Az idén 29 esztendős ukrán énekes-rapper zenéjében hagyomány és modernitás alkotnak egymással ideális és figyelemreméltóan izgalmas elegyet. Eddigi két nagylemezével jelezte és egyben bizonyította is, hogy nemcsak feltörekvője szeretne lenni napjaink popzenéjének, hanem meghatározó tényezője is.
A Motanka című dalod úgy kezdődik, hogy magyarul számolsz (egy, kettő, három, négy). Miről szól a dal, és van-e bármi magyar vonatkozása az intrót leszámítva?
Egy nyugat-ukrajnai faluból, Bushtynóból (magyarul: Bustyaháza) származom, ami szinte a román határon van, de Magyarországhoz is nagyon közel esik. Sokféle hagyomány és nyelv keveredik itt egymással. Bizonyos fokig én is viszek színeket a nyelvjárásunkba, és erre gyakran a szövegeimben is támaszkodok.
A motanka – amiről az említett dalom szól – egy varázstulajdonságokkal bíró rongybaba, amit kézzel, tű nélkül készítenek. A hagyomány szerint a babának nincs arca, néha keresztet kap helyette. A motankák konkrét céllal készülnek: egy kívánság miatt, vagy egy elvégzendő feladat megvalósulása érdekében. Mivel nagyon szeretem a kultúrámnak ezt a részét, ezért használtam fel ezt a költői szimbólumot a dalhoz, ami egyébként rólam és a szuperképességeimről szól, a ti „Erős Pistátokhoz” hasonlatos karakteremről.
A zenéd egyszerre nagyon mai, modern hangzású, ugyanakkor tele van autentikus népzenei elemmel, és nagyon működik is a dolog. Miért érzed fontosnak a kettő mixelését, közös nevezőre hozását?
Azt hiszem, a küldetésem megmutatni, elsősorban az ukrán fiatalok számára, de természetesen az egész világnak is, hogy az ukrán népzene nem csupán annyi, hogy „öreg nagymamák régi dalokat énekelnek valahol egy faluban” – ahogy a Szovjetunióban is tekintettek ránk. Szeretném megtörni ezt a klisét. Ezért az összes dalomban megjelenik az ukrán kultúra egy-egy puzzledarabja, amit a jelen esztétikájával és modern látásmóddal ötvözök.
A zenéd alapján azt gondolom, a példaképeid is két irányból érkeznek: egyfelől a népzene, másfelől a popzene irányából. Jól gondolom?
Ez így van, de vannak azért fontos fűszerek is, mint a hip-hop meg a rap. Nagyon sokat rappelek a számaimban, egyfelől mert tetszik, másfelől pedig azért, mert így sűrűbben és pontosabban tudom átadni mindazt, amit érzek. A rap lehetőséget ad erre.
Mesélj kérlek a kezdetekről: mikor, miért és hogyan lett belőled énekes? Mi volt a fő motiváció? Talán táncos múltad is lehet, mert láttalak élőben és remekül táncolsz.
Gyermekkoromban a karácsonyi ünnepek rabja voltam, elsősorban az ukrán karácsonyi énekek miatt, amiket imádok. Mindig ez volt számomra az év legvarázslatosabb pillanata: amikor az emberek együtt vannak, boldogok, énekelnek és átölelik egymást.
Az iskola után különlegesnek éreztem magam. Ott álltam először színpadra, és szinte azonnal megéreztem, hogy onnan még olyan emberek figyelmét is képes vagyok magamra vonni, akik előtte még csak rám sem néztek. Még nekik is a szemükbe tudok nézni, éreztetni tudok velük valamit. Ez a felismerés egy hatalmas adrenalinlöket volt, felébresztette bennem a szenvedélyt, hogy az érzelmeim kifejezése az utam. Pedig alapvetően elég félénk voltam. De a színpadra lépve minden más dimenzióba került. Az iskola után ezért úgy döntöttem, hogy elfogadom a kihívást, és zenész leszek, profi művész, hogy minél többen figyeljenek rám, mert van a világ számára mondanivalóm, egy üzenet, ami rajtam keresztül érkezik.
A zenéléssel egyidőben kezdtem táncolni is. Szeretek klubba járni és egyedül táncolni. A testünk nagyszerű eszköz az érzelmek kifejezésére. Amikor csak lehetőségem van rá, táncolok.
Nemrég Budapesten léptél fel, és a színpadon állva olyan benyomást keltettél, mintha valami jóságos szláv boszorkány lennél. Ez valamiféle szerep, amit tudatosan választottál magadnak, vagy ösztönösen jön belőled?
Így születtem, de boszorkánynak lenni olyan, mint zongorázni: minden nap keményen meg kell küzdeni azért, hogy jó légy benne. 2 évvel ezelőtt történt egy este, hogy egyszer csak azt éreztem, a művészetem már nemcsak tehetségből fakad, hanem arra is képes vagyok, hogy másik szintre jussak el. Már tudom, hogyan alakítsam át a félelmeimet energiává. Az álmatlan kislány, aki valaha voltam, ma már nagyon jól alszik.
Sikerült szétnézni Budapesten, tetszett a város? Vagy jártál már itt korábban is?
Pár turnust eltöltöttem egy budapesti táborban. Klassz volt nagyon, szeretem a várost. A legemlékezetesebb élményem az volt, amikor elmentünk a cirkuszba. Hú, micsoda előadás volt! Olyan volt, mintha valami mesében lennék. Ez volt egyébként életem első randija is. 10 éves voltam.
Az LG futurisztikus és stílusos tárolómegoldást kínál a sneakerhead-eknek
Tudásmegosztás és Balaton: indul az első TEDxBalaton
