A brit gyarmati időkben Srí Lankán született M. Sornarajah professzor szerint a világ szinte minden országában létezik már a kettős társadalom a multinacionális vállalatokból élő „jóléti osztálynak” köszönhetően.
Ceylonon született még a gyarmati időkben. Srí Lanka gazdasága mára teljesen összeomlott. Milyen kilátásai vannak az országnak?
1948-ban vált az ország függetlenné a Brit Birodalomtól. A brit uralom alatt egység volt, de előtte három országból állt a sziget, amelyeket három különböző népcsoport vezetett: a szingalézek, a tamilok és a muszlimok. A britek kényszerítették egy közös országba a különféle etnikai csoportokat, amely később így nyerte el a függetlenségét. Szingaléz vezetői lettek az országnak, ők tudták a legkönnyebben megszerezni a hatalmat. Kinyilatkoztatták, hogy az egész ország szingaléz, és a szingalézeknek több joguk van, mint a kisebbségeknek, ami rengeteg problémához vezetett. A kisebbségek fegyveres ellenállásba kezdtek, amely körülbelül 30 évig tartott. A kegyetlen polgárháború tönkretette az országot, amely három évtizedig nem tudott fejlődni, hiszen a hadseregek, a külföldről beszerzett fegyverek rengeteg forrást emésztettek fel. Természetesen a gazdaság is rendkívüli módon megsínylette a konfliktust, és azóta sem tudott a válságból kilábalni. A politikusok korruptak, úgymond azt vallják, hogy az országban mindent a szinergikus kapcsolatok határoznak meg, vagyonokat tudtak felhalmozni. A Srí Lanka-i elit gyermekei Angliában tanulnak, és sokkal inkább élnek angolos, mint Srí Lanka-i életet. A súlyos etnikai konfliktusból egy maroknyi ember húzott hasznot, ők meggazdagodtak, de a Srí Lanka-i társadalomtól elvették a jólét lehetőségét is. Azt az illúziót keltették az emberekben, hogy kizárólagos elsőbbségük van, de ez a valóságban nem jelentett semmit.
A korábbi francia gyarmatokat például Afrikában a külföldi beruházások és vállalatok, ha nem is politikai, de gazdasági értelemben lényegében újragyarmatosították. Milyen jövő vár ezekre az országokra?
Mi is történik, ha a nemzetközi nagyvállalatok úgynevezett „jóléti osztályokat,” elitcsoportokat hoznak létre egy adott társadalmon belül? Ez történt Srí Lankán, Indiában és Afrikában is; egy társadalmi rétegnek a multinacionális vállalatok adnak munkát, és ez meghatározza a gondolkozásmódjukat. Ezek az emberek átvették a gyarmatosító hatalom értékrendszerét; volt francia gyarmatok esetén jól beszélnek franciául, a francia kultúra szerint élnek, és nem bánják, hogy a francia kultúra az akadálya a saját népük kultúrájának. A világ szinte minden országában láthatjuk ezt a sajátos, kettős társadalmat. Srí Lankán kókuszdiónak nevezzük ezeket az embereket, hiszen kívül barnák, de belül fehérek. Kína esetében banánnak hívjuk őket. Ezek az emberek irányítják a fejlődő világ országait, külföldi érdekek szerint. Amíg ez a helyzet fennáll, addig nem lesz változás, nem lesznek igazából függetlenek a volt gyarmatok. De a helyzet hasonló Európában is; a multinacionális cégek alkalmazottainak jobbak a fizetései, jobbak az életkörülményei. Ők egy befolyásos osztály, akik a jelenlegi rendszer fennmaradásában érdekeltek. Miért is akarnának változást? Ez nemcsak Afrikában és Ázsiában probléma, hanem szinte mindenhol a világon. Van egy olyan társadalmi réteg, amely nem szeretné, hogy a multinacionális vállalatok háttérbe szoruljanak, így a rendszer nem fog könnyen megváltozni. Fordulat akkor lesz, ha az emberek és a kormány kikényszerítik a külföldi befektetők helyes viselkedését; ha a külföldi beruházók technológiát biztosítanak a helyi vállalkozások fejlődéséhez is. A változás akkor jön el, ha a külföldi vállalatok olyan jólétet teremtenek, amelyből a társadalom nagyobb hányada is profitál. A szingapúri rendszer például egy jó minta, hiszen ott megadóztatják a bevonuló multinacionális cégeket, így azok kénytelenek a vagyonuk egy kis részét visszaadni a társadalomnak.
Az elmúlt évek egyre inkább a deglobalizációról szóltak: a hazai piacok védelme, protekcionizmus, kereskedelmi szigor, akár kereskedelmi háború. Hogyan lehet fenntartani a nemzetközi pénzügyi és befektetési környezetet ilyen időkben?
A protekcionizmus egyre fajsúlyosabb. A világ ciklikusan működik; a globalizációt egy protekcionista időszak követi. A közelmúltban megtapasztaltuk a túlzott globalizációt, ami bizonyos igazságtalanságokhoz vezetett. A gazdagok például még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek. A szegényebb társadalmi rétegek, a munkásosztály számára nem biztosított a megfelelő egészségügyi ellátás és oktatás. A vagyon túlságosan koncentrálódik, és erre az emberek kénytelenek reagálni. Az ellenállás szinte természetszerűen következik, a protekcionizmus és a nacionalizmus megerősödését hozza magával. A nacionalista vezetők egyre népszerűbbek Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt; a Trump-korszak is ezt a jelenséget támasztotta alá. Trump protekcionista politikát folytatott, mivel van egy erős réteg az Egyesült Államokban, aki ezt kívánja, hiszen sok lehetőségtől elestek az elmúlt időszakban. A forgatókönyv hasonló lehet a világ minden táján.
Az egyik esszéjében azt írja, hogy beruházási szerződések esetén az államnak a közérdek védelmében kell fellépnie a szabályozási hatáskörével, és nem a befektetők érdekeit kell előnyben részesítenie. De hogyan tudna a közérdek elsőbbséget élvezni az üzleti érdekekkel szemben? Sok esetben épp fordított a helyzet.
A legtöbb államban a nagyvállalatok által képviselt magánérdekek diadalmaskodnak a közérdek felett. Az üzleti körök hatalmas befolyással rendelkeznek, lényegében meg tudják vásárolni a politikusokat, vagy megvesztegetik őket. A választópolgárokat is könnyen le tudják fizetni, hogy a megfelelő politikusokra szavazzanak. Néha nyilvánvalóan látszik, hogy a hatalom brutális mértékben koncentrálódik a nem megfelelő emberek kezében, ami ellenállást szül és változáshoz vezethet.
Az orosz agresszió kapcsán sokan állítják, hogy Moszkva meg akarja semmisíteni a nemzetközi jogon alapuló jelenlegi világrendet. Mi a véleménye erről a kijelentésről?
Az oroszok számos ukrajnai tevékenysége sérti a nemzetközi jogot, így Putyin meg akarja változtatni a nemzetközi jog bizonyos területeit, hogy legitimálni tudja a cselekedeteit. Ez nem fog neki sikerülni, hiszen a nemzetközi jogot csak más államok bevonásával lehet módosítani; egyoldalúan nem lehet megváltoztatni. Jelentős változást az hozna, ha számos állam elfogadná a változásokat vagy egy új, alternatív rendszer kiépülését. Ezt láthattuk a hidegháború idején, amikor a nyugati nemzetközi jog és a Moszkva vezette szovjet nemzetközi jog párhuzamosan létezett. Oroszország azonban egyedül nem tudja megváltoztatni a fennálló helyzetet, a jelenlegi jog vonatkozik rá.
Ismertette a szovjet alternatívát, a világjárvány után azonban újabb hatalmas sokkok érik a világot: az orosz-ukrán háború, a fenyegető tajvani konfliktus és a nagy éhínségek Afrikában. Milyen alternatíva bukkanhat fel a jövőben?
Kína próbálkozik egy alternatív világrend kiépítésével. Hatalmas pénzügyi befolyással rendelkeznek, így nem elképzelhetetlen, hogy képesek lesznek egy alternatív kereskedelmi rendet kiépíteni. Nem hiszem, hogy fel akarnák oszlatni az ENSZ-t, de a kereskedelem területén Kína képes lehet egy új, Peking által dominált nemzetközi rendet létrehozni. Ezzel az eshetőséggel mindenképpen számolni kell, egyre valószínűbb, hogy bekövetkezhet. Az európai országok számára talán az lenne a legjobb megoldás, ha elfogadnák, hogy a világ változik, és Kína felemelkedése egy realitás. Főleg, hogy Peking nem elutasító a jelenlegi nemzetközi jog fenntartását illetően.
Mi a helyzet Kína szomszédjaival?
Nem hiszem, hogy Dél-Koreának, Japánnak vagy Indonéziának sürgősen el kellene hagynia a jelenlegi rendszert, ezek az országok sokkal inkább állnak a Nyugat, mint Kína oldalán. Kína megpróbálja kisajátítani a teljes Dél-kínai tengert, és ez problémát jelent számukra hiszen, ha a Dél-kínai tenger „kínai tóvá” válik, sokkal nehezebb lesz megközelíteni Japánt és Dél-Koreát, illetve Kína lényegében az indonézek küszöbén fog állni. Nem fogják Pekinget támogatni, hacsak ez nem válik egyértelmű nemzeti érdekké számukra. Nem szabad elfelejteni, hogy a Nyugat még mindig erős. Az Egyesült Államok a világ legerősebb katonai hatalma. Kínának legalább ötven év kellene, hogy teljesen felzárkózzon, és Washington még ekkor is meg tudna küzdeni a kihívásokkal, olyan szövetségesekkel az oldalán, mint India, Ausztrália, Japán, Dél-Korea és Indonézia.
Muthucumaraswamy Sornarajah jogtudós, a Szingapúri Nemzeti Egyetem (NUS) és a Kuala Lumpur-i Malaya Egyetem (UM) nyugalmazott jogászprofesszora, a Tasmániai Egyetem (UTAS) jogi karjának korábbi vezetője, a Londoni Közgazdasági Iskola (London School of Economics; LSE) Emberi Jogi Központjának vendégprofesszora. Az alábbi könyvei jelentek meg: The Pursuit of Nationalized Property (Törekvés az államosított vagyonra – a Ford.); International Commercial Arbitration (Nemzetközi kereskedelmi választottbíróság – a Ford.); The Law of International Joint Ventures (A nemzetközi közös vállalatok jogi szabályozása – a Ford.); The International Law on Foreign Investment (A külföldi befektetések nemzetközi jogi szabályozása – a Ford.); The Settlement of Foreign Investment Disputes (A külföldi beruházásokkal kapcsolatos jogviták rendezése – a Ford.); Resistance and Change in the International Law on Foreign Investment (Ellenállás és változás a külföldi befektetések nemzetközi jogi szabályozásában – a Ford.) and Misery of International Law (A nemzetközi jog szűkössége – a Ford.) Társszerkesztője a China, India and the International Economic Law (Kína, India és a nemzetközi gazdasági jog – a Ford.) című munkának. Muthucumaraswamy Sornarajah-t a Mathias Corvinus Collegium látta vendégül Budapesten.
Belsős képek: MCC Győr
Februárban indulnak az Európa Kulturális Fővárosa programjai Temesváron
Kiállították Prágában a ritkán látható cseh koronázási ékszereket
