Hype&Hyper

Több mint negyven tervező, nyolc országból érkező alkotók, telt házas bemutatók és városszerte zajló események – számokban így lehetne összefoglalni a 17. Budapest Central European Fashion Weeket. De ami február közepén Budapesten történt, az ennél árnyaltabb: egy régió önmeghatározási kísérlete a kifutón.

A pénteki nyitónap az Apolló Galériában már-már hagyományosan az új generációé volt. Gaál József monumentális festményei között léptek elő a modellek, mintha a divat és a kortárs képzőművészet nemcsak díszletként, hanem valódi párbeszédben létezne egymás mellett. A tér indusztriális karaktere jól állt azoknak a kollekcióknak, amelyek identitásról, testpolitikáról vagy épp posztapokaliptikus jövőképekről gondolkodtak. A régiós kollektív show-k – cseh, szlovén, szlovák és ukrán tervezők munkáival – világosan jelezték, hogy a közép-európai divat nem homogén blokk, hanem sokféle, gyakran egymásnak feszülő narratíva terepe. A deadstockból építkező férfikollekcióktól a 3D-nyomtatott ékszerekkel kísért, techno-esztétikájú víziókig széles spektrum rajzolódott ki. Szombaton és vasárnap a fókusz áthelyeződött a Szépművészeti Múzeum reprezentatív tereibe, ahol az érettebb, piacon már bizonyított márkák kaptak hangsúlyt. A múzeumi közeg óhatatlanul emeli a tétet: itt a kollekcióknak koncepcióban és kivitelezésben is meg kell állniuk a helyüket. A Nanushka letisztult, felelősségteljes anyaghasználata, a kísérletezőbb régiós brandek újrahasznosított vagy kézzel manipulált textíliái, illetve a robusztus, textúraközpontú sorozatok együtt egy olyan képet rajzoltak ki, ahol a fenntarthatóság már nem külön statement.

A New Generation színrelépése

A szezon egyik hangsúlyos eleme a tehetséggondozás volt: a repertoár közel 60 százalékát fiatal tervezők tették ki. Az új New Generation Individual Show kategória – amelyben idén két márka önálló bemutatkozási lehetőséget kapott – azt jelzi, hogy a szervezők igyekeznek lépcsőzetes rendszert építeni a kollektív bemutatók és a nagyobb show-k között. Ez a struktúra túlmutat az esztétikán: azt a kérdést feszegeti, hogyan lehet egy regionális divathéten valódi szakmai előrelépést biztosítani. A válasz részben az edukációban és a szakmai jelenlétben rejlik – idén több tucat külföldi buyer és újságíró érkezett Budapestre, ami a régió láthatósága szempontjából nem elhanyagolható tényező.

A BCEFW évek óta igyekszik kilépni a klasszikus divathét-formátumból, és városi léptékű eseménnyé válni. Az idei szezonban több mint ötven kísérőprogram zajlott Budapest-szerte: showroom-látogatások, workshopok, kiállítások és szakmai fórumok kapcsolták össze a divatot a tárgykultúrával, a szépségiparral és a fenntarthatósági diskurzussal. A Szépművészeti Múzeumban működő Fashion Hub – workshopokkal, beszélgetésekkel és design-vásárral – inkább közösségi térként, mint exkluzív backstage-ként funkcionált. A kérdés persze az, hogy hosszú távon mennyire tud ez a modell valódi üzleti kapcsolatokat generálni – a dedikált showroom és a nemzetközi jelenlét mindenesetre ebbe az irányba mutat.

Régiós platform vagy regionális buborék?
A szervezők deklarált célja, hogy Budapest a közép-európai divat stabil találkozópontja legyen. A számok – több mint 40 tervező, több ezer látogató – ezt látszanak alátámasztani. Ugyanakkor a valódi kérdés nem a mennyiség, hanem az, hogy a régiós együttműködések képesek-e tartós, exportképes hálózatot építeni. A 17. BCEFW alapján az irány mindenesetre kirajzolódik: generációk közötti párbeszéd, erős régiós jelenlét, tudatosan épített nemzetközi kapcsolatok. A budapesti divathét ma már nem egyszerűen trendbemutató, hanem identitásgyakorlat – annak tesztelése, hogy mit jelent ma közép-európainak lenni a divat nyelvén.