Az emlék íze XIV.

Az emlék íze XIV.

Nyolcvanas évek, nyár. A kék sortból kilógó combja kellemesen odaizzad a hurkásan bordázott műbőr üléshez. Az ablak nyitva, benzinszag van. Földutakon száguldanak. Száll a por. Épp mint egy filmben… Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

“Nagypapámmal töltött nyarak, kalandos utazások a Wartburgjával. A kesztyűtartóban mindig volt negró és citromos gyöngy üdítő, literes, még üvegben. A főutakról letérve földes utakon erdőkön, szántóföldeken átvágva lerövidítettük az utakat, kalandos volt, imádtam…”

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.