2019 januárjában zúgtak fel először a gépek a Roastopus kaposvári pörkölőjében. Bakos Balázs épületgépész tervezőként „csapott bele a lecsóba”: a kávé iránti szenvedély és kíváncsiság hajtotta, s valószínűleg egy nagy adag kísérletező kedv is kellett ahhoz, hogy egy popcorn gép átalakításával vágjon bele az otthoni kávépörkölésbe. 2017 év végén – az ugyancsak outsidernek számító – Horváth Gabival közösen indították el a Roastopust. Azt már a hivatalos startot megelőzően tudták, hogy „a minőségi termékhez a minőségi megjelenés is hozzátartozik”, éppen ezért felkeresték Kiss Miklós grafikust, aki sajátosan egyedi arculatot adott a márkának. A nyolckarú barista története. Interjú!
Balázs, elmesélnéd, hogyan is volt ez pontosan azzal a bizonyos popcorn géppel?
Akkor már az otthoni kávézásban eléggé elmerültem, amivel együtt járt az is, hogy kíváncsi lettem a folyamat többi lépcsőjére is, leginkább a pörkölésre. Külföldi fórumokat böngészve hamar kiderült, hogy nem lehetetlen a dolog, csak egy popcorn gépre van szükség, meg némi zöldkávéra. Utóbbit sikerült beszereznem, a gép pedig a szüleimnél pihent a polcon, így nem volt más hátra, indult a pörkölés.
Varázslatos volt a kávé átalakulását megfigyelni, erre viszont mindössze 4 percem volt, ennyi idő alatt le is ment az első recsegés (egy átlag pörkölés időtartama 10-12 perc). A kávé nem lett finom, de az élmény mindent felülírt.
További kutakodás, és édesapám műszaki segítsége által hamar ott álltam egy teljesen átépített popcorn gép előtt, amin ugyan kezdetlegesen, de már mérhető volt a babhőmérséklet, és szabályozott volt a befúvott levegő hőfoka is. Racionalitás nem volt mögötte, mert egyszerre 80 g zöldkávét tudott megpörkölni, amiből még 4 dupla eszpresszó sem futotta, ízben sem volt nagy élmény, viszont végleg rabul ejtett a kávépörkölés varázsa.
Pontosan mi történik a kaposvári pörkölőtökben? Milyen munkafolyamatokon kell átesnie a kávénak, mielőtt az aromazáró kávészacskóba kerül?
Balázs: Az első lépés a zöldkávé beszerzése – mindig arról a termőterületről, ahonnan éppen a friss szüreteléshez juthatunk hozzá. Ehhez rengeteg mintát kérünk be, amiknek már ebben a fázisban mérjük a nedvességtartalmát, illetve szemrevételezzük UV fény alatt is – mondhatni rávilágít a hibákra. Ezt követően egy mintapörkölő gép segítségével megpörköljük, majd kóstoljuk őket egy szabványos eljárással, amit cuppingnak nevezünk. Fontos, hogy ez a folyamat teljesen sztenderdizált legyen, hogy minden egyes minta egyenlő mérce szerint kerüljön megmérettetésre. Így a kóstoláshoz használt vizet is saját magunk állítjuk össze desztillált vízből, ásványi sók hozzáadásával.
Csak olyan kávét veszünk, ami ízében megfelel az elvárásainknak és a minőség-ellenőrzés során is jól szerepelt.
Minden – üzembe érkező – zöldkávé szállítmányból zsákonként mintát veszünk, és a fentiek szerint ellenőrizzük, hogy a szállítás közben sem következett-e be minőségi romlás. Ezután kisebb, hermetikusan záródó, speciális zsákokba csomagoljuk át őket, majd napfénytől védett, hűtött raktárunkban várják a pörkölés napját.
A pörkölés kapcsán sokan meglepődnek, hogy a folyamat közben nem tudunk vendégeket fogadni, nincs úgynevezett látványpörkölés. Azon túl, hogy ennek élelmiszerbiztonsági okai vannak, ezt a szigorú belső protokolljaink sem teszik lehetővé, szinte másodpercre pontosan meg van határozva a munkarend, ilyenkor minden figyelem a kávéé. A pörkölőgépet számítógéppel vezéreljük, a gép és a kávé paramétereit is folyamatosan követjük, rögzítjük, elemezzük, mert a folyamat közben tized fokok és másodpercek is számítanak. Csak így tudjuk folyamatosan biztosítani az általunk is elvárt minőséget, illetve így tudjuk kifejezni megbecsülésünket a kávé szüretelésében, feldolgozásában résztvevő embereknek, és a fogyasztóinknak is.
Pörkölés előtt is mérjük a nedvességtartalmat, illetve minden egyes batchet (pörkölési adagot) megkóstolunk, cupping keretében. Egy speciális színmérő műszerrel a pörkölési szinteket is mérjük.
A pörkölőgépet elhagyva kávénk a kőmentesítőben landol, ugyanis előfordulhat egy-egy kavics, kisebb kődarab a zsákokban, amit ha nem távolítunk el, bizony a legprofibb őrlőt is tönkre tudja tenni. Mondanom sem kell, hogy ez otthon is kellemetlen, de egy kávézóban, gondoljuk csak el, micsoda kiesést jelenthet.
Ezután még a kézi válogatás van hátra, ahol eltávolítjuk a quakereket. Ezek narancssárgás színű szemek, amiket az éretlenül leszedett kávécseresznye eredményez. Ennek nem csak esztétikai okai vannak: a szemek elég kellemetlenül befolyásolják az ízeket is.
Végül nincs más hátra, mint pontosan kimérni a mennyiségeket a tasakokba, majd fóliahegesztővel zárni őket.
Gabi: A szigorú protokoll szerint felépített üzemi munkafolyamatokon túl fontos megemlíteni, hogy minden az üzemben lezajló tevékenység egy előre meghatározott ütemezés szerint történik. Már a kávépörkölő üzem ötletének kidolgozásakor is arra törekedtünk, hogy időintervallumokhoz kötve meghatározzuk a céljainkat és a célok eléréséhez szükséges lépéseket. Minden évben kidolgozásra kerül egy stratégia különböző kampányokkal, ami havi, illetve heti bontásban egymásra épülő apró feladatokból áll. Így teremtjük meg az összhangot a sales, a marketing és a pörkölés között, valamint lehetőséget biztosítunk a kontroll folyamatok és a visszacsatolások megvalósítására is.
Egy új kávé beszerzése kapcsán például számtalan résztvevőt és munkafolyamatot kell összehangolnunk ahhoz, hogy az ütemezés szerint kerülhessen a shopba az adott tétel. A kávé pörkölési profiljának meghatározása mellett például koordináljuk a szállítást, az átvételt, vezetjük a raktár adminisztrációt, megtesszük a szükséges hatósági lejelentéseket. Mindezeken túl, össze kell hangolnunk az új címke tervezését, gyártását, valamint a social média megjelenéseket és az azokhoz köthető fotózásokat, rendezvényeket is.
2017 végén – ha jól tudom – Gabi adta meg az utolsó löketet ahhoz, hogy beindítsátok a közös vállalkozást. Mindketten kvázi outsiderként vágtatok bele a kávépörkölésbe, más-más képességekkel és erősségekkel. Mesélnétek kicsit arról, hogyan dolgoztok együtt, ki milyen feladatokat lát el a Roastopuson belül?
Gabi: Ha egyszerűsítenem kellene a Roastopus működését, akkor három alappillért jelölnék meg. Az egyik a kávé, a másik a vállalkozás-menedzsment, a harmadik pedig a pénzügyi kontrolling. Lesarkítva: minden olyan tevékenység, ami a kávéhoz, kitelepülésekhez és az üzem működtetéséhez köthető, az Balázs feladata, és minden más, ami a háttérben zajlik, hozzám tartozik. A pénzügyi tervezés terén pedig szeretném megemlíteni harmadik és egyben legcsendesebb társunkat, Nagy Ákost, aki közgazdászként figyelemmel kíséri a munkánkat, és pénzügyi tanácsokkal lát el minket, ha szükséges.
Az időm nagy részét a menedzsment feladatok töltik ki: kezelem a napi adminisztrációt, hatóságokkal tartom a kapcsolatot, lebonyolítom az aktuális – nem kávéhoz köthető – beszerzéseket, felügyelem a futó partneri szerződések megvalósulását, illetve igyekszem megteremteni a marketing és az értékesítés közötti összhangot. Ez utóbbi egy olyan terület, amivel korábban nem foglalkoztam soha, mégis nagyon élvezem: kampányokon ötletelni, azokat kidolgozni és megvalósítani, majd elemezni az eredményeket. Van egy szuper marketinges csapat, akikkel nap mint nap együtt dolgozom – rengeteget tanulok tőlük.
Balázs: Lényegében ennek köszönhető, hogy mikor Gabi megkérdezte, belevágjunk-e, habozás nélkül mondtam igent. Jó ideje játszottam már a gondolattal, de tudtam, hogy ha a garázsban a magam és a szűk baráti kör szórakoztatására elkezdek pörkölgetni, az nem vezet sehova. A korábbi közös munkáink során szerzett tapasztalatok alapján biztos voltam benne, hogy ez a csapat rendkívül hatékonyan fog működni, és én is azzal foglalkozhatok, ami napról napra motivál, a kávéval. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy a folyamatos fejlődést biztosítani tudjuk. Nagyon jó csapatot alkotunk, mindenki a legjobbat nyújtja a saját területén, ezzel kölcsönösen motiváljuk egymást.
Mielőtt megkerestétek volna Kiss Miklóst, lebegett valami a szemetek előtt a design tekintetében? Volt esetleg konkrét elképzelésetek annak fényében, hogy éppen milyen aktuális trendek jellemzőek a kávépörkölők körében, és hogy ti azokhoz képest milyen arculatot, csomagolást szeretnétek?
Balázs: Azt biztosan tudtuk, hogy a megjelenésnek kiemelkedőnek kell lennie, hiszen az első benyomás nagyon fontos egy termék esetében. Hosszútávú terveinkből adódóan az is kritérium volt, hogy nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, színt vigyen a palettára. És persze, az sem volt utolsó szempont, hogy öröm legyen kézbe venni nap mint nap.
Nem szoktuk titkolni, hogy a pörkölő indításának ez volt az az eleme, amiben a legkevesebb rutinnal rendelkeztünk, ezért is kerestünk olyan grafikust, aki a teljes arculatot és a marketing potenciált is komplexen kezeli. Mondhatni nem is grafikusra, inkább art directorra volt szükségünk.
Gabi: Persze, elkezdtünk agyalni, és volt is jó pár ötlet a fejünkben, amiről azt hittük, hogy ütős lesz, de be kellett látnunk, hogy ez nem a mi terepünk. Fontosnak tartom azt, hogy vállalkozóként felismerjük azokat a területeket, amikben külső támogatásra szorulunk, hiszen nincs olyan ember a Földön, aki mindenhez (is) ért…
Már 2018 szeptemberében eldörrenhetett volna a startpisztoly, hiszen akkor már szinte mindenetek megvolt a piacra lépéshez. Elindulhattatok volna egyedi csomagolás, egyedi design nélkül. Miért tartottátok ezt fontosnak? És miért éppen Kiss Miklósra esett a választásotok?
Balázs: Az egyedi csomagolásnak ára volt, mégpedig 4 hónap gyártási idő, de úgy gondoltuk, félkész termékkel nem léphetünk piacra, nem is lett volna értelme. Nehéz úgy a minőséget hangsúlyozni, hogy a megjelenés közben mást mutat. Miklós munkáiba már több helyen belefutottunk, aminél csak az első találkozás alkalmával megismert személyisége volt lenyűgözőbb. Egyből tudtuk, hogy vele kell tovább mennünk. Egy energikus személyiség, aki összefüggéseiben kezeli a megjelenés teljes folyamatát, nála minden részletnek szerepe van.
Illetve, mit gondolsz, ha akkor mégis elindultok, milyen lenne ma a Roastopus?
Balázs: Az első szó, ami eszembe jut, hogy „középszerű”. Úgy gondolom, hogy nem lett volna elég motivációnk, hogy ennyi időt és energiát áldozzunk rá, szóval közel sem tartanánk itt. Most, ha hátralépünk és ránézünk, azt látjuk, hogy ott van benne a potenciál, csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle, és ez erőt ad.
Gabi: Elég magasra tettük a mércét minden téren. Emiatt sokszor a nehezebb utat kell választanunk, de ez egyúttal egy olyan motiváció is, ami át tud lendíteni minket a holtponton. Onnan pedig egyenes az út felfelé.
Miki, mesélnél egy kicsit arról, hogyan indult Balázsékkal a közös munka? Milyen út vezetett a nyolckarú baristáig?
Miki: Balázs keresett meg ezzel a munkával. Nagyon szimpatikusak voltak már az első találkozás alkalmával. A Roastopus születése nagyon egyszerű és víziószerű volt. Balázsék eredetileg egy másik nevet hoztak, én ízlelgettem, de valahogy nem tetszett, és ezt megosztottam velük is. Szabad kezet adtak, nekem pedig valamiért beugrott ez az illusztráció. Nagyon erőteljesen láttam magam előtt, csak a nevet nem tudtam összerakni. Egy telefonálás alkalmával egy barátommal megosztottam a problémámat, hogy nem tudom összekombinálni az „octopus” és a „roastery” szavakat, ő pedig – mivel imádja a szóvicceket – rávágta, hogy „Roastopus”. Nagyon megtetszett és elküldtem Balázséknak is. Azonnal ráugrottak.
Én az első pillanattól kezdve egy olyan brandet képzeltem el, ami egyszerre játékos és elegáns. Hipszter, de mindeközben nagyon minőségi. A csomagolás egyik oldala nagyon kedves a kis nyolckarú polipfigurától, miközben a csomagolás hátoldalán, a mélykék színen megjelenő rozé arany felirat nagyon klasszikus hatást kelt.
A Roastopus vizuális megjelenését – legyen szó akár csomagolásról, névjegykártyáról vagy honlapról – minden esetben te határozod meg. Vidéki pörkölőről lévén szó, nagyon fontos volt – és ezt Balázs és Gabi is felismerték –, hogy felhasználóbarát felülettel, jól működő webshoppal találkozzon a vásárló. Az idei KávéBár Bazár rendezvényen, ahol a Roastopus is bemutatkozott, ugyancsak a te feladatod volt a stand design megtervezése. Míg az egyik egy virtuális, addig a másik a valós térben hivatott kommunikálni a márkát. Mesélnél ezekről a tervezési folyamatokról?
Miki: Aki ismer, jól tudja, hogy rajongom a hasonlóan komplex feladatokért. Ahogy kialakult a csomagolás, megjelent a fejemben a weboldal vizualitása is. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez egy sokkal átfogóbb szituáció, hiszen a weboldal vizualitása igazából a feltöltött képeken áll vagy bukik. Ezek nagyrészét a feleségem készítette (Cseh Eszter Sára, fotós – a szerk.). Ezzel lett igazán egységes az oldal.
A stand egy másik kérdés. Olyan standot szerettem volna, ami klasszikusan hozza az elegáns kávézós feelinget, és közben ki is emeli a termék megjelenését. Alapvetően olyan brandet képzeltem el, amit az emberek szeretnek, mert vicces, mégis nagyon minőségi.
Kaposvárról, Szegedről, de legtöbben innen Budapestről rendelnek kávét tőletek. Gondolkoztatok már azon, hogy valamilyen formában a fővárosban is megjelenjetek, akár állandó jelleggel? Vannak esetleg ilyen terveitek?
Gabi: A fővárosi gasztronómia, annak ellenére, hogy az ország legnyitottabb területéről beszélünk, valójában egy meglehetősen zárt világ. A Roastopus alapkoncepciója a webshopon keresztül történő közvetlen értékesítés, ami persze nem zárja ki, hogy jelen legyünk kávézókban is az ország különböző pontjain. Időszakosan jelen vagyunk Budapesten is néhány helyen, de nem a kávézók kiszolgálása a fő profilunk.
Balázs: Alapvetően nem várunk el egy kávézótól sem kizárólagosságot, mi is a változatosságot kedveljük, ebben hiszünk. Ettől függetlenül örömmel fogadjuk, ha a kávéinkat megismerve hosszú távú együttműködésre tudunk lépni. Egyre gyakrabban frissül a kínálatunk, így mindig tudunk valami újdonsággal szolgálni.
Nem titkolt hosszú távú tervünk, hogy aki meg szeretné kóstolni a kávéinkat, azt majd az ország bármelyik nagyvárosában megtehesse.
Mit tanácsoltok annak, aki teljesen vakon mozog ebben a kávés univerzumban, melyik kávétokat kóstolja meg először?
Balázs: Ha kellőképpen nyitott az illető, és vállalja, hogy a mélyvízben kezd, akkor én mindenképpen a „Starfish”-t javaslom. Mielőtt Gabi felhúzza a szemöldökét, azért hozzátenném, hogy a világos pörköléssel ismerkedőknek a „Seashell” a javasolt.
Gabi: Hát igen, ha Balázson múlna, akkor csak száraz etióp kávékból állna a kínálatunk. Nap mint nap megvívjuk a csatáinkat, nem mindenben értünk egyet, de ez jól is van így… ettől lesz kerek ez a történet.
Fotók: Juhász Eszter és Cseh Eszter Sára
A hét kedvenc enteriőrjei_04
Prága pszeudo-fesztivállal segíti a kulturális szektort
