőttek fel a Fűzfői Papírgyár által gyártott noteszeken. Hogyan kerültetek kapcsolatba a papírgyárral, és miért volt szükség redesign-ra éppen egy ilyen ikonikus tárgy esetében?
Fanni: Az egész úgy kezdődött, hogy az Erasmus alatt témát kerestem a szakdolgozatomhoz. A dán környezet nagyon inspiráló volt és megfigyeltem, mennyire értékelik, hordják, veszik a saját márkáikat, hogy számukra ez természetes része a mindennapjaiknak. Ezzel a jelenséggel szerettem volna kezdeni valamit itthon. Így kerültek elém a régebbi magyar márkák. A Fűzfői „kishajós” füzetkollekció több szempontból is ideális választásnak tűnt: láttam benne fantáziát, kutatható volt a története, és mivel veszprémi vagyok, egy adag lokálpatriotizmus is közrejátszott a döntésemben. A szakdolgozatom írásakor segítséget kértem a Fűzfői Papírmanufaktúrától a márka- és gyártörténettel kapcsolatban, és ugyan a dolgozathoz nem volt feltétel, de a saját szórakoztatásomra a füzeteket is megterveztem. Annyira megtetszett nekik az új terv, hogy diploma után felkerestek, és azt mondták, szeretnék felhasználni. Egyrészről nem mondanám, hogy szükség volt a redesign-ra: ez az egyik legolcsóbb kivitelű füzet a piacon, a célcsoport, akinek szól, így is, úgy is megveszi. Másrészről viszont nagyon fontosnak tartom, hogy az iskolások találkozzanak olyan vizuális kultúrával, ami nem a „Disney-Marvel-kiscica-versenyautó” tengelyen mozog, és ha valaki ezt nem képes megfizetni, akkor is igényes füzetet fogjon a kezébe.
Röviden az történt, hogy felmértem mi az, amitől ezek a füzetek felismerhetőek és mi az, amihez hozzá lehet nyúlni. Egyértelműen a színek, a vignetta és a kívül is látható vonalazás meg kellett maradjon. A színeket harmonizáltam egymáshoz, az alsós vonalas füzetek között felismerhetőbb a különbség, ezzel is megkönnyítve az anyukák tájékozódását. A címkén kezdettől fogva két vonal volt, pedig minden gyerek három dolgot ír a füzetére: név, tantárgy, osztály – ezért az új füzeteken már három vonal van. Továbbá eltüntettem a piros keretet, amivel nyomólemezt spóroltunk, így majdnem minden füzet kétszínnyomásos lett, a sötétkék pedig csak egy.
A papír minőségén és a belívek színén is változtattunk, de ez az átlag felhasználónak nem tűnik fel, és nem is baj. Ezek nem nagy változások, a füzet mégis egy fokkal minőségibb élményt nyújt a felhasználónak. A legjobb példa erre a nagymamám. Mikor büszkén vittem neki vasárnap az első elhozott példányokat a nyomdából, és átnyújtottam a régivel együtt, azt se tudta, mit mondjon, és csak annyit mondott: „De hát ez ugyanaz!” Pontosan, csak egy picit modernebb, egy picit költséghatékonyabb és egy picit jobb kézbe fogni! Ezt szerettem volna elérni! Azóta többször is dolgoztunk együtt a céggel, és tavaly szponzorálták a stúdió rajzpályázatát is, amit elsős és másodikos gyerekeknek írtunk ki Veszprém megyében.
A kerámiatervező Fű Borbála és a londoni Print Theorem divatcég is az ügyfeleitek között szerepel. Az egyik egy hazai, egyszemélyes márka, míg a másik egy külföldi luxus brand. Mesélnétek ezekről az együttműködésekről? Milyen tapasztalatokkal lettetek gazdagabbak egyiknél-másiknál?
Fanni: Borival (Fű Borbála, a Fű Borbála ceramic design márka alapító-tervezője – a szerk.) padtársak voltunk középiskolában, és azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Profi a szakmájában és nekünk természetes volt, hogy mi tervezzük a logóját. Egy egyszemélyes márka, főleg ha barátról van szó, a legkönnyebb eset: ismerem a stílust, az embert és a munkákat is, így ez a projekt igazán laza, és folyamatosan bővül kiegészítésekkel attól függően, mikor mire van szüksége a márkának.
A Print Theorem márkával pedig 2016 óta dolgozunk együtt. Lubna Ashraf, a brand alapítója Behance-en talált rám, és felkért egy lookbook megtervezésére. A minta kollekcióik mindig egy adott narratívára épülnek, általában valamilyen aktuális társadalmi problémára reflektálnak, amelyek mellett mi is teljes mellszélességgel ki tudunk állni, és szívesen tervezünk nekik. Közös erővel fejlesztjük a márkát, és 2019 végén pedig elkezdtük a teljes arculat frissítését is.
Sokszor nagyon inspirálóan hat ránk az ügyfél maga: a munkához való hozzáállása, kreativitása, jövőbe tekintése. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk a munkaszervezésről azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó és kivitelezhető a távmunka, ha mindkét fél reálisan látja a projektet és kommunikál a másikkal. A munkánk nagy része szervezésből, intelligens gondolkodásból és kommunikációból áll – igyekszünk minden projektünkben egyre jobban használni ezeket. Nagyon szeretünk más kreatív alkotókkal, illetve cégekkel partnerséget kialakítani, mert az ő szemükben is ott van a szikra, ami az igazán jó végeredményhez kell.
Milyen projekten dolgoztok mostanság? Mivel telnek a napjaitok?
Fanni és Isti: Amióta cég lettünk, home office-ban dolgozunk és már érett a gondolat, hogy szeretnénk elköltözni Budapestről. Egy meglehetősen intenzív filmes projekt után pihentünk pár hetet Kanadában, majd februárban Veszprémbe költöztünk, itt alakítottuk ki az életünket és a stúdiót. Persze folyamatosan járunk Budapestre, személyes megbeszélésekre vagy nyomdai indulásokra, de összességében már innen irányítunk. Most pár kisebb arculaton dolgozunk, könyvtördeléssel és borítótervezéssel telnek a napjaink. Közben pedig folyamatban van a Print Theorem csomagolásainak és egy másik, magyar bőrápolási márka csomagolásának a tervezése.
Alapvetően nem sokat változott az életünk, a mostani helyzet alatt megszaporodtak az e-mailek és a Facetime megbeszélések, de ugyanúgy dolgozunk, mint eddig. 2023-ban Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa, ez is inspirál minket, hogy új ötletekkel álljunk elő, ha pedig felszabadul egy kis időnk, azt a személyes projektekre igyekszünk fordítani.
CEE_RO | Ilkapilka
Elvesztett terek - a karantén iroda koncepció
