Lengyel-magyar barátságról, közös értékekről, narratíváról, és ezeknek átadásáról beszélgettek politikusok és akadémikusok a karpaczi Gazdasági Fórumon, Lengyelországban. Ott voltunk, megírjuk!
Idén 31. alkalommal került megrendezésre Közép-Kelet-Európa legnagyobb konferenciaeseménye, a Gazdasági Fórum a délnyugat-lengyelországi üdülővárosban, Karpaczban. A Fórum tematikája: Európa az új kihívásokkal szemben. Az elmúlt hónapok eseményeire tekintve tisztán körülhatárolhatónak hangozhat, mégis tág fogalomkörre enged következtetni, és valóban lehetett beszélgetéseket hallgatni kiberbiztonságtól kezdve, energiaválságon át, befektetéseken keresztül a fenntarthatóságig. A lengyel-magyar fórumon a két ország közös múltjának, közös örökségének továbbörökítéséről szóló panelbeszélgetésen vettünk részt, melyet kollégánk, Heincz Barnabás moderált. Tudósításunk.
A lengyel-magyar barátság ezeréves múltra tekint vissza, a két ország európai szinten anomáliának számító jó szomszédi viszonyt ápolt. Ewa Draus, a lengyel Kárpátaljai Vajdaság Marshal-helyettese első megszólalásában azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csak országos szinten kell a jó kapcsolatot ápolni, hanem kisebb, régiós viszonylatban is. Bár már nem szomszédos a két ország és a nyelvünk sem hasonló, a kultúra, a sport, a gazdaság vagy társadalmi területek erős együttműködésre adnak lehetőséget. Mindazonáltal ezekben segítséget nyújthatnak országos modellek, finanszírozási források, transznacionális beruházások, mint a Via Carpatia.
Michal Wypij, a lengyel Szejm képviselője a nagyobb képre tekint inkább: nem az elmúlt néhány év eseményei határozzák meg a két ország viszonyát, hanem a közös sors, a hasonló történelmi minták. Közös a lengyelekben és a magyarokban, hogy a szabadság felé hosszadalmas, forradalmakban, szabadságharcokban gazdag utat kellet bejárniuk, a két ország öröksége értékközösségeken keresztül alakult, közös értékeket építettek.
Az MTA doktora, a Politikatörténeti intézet főigazgatója, Egry Gábor úgy látja, hogy mára politikai barátságként lehet inkább tekinteni a kapcsolatra. A történelem folyamán sok olyan időszak volt, amikor politikai események társadalmi akciókban manifesztálódtak, gondoljunk például a szabadságharcok alatti szolidáris tüntetésekre, de Magyarországon legalábbis a felmérések alapján ezek nagyon elvont kérdések, nem szűkülnek le lengyel-magyar kérdéssé. Nem ritualizálódnak, pedig a társadalmi emlékezet elvesztésének, zárványosodásának ez az egyik módja.
De akkor a közös történelmet hogyan örökítsük tovább? A 2010-es magyar, és a 2016-os lengyel politikai fordulattal erősödött meg a lengyel-magyar barátság, emiatt kaphat egy politikai színezetet, mutat rá Heincz Barnabás. Ezáltal könnyebben megromolhat olyan területeken ez a viszony, amik nem politikai természettel bírnak. Melyek azok a területek, melyek pártpolitikán függetlenül összekötnek minket, hogy politikai fordulatok kevésbé ártsanak a kapcsolatnak?
Egry szerint nem történelemírásról, hanem a történelem társadalmasításáról kell beszélni. A lengyel-magyar viszony társadalmilag felületesen működik, hiszen máshogy viszonyulunk a helyi történelemhez, mert szűk, belátható területről van szó, míg egy távolabbi terület sokszor a térképen egy ponttá válik. Fontosak a helyi történetek, de sok esetben nincs lengyel-magyar történet, azonban akár a magyar történelmet a lengyellel össze lehet hasonlítani, ami egy tágabb történetet eredményez. A régió közelségét az olyan dolgok elterjedése írhatja le, mint a rétes vagy bécsi szelet, az ilyen példák mára eltűntek, keresni kell új témákat, melyek helyi szinten megjeleníthetőek, hogy érdeklődést generáljanak, ezáltal alulról építkező, többszintes kooperációval intézményesíthetődnek.
Pató Viktória Lilla, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutató munkatársa arra a kérdésre, hogy hogyan lehet az olyan regionálisan közös hőseinket, mint Benyovszky Móric átadni a mai fiatalságnak, egyáltalán a fiatalok vevők-e a Marvel és DC univerzumon túl a saját régiójuk univerzumára úgy válaszolt, hogy ez valóban fontos téma. A történelem bennünk él, a mi őseinkről, történelmünkről van szó, ezt ismerni kell. A történelemoktatásnak két fontos aspektusa van: ismerve múltunkat értsük meg a jelenünket, valamint tanulva a múlt hibáiból és sikereiből, építsük jövőnket. Ezeket pedig nem a közoktatásban kell kezdeni, hanem már az óvodai oktatásban is el lehet kezdeni énekekkel, versekkel megismertetni közös múltunkat.
Pató hozzáfűzi, hogy közös lengyel-magyar történelemoktatás nem reális, de lehetnek olyan finomhangolások, melyekben a civilszervezeteknek is nagy felelősségük van, amivel közelebb tudjuk hozni, hogy mit is jelent a közös történelmünk, társadalmunk. Továbbá egy történelemtanár azt mondaná, egy kiterjedt lengyel-magyar barátságot bemutató történelemkönyv szép elképzelés, de így se fér bele minden leadandó anyag a tanévekbe, jegyzi meg Egry. Ezen az alapon pedig joggal mondhatná egy horvátokkal foglalkozó történész, hogy miért nem a horvát-magyar viszonyról beszélünk többet, ez pedig így már kezelhetetlenné duzzadna.
Áttérve az önkormányzatok közötti cserekapcsolatokhoz, Draus kihangsúlyozza, hogy országok közötti együttműködést nem lehet sztenderdizálni, ami működik egy esetben, az nem biztos, hogy másikban is működni fog. A kárpátaljai vajdasági önkormányzat számára fontos, hogy közös értékeket, hősöket mutassanak be, de limitált a magyar érdeklődés, ez pedig a nyelvi akadályok miatt lehet, mélyebb kapcsolatok kiépítése nagyobb támogatást igényel. Ezeket a támogatásokat pedig úgy is meg kell találni, ha esetleg az EU-s kohéziós pénzek nem érkeznek meg, stabilitásra kell törekedni, hogy projektek útján értéket lehessen teremteni.
Az amerikaiak történelem híján feltalálták a szuperhősfilmeket, mondja Heincz Barnabás. Vannak lengyel-magyar Batmanek, Supermanek, ezek feldolgozása azonban forrásigényes, ezeket eljuttatni streaming platformokra, közösségi médiára bonyolult, ehhez történelmi konszenzusra, nagy akaratra van szükség. Michal Wypij úgy gondolja, hogy létre tudunk hozni egy promóciós népszerűsítési modellt, ami közös értéken alapul, de ennek igaznak, valósnak kell lennie, olyan történetet akarunk elmondani a fiataloknak, amely közös értékeken alapszik. Valóban több olyan alak van lengyel és magyar oldalról is, akik méltatlanul kevés figyelmet kapnak, pedig életük sokkal érdekesebb bármelyik szuperhősénél, elég Tadeusz Kościuszkora gondolni. Világszintű minőségű sztori, ami ráadásul nemzeti értéket, narratívát is képvisel.
A beszélgetés végén mind a négy beszélő elmondta, hogy mit gondol, mi a panel tételmondata. Egry Gábornak ez így hangzik: vannak közös értékeink, ezek a közös értékek megjeleníthetőek a nemzetközi történelmünk és közös történelem révén, ezek az értékek arra kellenek, hogy szolgáljanak, hogy a mai társadalmat orientálják értékválasztásban a mai világban.
Michal Wypij számára Lengyelország és Magyarország története szabadsághoz vezető útról szól, ami hosszú és nehéz, a ma kihívása pedig az, hogy hogyan szólítjuk meg a fiatalokat az értékeken belül.
Ewa Draus mondata úgy hangzik, hogy az értékek hidakban jelennek meg, hidak építése a jelen fontos feladata, utána a jön a társadalom, lakosság akarata, utána pedig a politikai döntések.
Pató Viktória Lilla beszélgetést lezáró tételmondata úgy szól, hogy a történelemből tanulnunk kell, építsünk hidakat, ne lebontsuk őket, ez mind rajtunk és személyes kapcsolatunkon múlik, amelyet a nyelv közelebb hozásával, ifjúsági cserével, nyelvtanulással erősítsünk.
„Úgy gondolom, hogy sosem tudhatsz eleget valamiről" – Interjú Sylwia Lipkával
Az LG futurisztikus és stílusos tárolómegoldást kínál a sneakerhead-eknek
