A brit Vogue az újrakezdés mellett döntött: a pandémia hatására augusztusi lapszámuk borítóján az ezerarcú brit táj bemutatásával int minket a magazin arra, hogy fokozottan figyeljünk a természet szépségeire.
A nagy múltra visszatekintő divatmagazintól eddig sem állt távol, hogy címlapjaival a kor aktuális globális jelenségeire reagáljon – nem történt ez másként a pandémia idején sem, egy olyan, megpróbáltatásokkal teli időszakban, amikor joggal gondolhatjuk, hogy a divatújságírás elveszti relevanciáját. A Vogue vette az akadályokat, az áprilisi olasz lapszámot például üresen, hófehér borítóval nyomtatták, kifejezve ezzel tiszteletüket a frontvonalban küzdő egészségügyi dolgozók felé, egyben rámutatva a tiszta lapra, amit a világ most kaphat a tudatosabb újrakezdéshez.
A brit Vogue júliusban Jamie Hawkesworth fotós méltóságteljes és reményt sugárzó portréival szintén az egészségügyi dolgozókért és egyéb olyan munkásokért állt ki magazinborítóin, akik a közösségért végzett fáradhatatlan munkájukat a pandémia idején is folytatták.
A legújabb, augusztusi szám hívószava az újrakezdés (reset) lett. A tizennégy különböző címlapon a brit táj tárul elénk olyan kortárs brit fotográfusok és festők munkáin, mint David Sims, Nadine Ijewere, Lubaina Himid vagy David Hockney.
Az utóbbi hónapokban a távolságtartás és a bezártság okozta frusztráció elől a természetbe menekültünk, és azt is láttuk, ahogyan a lelassuló hétköznapok ökológiai szempontból jótékony hatással vannak a bolygónkra.
Ha egy olyan világ felé szeretnénk lépéseket tenni, amelyik igazságosabb és biztonságosabb mind a bolygónk, mind pedig az emberiség helyzetét tekintve, akkor a jövőnk nem nézhet ki ugyanúgy, mint a múltunk. Alaposan át kell gondolnunk az életünk több területét. A hozzáállásunkat, a prioritásokat, és azt, hogy mivel tudunk azonosulni. Azt, hogy mit és hogyan fogyasztunk. Hogy mi mellett állunk ki, és hogyan adjuk ennek hírét – nyilatkozta a téma kapcsán a főszerkesztő, Edward Enninful.
A tizennégy képen a brit táj legkülönbözőbb formái köszönnek vissza: sziklafalnak ütköző hullámok, egy madár röptében a Wanstead Park felett, aranyló búzamezők, utcai látkép a konyhaablakból, ösvény egy walesi erdőben, vagy éppen a borús égbe magasodó Viktória-emlékmű idézi meg a hétköznapok apró csodáit, a táj festői szépségét és a fenségest. A válogatott sorozat az angol romantikusok 19. századi festészetét juttathatja eszünkbe, amelyben a tájképfestés egyaránt jelentette a várostól való eltávolodást és a nemzeti értékek felé fordulást; a Vogue ezt a gyakorlatot idézi meg kortárs formában, miközben egy nagyon is jelenkori és globális helyzetre reagál. Továbbá az sem lehet mellékes, hogy a helyi értékeknek és a hazai táj szépségének hangsúlyozása a turizmusmentes időszakban gazdasági potenciált is jelenthet Nagy-Britanniának.
Az augusztusi szám borítóit kísérő esszében Helen Macdonald író osztja meg gondolatait arról, hogy a pandémia hatására hogyan kezdtük újraértékelni kapcsolatunkat a természettel.
A hétköznapok megszokott gyakorlatai felborultak, a jövő ismeretlen, mindannyian jeleket és csodákat keresünk, amelyek megnyugtatnak, és reményt adnak akkor, amikor minden reményvesztettnek tűnik. A természetre egy új szűrőn keresztül kezdünk tekinteni – írja Macdonald.
Ahol a természet és az építészet egyenlő | Paul Milinski
Építs konzolt LEGO-ból!
