Karrierjét modellként kezdte, mostanra pedig két recepteskötete is megjelent otthon elkészíthető, környezet- és pénztárcakímélő tisztítószerekről és kozmetikumokról. A szigorú váltás helyett a kis lépésekben és az önismeretben hisz, ami nemcsak a bolygónak jó, de garantálja az állandó sikerélményt is. Interjú Munkácsi Brigivel, a Levendula és ecet és a Krémek és illatok szerzőjével.
Évekig modellkedtél, mostanra pedig két könyved is megjelent a zero waste életmód iránt érdeklődnek. Az elsőben házilag elkészíthető tisztítószerek receptjeit foglaltad össze, míg a másodikban kozmetikumokét. Mesélnél az utadról a környezettudatosság és a zero waste életmód felé?
Sokszor meg szokták kérdezni, hogy nem zavar-e utólag az egykori modellkarrierem, hiszen az nem fenntartható divat volt. A kérdés jogos, de az egy teljesen más életszakasz volt, tizenéves fejjel még nem érdekelt ilyen szinten a környezettudatosság. Modellkedtem, de szerettem volna egy diplomát, gazdálkodás és menedzsment szakra jártam, ahol volt környezetgazdaságtan órám is a szakirányomnak köszönhetően, és ott ütött meg az „aha-pillanat”. Ekkor kezdett el igazán foglalkoztatni, hogy én, mint egyén és magánember mit tudok tenni. A szakdolgozatomhoz témát kellett választanom, és a fenntartható fogyasztás volt az egyetlen, ami igazán érdekelt, így elkezdtem beleásni magam a témába. Azt hittem, hogy környezettudatos vagyok, hiszen lekapcsolom a villanyt és nem szemetelek, ám kiderült számomra, hogy mindez semmi, és ennél jóval többet lehet tenni. Pont ebben az időszakban kaptam a sógoromtól egy előfizetést a Környezettudatos magazinra, amiben rögtön találkoztam Bea Johnsonnal (világhírű amerikai környezetvédelmi aktivista – a szerk.). Megismerkedtem ezzel az életmóddal, közben pedig befejeztem az egyetemet. A párom bíztatott arra, hogy indítsak erről egy blogot: ahogy mi is a háztartásunkban elkezdtünk haladni a zero waste életmód felé lépésről lépésre, úgy a tapasztalataimat is megírtam a blogban. Ez akkor itthon még egyáltalán nem volt ismerős egy-két kivétellel. Később azt éreztem, hogy valami kézzelfoghatóbb is kellene, ebből pedig jött a könyv ötlete, ami egy segítség az embereknek a szemléletváltáshoz, ami nehéz – nagy váltásról van szó, amire időt és energiát kell szánni.
Említetted, hogy fontosnak tartottad az egyéni cselekedetet a környezettudatosságért. Mit gondolsz arról, aki azzal takaródzik, hogy valójában erről a nagyvállalatok és a kormányok tudnak dönteni?
Klasszikus magyarázat. Engem azonban nem nyugtat meg, hogy várjam a megoldást felülről. Természetesen onnan kellene, és az hatásosabb is lenne, hiszen sokkal több ember változtatását vonná maga után, de míg én erre várok, addig inkább teszem a saját részemet. Időnk egyre kevesebb van. Egyre több ember kezd el ezzel foglalkozni, és többeket is érdekel, de az ütemben nagyon lassan haladunk. Meg kellene tenni minden tőlünk telhetőt. Amikor én kezdtem, akkor nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy mennyire nem jól csináltam eddig a dolgokat, és mindent egyszerre akartam megváltoztatni, ezzel pedig kikészítettem magam. Kategóriák mentén érdemes haladni – van, akinek a konyhájában, másnak ez a ruhatárában a legegyszerűbb. Ha valami beépül, és már zsigerből jön, akkor lehet gondolni arra, hogy mi a következő. Ehhez sokat hozzátett a sikerélmény, amit éreztem.
Milyen fogadtatása volt a könyveidnek?
Azt vettem észre, hogy a Levendula és ecetnek kifejezetten örültek az emberek. Ez egy általános, mindenkit érintő téma, hiszen a tisztítószereket tárgyalja. Ez különösen érdekli például az édesanyákat, akik nem szeretnék, hogy vegyszerben járkáljon a gyerekük. A Krémek és illatok is siker volt, ám arra egy sokkal szűkebb réteg nyitott. Amíg a tisztítószereknél lehet egy az egyben azokat a recepteket használni, amelyeket bemutat a könyv, addig a Krémek is illatok inkább kiegészítést ad arra, ami már bevált.
Mennyi idő alatt gyűjtöttél össze minden szükséges ismeretet a két kötetedhez?
Most tartok ott, hogy a hatodik-hetedik évet taposom az utam a zero waste irányban. Ha erre ráfekszik az ember, akkor egész hamar fel lehet dolgozni.
Hogyan összeegyeztethető a kisgyerekes anya létforma és a zero waste életmód fenntartása?
Szerencsénk volt, mert viszonylag kicsik voltak a gyermekeink, amikor elkezdtük, a másik szerencse pedig, hogy a legnagyobb nagyon fogékony erre. Amilyen példát mutat a szülő, ők úgy tanulnak, utánzással – nagyobb gyerekeknél ez már nehezebb váltás lehet. Folyamatosan hatással vagyok rájuk, és folyamatosan épül be a gondolkodásukba, és nem is tudják kikerülni – az alulról jövő stratégiát alkalmazom.
Mit gondolsz, hogyan lehet kizárni a túlfogyasztásra buzdító hangokat?
Ezek általánosságban mind tárgyak – innentől kezdve egészen könnyű. Önismeret kell az életmódhoz, amit egyébként zero waste helyett inkább low waste-nek neveznék, mert a nulla hulladék túlzottan rémisztően, szinte kivitelezhetetlennek hangzik. Ismerni kell, hogy mire van szükségünk. Inkább élményekkel, programokkal, barátokkal kell elérni azt az örömöt, amit a vásárlás nyújtana – hamisan.
Gyakran nevezik úrimurinak a zero waste, avagy low waste életmódot.
Teljesen rendben van az, ha valakinek bizonyos nehézségek miatt nincs kapacitása arra, hogy erre nagyobb hangsúlyt fektessen. Ha valaki anyagi biztonságban van, akkor jobban oda tud figyelni. Ugyanakkor azt látom, hogy jobban odafigyel az, akinek kevesebből kell gazdálkodnia. Újra kell gondolni a dolgokat, és azt, hogy amink van, azt hogyan lehet újra és újra kihasználni.
150 év alatt Budapest körül Boggieval
„Kérdőjelezd meg a múltat, és tervezz a mának.” | Beszélgetés Eike Königgel
