Ma nyílt meg a nevezés az ArtHungry idei első, TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században nevet viselő pályázatára, amelyben az elmúlt húsz év legjobb hazai tipográfiai munkáit keresik. A szakmai zsűri által kiválasztott projektekből később egy kötet is készül, amely egy több részes, művészeti kiadványokból álló sorozat első darabja. Tábori-Simon Joséval, az ArtHungry alapítójával beszélgettünk.
Mi adta az ötletet az exkluzív könyvsorozathoz?
Mindig is fontosnak tartottam, hogy a megrendelésekre készült tervezőgrafikai munkáim mellett saját kiadványokon is dolgozzak, így az elmúlt húsz évben több kiadó társalapítója voltam, amelyekkel főleg divat- és popkulturális magazinokat terveztünk és jelentettünk meg. Régi vágyam volt, hogy az ArtHungry portfóliós gyűjtőoldalra feltöltött nívós projekteknek nyomtatott megjelenést is biztosítsunk, mert meggyőződésem, hogy a mai túlpörgetett digitális világban van még létjogosultsága a szépen kivitelezett, könyvespolcra tehető és kézbe vehető kreatív albumoknak.
A kiadónk már adott volt, ráadásul az ArtHungry felületén az elmúlt évek során rengeteg szuper munka gyűlt össze. A tervezőművészet – érthetetlen módon – eléggé alulreprezentált a hazai könyvpiacon, így jött az ötlet 2020 elején, hogy elindítsunk egy pályázat- és kiadványsorozatot, amelyben a kétezres évek legnívósabb, nemzetközi léptékkel is kiugróan magas szakmai színvonalú, hazai tervezőgrafikai projektjeit gyűjtjük össze.
A művészeti kiadványsorozat első három része a tipográfiát, a logótervezést és az ikontervezést fogja a fókuszba állítani. Miért pont a tipográfiával indítjátok a sort?
Úgy gondolom, hogy az elmúlt két évtized tervezőművészetében a robbanásszerű digitális átállás és a szuperszonikus fejlődés főleg a tipográfia területén érhető tetten. A számítógépek egyre felhasználóbarátabb működése és a különböző grafikai szoftverek megjelenése a kilencvenes években új dimenziókat nyitott meg a betűtervezők előtt is. Az újra reneszánszát élő experimentális tipográfia épp a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején élte fénykorát. A mobil eszközök és platformok megjelenése ismét újabb trendeket hozott magával – az újklasszikus betűcsaládok megjelenését követően a fiatal tervezők manapság újra felfedezik a hetvenes évek pszichedelikus betűit. Mindez nem csak nemzetközi színtéren zajlik: az internetnek és a gyors információcserének köszönhetően ez a folyamat itthon is ugyanúgy megfigyelhető. Elég izgalmas válogatás várható a betűtípusok terén, de egyébként bármilyen betű alapú projektet szívesen várunk: jöhetnek a legkülönbözőbb tipográfiai jelek, ligatúrák, monogramok, kalligráfiák vagy akár experimentális tipográfiai munkák, sőt, graffitik is.
A későbbiekben külön pályázatot szeretnénk szentelni majd a kétezres években készült hazai kiadványoknak, magazinoknak is, de tervbe van véve például a UI/UX- és játéktervezési projekteket összegyűjtő albumok megjelentetése is.
Ahogyan az összes tervezett kötet esetében, úgy az elsőben megjelenő munkákat is egy kilenctagú szakmai zsűri választja ki. Kiket sikerült megnyerni a tipográfiai pályázathoz?
Nagyon fontos volt, hogy olyan szakembereket kérjünk fel a kurátori feladatokra, akik az adott kategóriában otthonosan mozognak, itthon és nemzetközi szinten is elismertek szakmailag. A kiadványokban a zsűritagok munkái is helyt kapnak, ezért kiválasztásuknál az is szempont volt, hogy kik azok a hazai tervezőgrafikusok és betűtervezők, akik semmiképpen nem maradhatnak ki egy ilyen jellegű kötetből. A TypoHungry kiadvány esetében Balla Dóra, a MOME grafikai tanszékének docense az experimentális vonalat képviseli a zsűriben. Boskovitz Oszkár és Szegi Amondó, a Magyar Betűtársaság alapítói több intézményben is oktatják a betűtervezést, betűtípusaikat nemzetközi szinten is használják. Halasi Zoltán munkáit már számos szakmai díjjal elismerték, tipográfiát tanít több hazai egyetemen is. Kőrös János a Halisten Stúdió tagjaként főleg kézzel rajzolt betűiről és kalligráfiáiról ismert. Kiss Miklóst sem kell bemutatni; nemzetközi szinten elismert vizuális művész, jellegzetes ligatúráival biztos, hogy mindenki találkozott már. Frank Béla és Katyi Ádám pedig a legismertebb hazai új generációs betűtervezők közé tartoznak, mindkettőjüknek saját digitális „betűöntödéje” van.
A felkért kurátorokon kívül jó pár hazai művészeti iskola, intézmény és szakmai szervezet is a projekt mellé állt. Támogatónk a MOME grafika tanszéke, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a METU, az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézete, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Graphifest és az Arany Rajzszög Társaság is.
Bő húsz éve vagy már a szakmában. Számos magazinos, lemez- és albumborítós munkád, illetve klassz, informatív ikonjaid mellett többek között a Design Hét Budapest rendezvénysorozat számára is terveztél már betűt. Te hogyan látod az elmúlt évek tipográfiai fejlődését itthon?
Alkotóként a saját bőrömön tapasztaltam az ezredfordulós technikai, digitális forradalmat. Az enyém az a generáció, amelynek tagjai a főiskolán még kézzel festettek betűt, a tus- és csőtoll mellett Letraset sablonokat használtunk. A számítógépek megjelenésekor QuarkExpress-ben tördeltünk, Freehandben terveztünk betűtípusokat, majd Fontographerben magyarítottunk és generáltunk fontkészleteket. Az online kommunikációt betárcsázós modemekkel kezdtük és órákat töltöttünk el levilágító stúdiókban azzal, hogy nagyítóval vizsgáljuk a filmeket és a kromalinokat a nyomdai gyártás előtt.
Mindezekkel a hátam mögött úgy látom, a hazai tipográfia fejlődése talán a kétezertízes évekre vette fel a ritmust a nemzetközi vérkeringéssel. A gazdasági válságok ellenére – még a jelenleg tomboló pandémia kellős közepén is – folyamatosan frissülnek az eszközeink, egyre egyszerűbben kezelhető szoftvereket használunk betűtervezésre is, egyre jobb az oktatás és ennek eredményeként virágkorát éli a tipográfia nemcsak külföldön, de itthon is.
Látsz-e különbséget a ma és a tíz-húsz évvel ezelőtt alkotó betűtervezők stílusa között itthon és külföldön?
Nem választanám külön a hazai és külföldi tipográfusokat, mert ahogy az imént említettem, a kétezres években már sokkal könnyebb volt naprakésznek lenni itthon is, főleg az internet miatt. Ha a tipográfiai és egyben a tervezőgrafikai trendeket nézzük, az ezredfordulós kísérleti trashtipográfia-dömping után egy hosszan tartó, pontosan szerkesztett, klasszikus fontokat újraszerkesztő időszakra emlékszem. Az elmúlt években pedig azt látom a különböző szakmai közösségi platformokon, hogy az általános popkulturális retróhullám, vagyis a hetvenes- és a nyolcvanas évek újrafelfedezése megy nagyon még mindig a fiatal betűtervezők körében.
Zsűritag leszel te is – milyen szempontokat fogsz figyelembe venni a munkák kiválasztásánál?
Az ArtHungryhoz köthető pályázatoknál elsősorban praktikus okokból szerepelek a felkért kurátorok között – az elmúlt évek tapasztalatai alapján jó az, ha van valaki, aki összefogja a zsűritagokat, és ha bármilyen véleménykülönbség lenne, tud elég meggyőző lenni és dönteni ezekben a helyzetekben.
Nyilván az esztétikai elvárásokon túl figyelembe fogom venni a munkák komplexitását, illetve a projektek prezentálását az oldal felületén. Arra gondolok, hogy egy-két betűt ábrázoló kép felöltése nálam biztos nem lesz elegendő; én sokkal jobban értékelem a „kifejtős” prezentációkat. Például szeretem látni, hogy a kezdeti skiccektől hogyan jutott el a tervező a végső változatig. Mutassa be a projektet használat közben, akár mockupokon, de a legjobb, ha saját fotókkal, látványtervekkel illusztrálja. Esetleg klassz megnézni mozgásban, animálva is a kompozíciókat. Ezek a plusz dolgok azon túl, hogy feldobják a prezentációt, biztos, hogy segítenek meggyőzni a kurátorokat is.
Előreláthatólag hány munka jelenik majd meg a kötetben?
Nehéz előre megmondani, hány projektet talál a zsűri alkalmasnak arra, hogy bekerüljön a könyvbe, de úgy gondolom, körülbelül hatszáz pályamunka már reprezentálhatná ezt a húsz éves időszakot.
A kiadványsorozat nagyon klassz layoutját, borítóját neked köszönhetjük.
Igen, az ilyen projekteknél szeretem kihasználni, hogy én is grafikusként dolgozom és hogy ilyenkor kompromisszumoktól mentesen tervezhetek. A layout mellett a sorozathoz stílszerűen terveztem egy saját monospace betűtípust is, és most úgy néz ki, ez a QR-kódra emlékeztető, négybetűs logotípiaszerű vizuális koncepció fogja végigkísérni a kiadványsorozatot, különböző direkt színekkel.
A jelentkezés a pályázatra elindult. A kiválasztott munkákból készülő kötet mikorra várható és hogyan alakul a további kiadványok ütemezése?
Ma indítjuk a nevezési időszakot, ami április 11-ig tart majd. Március 17-ig van egy tíznapos, nagyon kedvezményes early bird időszakunk, érdemes lesz gyorsan reagálni. Jó szokásunkhoz híven a diákok most is jelentős kedvezménnyel nevezhetnek, sőt, a zsűrizés előtt még egy közönségdíjas munkát is kihirdetünk, ami automatikusan bekerül az albumba, ráadásul a szerencsés egy Bang&Olufsen prémium fülhallgatót is kap az elismerése mellé. A kész könyvet várhatóan május környékén egy nagyszabású rendezvény keretében mutatjuk be. A kiadványban szereplő projektek alkotói ezen az eseményen kapják majd meg tiszteletpéldányaikat. Ez az album és egyébként a jövőben megjelenő többi kiadvány is a megújuló Arthungry.com oldalon lesz megvásárolható, a kiadó saját webshopjában.
További részletek a pályázati kiírásban és a hozzá készült segédletben!
ArtHungry | Web | Facebook | Instagram
A kozmosz és a fotográfia metszetében | Łukasz Żak
Retro Trabantok, világhírű emberek és mesébe illő viskók | Drvengrad
