Egy szlovák férfi amerikai álma – Jozef Bil története.
Amerika, az ígéret földje, a lehetőségek hazája. Ugyan ez az idea mostanra kritikák sokaságával néz szembe, és hitelessége is megdőlni látszik a köztudat számára, azért kétségtelenül sokaknak működött: köztük a szlovák Jozef Bilnek is.
Az Amerikai Egyesült Államok népek sokasága számára jelentette és jelenti még mindig azt az helyet, ahova saját államaik elnyomó rendszerei vagy az élet akadályai elől menekülhetnek, hogy utána szabadon élhessenek és boldogulhassanak az olvasztótégelyben, ami mindenkit valamennyire uniformizál. Az USA bűvköre természetesen az egykori szovjet blokk nemzeteire is hatott, különösen azokban az időkben, amikor a szegénység és a politikai-ideológiai rendszer emberek sokaságának lehetetlenítette el nemcsak a boldogulását, hanem a teljes életterét is. Egy élő, és szinte tankönyvbe illő példája az amerikai álom megvalósulásának a szlovák Jozef Bil története, aki néhány évtizeddel ezelőtt szlovák népviseletben, néhány mondatban kimerülő angoltudással érkezett az új világba Csehszlovákiából, mostanra pedig a világ leggazdagabb emberének is dolgozott, akit ugyan jogi okokból nem nevezhet meg.
Jozef Bil történetét a Slovak Spectator dolgozta fel – Bil szinte klisés, filmbeillő eseménysorozaton ment keresztül, amely mostanra érte el a maga csúcspontját. A korai hatvanas éveit taposó férfi révbe ért, gyakorlatilag vállalat-óriás résztulajdonosa New Yorkban, azon belül is Manhattanben, és az elit elitjével dolgozik együtt annak ingatlanjain. Az üzletember története ugyan ennél sokkal messzebb, egy óceánnal arrébb kezdődött, mégpedig Csehszlovákiában, ahol, az akkor még gyerek Jozef Bilnek visszafordíthatatlanul bogarat ültetett a fülébe a nagyapja, aki eddigre már megjárta Amerikát: az 1920-as években szénbányászként dolgozott Pennsylvania államban. Az ott keresett pénzén földet és gazdaságot vett Csehszlovákiában, amit aztán a hatalomhoz jutó kommunisták elkoboztak tőle – a történetet kis módosításokkal valószínűleg unokák sokasága mesélhetné. A kiábrándult nagyszülő ellátta az unokáját intelmekkel, és arra bíztatta Jozefet, hogy amint felnő, menjen egyenesen Amerikába, és azt is hozzátette, hogy ott sem az autók, sem az épületek nem akkorák, mint Csehszlovákiában, hanem azoknál sokkal nagyobbak.
Jozef Bil szerint a nagyapját megtörte a kommunizmus, de hallgatott annak intő szavaira, 1990-ben New Yorkba utazott. Az útra egy csavarhúzót és egy kalapácsot vitt, és úgynevezett Šariš krojban, vagyis szlovák népviseletben ment – ezt taktikusan azért viselte, hogy a szlovák-amerikaiak felfigyeljenek rá, és esetleg még fel is karolják. Az első amerikai éjszaka ugyan nem volt olyan álomszerű: Jozef Bil és barátja egy padon hajtották álomra a fejüket a new yorki JFK repülőtér mellett. A fiatal férfiak másnap Pennsylvania felé vették az irányt, ahol ekkoriban már szlovák közösség formálódott, és meg is kapták az első munkájukat a pennsylvaniai szlovák tiszteletbeli konzul, Joe Senko segítségével, akinek Billel egyetemben Kelet-Szlovákiában voltak gyökerei.
Jozef Bil a sikerességhez vezető út első szakaszában építkezéseken dolgozott, majd 2001-ben, cirka egy évtizedes tapasztalat után elindította saját vállalatát, az XL Renovation & Painting Corporationt, ami lakások és városi lakóházak felújítására specializálódott. A vállalatnak 2017 jelentette a véget, amikor némiképp csökkent az építőipar növekedése. A vállalat vége azonban korántsem jelentette Jozef Bil felfelé ívelő karrierjének végét. Az üzletembert hamarosan megkörnyékezte a SilverLining Inc., ami New York City felsőkategóriás ingatlanjainak renoválásával foglalkozik. A vállalat projektjei egy- és ötvenmillió dollár között mozognak, Bil pedig befolyásos, dúsgazdag emberek sokaságának dolgozott már, ügyfelei között a világ leggazdagabb embere is megfordult, ám azt, hogy kire értette ezt a leírást már nem árulhatja el.
Jozef Bil az Egyesült Államokban töltött évei során emberek sokaságával dolgozott együtt, így nyílt némi rálátása a különböző népek munkamoráljára: erről az a meglátása, hogy az európaiakban erősebben dolgozik a törekvés afelé, hogy megmásszák a siker lépcsőfokait, mint az amerikaiakban, ez pedig ugyancsak elmondható a karibi-térségből érkezőkről. A megfigyelés egyébként nem megalapozatlan – több kutatás is azt igazolja, hogy a közép-kelet-európai bevándorlók munkamorálja jellemzően felülmúlja mind a brit, mind az amerikai dolgozókét, és áldozatkészebbek egy biztos pozícióért és állandó jövedelemért, mint a helyiek. Az, hogy ez a hozzáállás a származásból, vagy inkább a bevándorló, azaz mondhatni szerencsepróbáló mivoltból eredeztethető-e, már kérdéses. Mindenesetre kétségtelen, hogy nagyobb elánnal áll neki a kötelezettségeinek az, aki tudja, hogy kiváltságos helyzetben van ahhoz képest, amit előtte tapasztalt.
És hogy visszamenne-e Jozef Bil a szülőhazába? A válasz egyértelműen nem. Mostanra az üzletember Amerikában érzi magát otthon, és bár csodálja Szlovákiát, különösen a természeti kincsei miatt, idegennek érzi ott magát. A férfi azt is elmondta, hogy tulajdonképpen nincs már kifejezett célja, amit még el szeretne érni: háromszáz dollárral és tört angollal érkezett a Nagy Almába, ma pedig annak legmagasabb épületéről tekint le a Central Parkra – mi ez, ha nem maga az amerikai álom?
Grafika: Pisla Réka
Ha a klímaváltozásról van szó, ki kell lépni a politika hagyományos keretei közül
Beszökni a múltba: az urbex virágkora Kelet-Európában
