Éjszakai fények optikai szálakkal font szövete | MetropoLight

Éjszakai fények optikai szálakkal font szövete | MetropoLight

Modern, nyüzsgő metropoliszok sugárútjainak és felhőkarcolóinak mozgásra fénylő, hosszanti sávjai rajzolnak tradicionális mintázatokat a jövő technológiájának életre hívásával. Szirmay Jeanette interaktív fénytextile, a MetropoLight ember és a gép sajátos interakciója a hosszú expozíciók szellemében. Interjú!

Jó pár éve dolgozol a MetropoLight projekten. Milyen út vezetett a nemrég debütált, legújabb verzióig?

A MetropoLight az embereket és a technika világának elemeit kapcsolja össze. Egy interakciós fényszövet, amely mozgás hatására változtatja RGB-színkombinációit. Inspirációs forrása a metropoliszok felhőkarcolóinak és hosszú sugárútjainak éjszakai fénye, mely utal a hosszú expozícióra, valamint a Bauhaus-iskola két emblematikus alkotójának munkásságára: Moholy-Nagy László Fény-tér modulátor című munkájára és Annie Albers életművére.

A MetropoLight fénytextil szövését 2013 óta folyamatosan fejlesztem. Az első verzióknál különféle vegyészeti eljárásokat teszteltem. Fluoreszcens és foszforeszkáló anyagokat használtam – a cél egyfajta öngeneráló textil fejlesztése volt. Az első fényszövés anyagából egy színes fotogramsorozat is készült, mely reflektál a textil struktúrája által megjelenített hosszú expozícióra. Az installációsorozatot később a Ludwig Múzeum Bauhaus 100 kiállításán is bemutatták 2019-ben. A sorozat további fejlesztésére egy művészeti ösztöndíj keretében volt lehetőségem.

A legújabb MetropoLight esetében a szövés alapanyaga sodort szálakból, vékonyabb és vastagabb szálkombinációkból áll össze, melyeket optikai szálakkal és kábelekkel vegyítettem. Az optikai szál tudatos megtörésével a szövet felületén grafikai mintaként jelenik meg a fény. A felület karakterét a szövés struktúrája és a szálak mintázata adja. A szálak végét RGB LED-reflektorokkal világítottam meg. A szövet szimmetrikus elrendezésű, melynek közepén egy jellegzetes motívum, az úgynevezett takácsminta helyezkedik el – a tradíció és a jövő technológiája jelenik meg így egyszerre, egymást erősítve az általam tervezett fénytextilen.

A Sensory Yarn és a Soundweaving munkáid zenére, illetve hangokra épülnek, mindkettő – vers és hímzés formájában – magyar hagyományt vesz alapul. A MetropoLight a tradicionális elemeket ugyanúgy megtartva sokkal modernebb irányt vesz, a mozgással kapcsolatos. Moholy és Annie Albers alkotásain túl mi sarkallt arra, hogy ebbe a projektbe belefogj? Mi inspirált az elkészítésében?

Tervezési gondolkodásomban a fókusz általában a tradícióra és az innovatív anyagkutatásra irányul. Ezek, illetve ezek kapcsolódási pontjai voltak az inspirációs források a Soundweaving, a Sensory Yarn és a MetropoLight esetében is.

Soundweaving
Sensory Yarn

Ha jól tudom, a MetropoLight technológiájáért, működéséért Mile Zoltán felelt. Hogyan zajlott a közös munka? Hogyan, milyen technikával sikerült „működésbe hozni” ezt a különleges textilt?

Az informatikai technológiában alkalmazott optikai szál, mint az információhordozás eszköze jelen esetben átvitt információt közöl az ember és gép interakciójában. A textil a közelítés-mozgás hatására lép működésbe, ez indítja el az előre megtervezett folyamatot egy mozgásban lévő, külső „generátor” segítségével. A projekt során Mile Zoltán a villamosmérnöki és elektrotechnikai rész fejlesztéséhez járult hozzá. Ahogy a tervezés általában, úgy ez a közös munka is nagy tanulási folyamat volt a számomra, ugyanis meg kellett tanulnom forrasztani és el kellett sajátítanom az alapvető kapcsolási technikákat is.

Az installáció részeként – a fénytextil mellett – elkészült egy tükörfóliával fedett, hegesztett fém tesztasztal is, amelyen az optikai szálakat megvilágító RGB LED-reflektorok kaptak helyet. A mozgásérzékelő szenzort is erre szereltük fel, így az 180 fokos látószögben tudja érzékelni a mozgást. Aki a „látótér” szenzoros közegébe lép, működésbe hozza az előre programozott installációs felületet, amely aztán elindítja a fénytextil színváltozását. Úgy gondolom, a kísérleti tudomány és a technika ötvözésével új dimenzió nyílik a textilművészetben.

Ha a jövőbe tekintünk, szerinted egy ilyen textil milyen területen hasznosítható?

Elsősorban a képzőművészet szabadabb területeit, irányvonalait kutatom, így nem feltétlenül célom az ipari fejlesztés. A technológiai újításokat nagyobb cégekkel együttműködve szeretném megvalósítani, ilyen feladatokra már kaptam is felkéréseket. Az új kollekciót a jövő évi ázsiai, valamint európai designheteken tervezem bemutatni.

A jövő technológiáját és a hagyományos szövést ötvöző MetropoLight a Szakrális Szövőműhelyben készült. Mennyire voltak vevők egy ilyen, nem hétköznapi projektre? Ez a multiszenzoros interaktív textil egy teljesen hétköznapi szövőszéken is elkészülhet?

A textilt teljesen autentikus környezetben készítettem el a műhelyben. A Szakrális Szövőműhelyben Bicskei Brigitta nagyon nyitottan fogadta az ötletet, amiért rendkívül hálás vagyok. Amúgy már korábban kitapasztaltam, mik lehetnek a nehézségek, ezeket előre egyeztettem is, így nagyon gördülékenyen haladt a munka.

Eddig mindegyik munkád nagy népszerűségnek örvendett, nemzetközi múzeumok gyűjteményében is fellelhetők. Nem is csoda, hiszen mindegyik egy merőben új aspektusát mutatja a textiltervezésnek. Jelenleg min dolgozol? Jövőbeni tervek?

A Soundweaving több nemzetközi múzeum gyűjteményében is megtalálható, többek között a berlini Pergamon Múzeumban is, ahol 2018-tól az állandó textilkiállítás részét is képezi. De nemrég a londoni Victoria & Albert Múzeummal is volt egy közös projektünk, amely során az Azerbajdzsánban megrendezett „Silk Treasures” kiállításra készítettem textilkollekciót. A jövőben továbbra is múzeumokkal, galériákkal tervezek együtt dolgozni. Installációkat szeretnék készíteni, valamint a jövő anyagait szeretném kutatni.

Szirmay Jeanette | Behance | Instagram

Fotók: Fejér János

továbbiak
Elmosódott határvonalak | TRAUMA / NOSTALGIA III.
design

Elmosódott határvonalak | TRAUMA / NOSTALGIA III.

A Symposion hiánypótló kiadványa a régiós emlékezet útvesztőibe kalauzol el minket. A Symposion egy szerbiai székhelyű független kiadó, ami – ahogy a neve is sugallja – különböző médiumokban igyekszik körbejárni a posztszovjet országok történelmét és jelenét. Repertoárjukban megtalálhatók popkulturális antológiák, albumok és konceptkönyvek egyaránt. A TRAUMA sorozatot megelőzően három korábbi tematikus számuk
Budapesti Horror | Interjú Szöllősi Gézával
design

Budapesti Horror | Interjú Szöllősi Gézával

Cikkünkben Szöllősi Géza képzőművésszel beszélgetünk, aki sokak számára a Taxidermia mozifilm (2006) látványtervezőjeként ismert, azonban művészete ennél mégis jóval sokrétűbb. Gyere és merülj el a budapesti horror világában! Alapvetően tervezőgrafikát végeztél. Hogyan jutottál el odáig, hogy szerves anyagokból készíts műalkotásokat? Pesti külvárosi gyerekként a nyolcvanas években a képzőművészet úri huncutságnak
Alkot az ipszilon – Batykó Róbert és Keresztes Zsófia önálló kiállítása Budapest szívében
design

Alkot az ipszilon – Batykó Róbert és Keresztes Zsófia önálló kiállítása Budapest szívében

Az acb Galéria legfrissebb kiállításai között két olyan kortárs magyar képzőművészt ismerhetünk meg, akikkel igazán érdemes képbe kerülni. Az Y-generációs alkotók munkáival izgalmas vizekre evezhetünk: míg Keresztesit monumentális, nőiséget megtestesítő mozaikszobrai jellemzik – ezúttal egy kis csavarral kiegészülve –, addig Batykó egy élénk színű, konzumerista elemekre épülő papírkollázs sorozatot mutat be. Mindketten