Békéscsabán nőtt fel, a Disney stúdiójáig jutott: Futaki Attila külföldön csinálta meg a szerencséjét, nemzetközi hírnevet szerzett magának egy olyan területen, ami idehaza még mindig gyerekcipőben jár. Képregényeket rajzol, a legnagyobb külföldi forgatókönyvírókkal dolgozik együtt. Nemrégiben Tallai Gáborral közösen „történelmet írtak”: képregényre álmodták Puskás Öcsi legendás alakját, Magyarországon elsőként.
Tallai Gáborral nem először dolgoztok együtt: a „Budapest Angyala” képregényt is együtt jegyzitek, ami szintén történelmi beágyazottságú történet. A „10 – A Puskás” képregény fejlesztése hogyan zajlott, hogyan született meg ez a százhetven oldalas kiadvány? Mennyi ideig zajlott a képregény megrajzolása?
Schmidt Máriától, a Terror Háza Múzeum igazgatóasszonyától jött a kérdés, hogy mit szólnék egy Puskás-képregény megrajzolásához. Évekkel ezelőtt már megfogant bennem a gondolat, hogy ez érdekes téma lenne, mivel ilyen formában még nem nyúltak az alakjához Magyarországon. Külföldön ugyan feltűnt már Öcsi képregényekben, de ilyen terjedelmű eddig még nem jelent meg róla.
Így, miután megkaptam a felkérést, mondhatom, hogy kettőnk elképzelései azonnal találkoztak. Miután a „Budapest Angyala” képregényen Tallai Gáborral remekül tudtunk együtt dolgozni, adta magát, hogy ebben az esetben is ő írja a forgatókönyvet. Mielőtt Gábor nekilátott volna az írásnak, egyeztettünk, hogy az életműből melyik részt is dolgozzuk fel. Megegyeztünk abban, hogy itthoni pályafutására, illetve a korszak politikai szellemére szeretnénk összpontosítani.
A sztori elkészülte után álltam neki a layoutok megrajzolásának, majd azokat egyeztetve Gáborral és Schmidt Máriával véglegesítettem a ceruzarajzokat, amiket kézzel – tussal, ecsettel, tollal – húztam ki, végül pedig digitálisan színeztem. A képregény közel másfél évig készült, ami a rajzokat illeti. Mindent egybevéve – a szövegek beírását, a kiadvány arculatának elkészítését és a rajzok nyomdai előkészítését – közel két éves munkáról beszélünk.
Puskás Öcsi alakja öröm. Sokszor, sokféleképp meséltek már róla, de – ahogy te is mondod – önálló képregény formájában Magyarországon most elevenedett meg először az alakja. Nyomás volt ez, vagy épp ellenkezőleg: megkönnyítette a tervezést, az alkotói folyamatot, hogy egy ennyire emblematikus alakról van szó?
Ha hagytam volna, hogy eluralkodjon rajtam a pánik, akkor valóban nagy nyomás nehezedett volna rám. Már amikor elkezdtem a munkát, tudtam, hogy mindenkinek nem tudok majd megfelelni, sokan bírálhatják majd a képregényt különböző okok miatt. Természetesen ilyen légkörben nem lehet dolgozni, így ezt elengedtem, és „magamra zártam a szobám ajtaját”: arra összpontosítottam, hogy a magam felé támasztott elvárásoknak megfeleljek. Olyan képregényt szerettem volna készíteni, amit akár tíz éves távlatból is büszkén vennék le a polcomról.
Könnyebb vagy nehezebb dolga van egy képregényrajzolónak, amikor valós eseményeken alapuló történetet kell vizuális formában elmesélnie?
Egyrészt könnyebbség, másrészt nehéz is, persze. Könnyebb, mert adott a helyszín, esetenként a szituáció, például egy focimeccs, viszont a fantáziának mégis keretet szab. Egy példával élve: a moszkvai Dinamo stadionnál a háttérbe gyárakat rajzoltam, amik akkor nem léteztek, sőt, igazából semmi sem volt ott, még lámpák sem. Én mégis úgy éreztem, hogy a hatás kedvéért ennyi csalás belefér.
Ha jól tudom, te leginkább éjszakai bagoly vagy: nálad az esti műszak éjfél után kezdődik és hajnal ötig tart. Hogyan dolgozol? Milyen technikával készíted el a rajzokat: szabad kézzel rajzolsz, vagy használsz valamilyen számítógépes programot?
Tíz évvel ezelőtt jobban bírtam az éjszakázást, így ma már inkább nappal dolgozom, de azért néha belecsúszok az éjszakába. Ennek hátránya, hogy másnap délig használhatatlan vagyok. A rajzaimat nagyrészt manuálisan, kisebb részben digitálisan készítem, nemcsak a Puskás-képregény, de más munkáim esetében is.
Egy régebbi interjúban mesélted, hogy félsz a békáktól, mégis sok képregényedbe belerajzolod őket. A Puskás-ban elrejtettél esetleg valahol egy vagy több békát?
Nem, itt kihagytam. De valóban: a békáknál visszataszítóbb élőlényt elképzelni sem tudnék. Tudom, hogy sokan háziállatként is tartanak békát, és nem szeretném az ő érzéseiket megbántani, de számomra már a puszta gondolat is felér egy hidegrázással.
Most, ha jól tudom, egy noir képregényen dolgozol, ami New Orleansban játszódik. Mit tudhatunk erről a projektről?
Pontosabban kettő noir képregényen is dolgozom. Az egyik forgatókönyvírója Jérémie Guez SNXF-díjas krimiíró. A sztori New Orleansban játszódik, a cselekmény több szálon fut a történet fókuszában egy eltűnt lánnyal. Többet sajnos nem árulhatok el róla, de ez a sztori, úgy érzem, igazán nekem íródott, és bízom benne, hogy sikeres lesz. A képregény jövőre jelenik meg, a Quais du polar fesztiválon mutatják majd be – ez a legrangosabb noir fesztivál Franciaországban.
A másik képregény, amin dolgozom, szintén egy noir sztori Stephen Desberg forgatókönyvíró tollából. Stephen az egyik legnagyobb név Franciországban, nagy megtiszteltetés, hogy vele dolgozhatom. Ez egy két albumból álló sorozat lesz és szintén jövőre jelenik meg.
Futaki Attila eddig három Percy Jackson-képregényt rajzolt a Disney számára: ezek a könyvek lassan elérik az egymillió eladott példányszámot Észak-Amerikában. A Scott Snyder és Scott Tuft forgatókönyvírók jegyezte, Attila rajzolta Severed című képregényt pedig beválogatták a „100 Greatest Graphic Novels: The Good, The Bad, The Epic” kiadványba is.
A „10 – A Puskás” képregény megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a nagyobb könyvesboltokban.
Fotók: Ruska László
Egy új kezdet | KANAVA
Kelet-Európa legmenőbb sörmárkái | TOP 5
