Az Egyesült Államokban extrém-hideg időjárás söpört végig ezen a télen, miközben Európában már szinte tavaszias idő volt a karácsonyi ünnepek alatt. A tavalyi, egész kontinenst sújtó szárazság pedig megismétlődhet. Kovács Erikkel beszélgettünk meteorológiáról és éghajlatváltozásról. Interjú.
Az elmúlt években laikusként is megfigyelhető, hogy Európában az extrém telek alábbhagytak és az amerikai kontinens északi féltekéjén pusztít ítéletidő. Mi a meteorológiai háttere a jelenségnek? Mennyiben játszik szerepet a klímaváltozás?
Valóban látható egy egyre élesedő különbség Észak-Amerika és Európa téli időjárása között az elmúlt néhány évtizedben. Bár a tudományos világban még nincs egyértelmű konszenzus abban, hogy ez az egyre intenzívebb felmelegedés, tágabb értelemben pedig a klímaváltozás oka, de egyre több kutató, klimatológus gondolja azt, hogy ez bizony már a nagybetűs átalakulás előszobája. Az észak-amerikai hidegebb és havasabb téli időjárásnak több oka is. Gondolok itt arra, hogy az egyre melegedő óceáni és tengeri vízfelületek, és az északról feléjük áramló hideg levegő találkozása évről-évre brutális havazást idéz elő a szárazföldön. Más éghajlati mechanizmusok is befolyásolják a teleket, például az éghajlatváltozás sarki örvényekre és légáramokra gyakorolt hatása. Ezt csak az elmúlt 10 évben kezdték behatóan vizsgálni a nagy kutatóközpontok, egyértelműen még nem tudjuk kijelenteni, hogy a Polar Vortex gyengülése, hullámzása a fő ludas, ehhez még több adat, mérés és kutatás szükséges. Az már bizonyított, hogy a felmelegedés hatására a sarkvidék és a trópusi területek között csökken a légtömegek közti hőmérséklet- és nyomáskülönbség, ami miatt az ún. poláris futóáramlás gyengül és átrendeződnek a hideg és meleg légtömegek. Míg nálunk egyre enyhébbek és csapadékosabbak a telek, addig Észak-Amerikában hidegebbek. Míg Európa fokozatosan előoldali rendszerben helyezkedik el, Amerika hátoldalin. Ez már a klíma megváltozásának az eredménye.
Egyik cikkében rámutatott, hogy 450 éve nem látott szárazság tombol Európában és a 2023-as év sem lesz könnyebb. Milyen szerepet játszik a klímaváltozás e jelenséget illetően? Beszélhetünk-e a globális felmelegedés hatásáról, amikor az európai aszály okozta károkat szemléljük?
Ma már közel biztos, hogy a 2021-es és a2022-es aszály és forróság egyik fő mozgatórugója a globális felmelegedés volt. A 2022-es extrém forróság és szárazság okait már 2021-ben keresni kell. Ekkortól kezdődik egy lényeges változás az azt megelőző évekhez képest. Mégpedig az, hogy a Csendes-óceán keleti medencéje kezdett extrém módon lehűlni (La Nina). Európában 2021 és 2022 nagyrésze a szélsőséges La Niña, a klímaváltozás és a jet streamek gyengülése miatt az átlagnál jóval melegebb és szárazabb volt. Különösen a csapadékhiány okozott problémákat, mivel nem volt megfelelő párolgás a Csendes-óceánon és a nedvességben amúgy is deficites északi mérséklet éghajlati öv nem jutott kellő mennyiségű vízgőzhöz a nedves szállítószalagokon (ezek kötik össze a trópusokat a nyugati szelek övével) keresztül. Ami pedig érkezett nem volt képes telítetté válni a nagyon magas hőmérséklet miatt (minél magasabb a hőmérséklet, hatványozottan több vízgőz kell a kondenzációhoz majd a felhőképződéshez). A légkörben felgyülemlett, de nem elégséges telítetlen vízgőz, mint erős üvegházhatású gáz visszacsatolást indított be és tovább fokozta a hőséget és a csapadékhiányt. Természetesen ehhez nem volt elég csak a La Niña, más makro-cirkulációs és éghajlati folyamatokra is szükség volt, pl. a jet stream tartós és éles hullámzására vagy az óceánok hőmérsékletének fokozatos emelkedésére is.
A jet stream a légkör magasabb részein, a középső és felső troposzférában a közepes földrajzi szélességeken egy nyugatról kelet felé áramló hullámzó mozgású futóáramlás. Sebessége minimum 30-40 m/s. Nagy általánosságban a talaj közeli alacsonynyomású területek (ciklonok, amik esőt okoznak) ennek a középtroposzférában (kb. 5000 m magasságban) uralkodó áramlásnak az irányát követik, sebességük pedig nagyjából az alapáramlás sebességének a fele. A klímaváltozás miatt egyre inkább gyengülnek, és behullámoznak. A forró száraz időt okozták a blokkoló anticiklonok is. Nyáron sok-sok napsütést, hetekig nyugodt, forró időjárást okoznak. Nehezen épülnek le és nehezen akarnak „elmozdulni”. A jövőben akár 1-2 hónappal is meghosszabbodhat miattuk a nyár. De ott vannak a lokális hatások is. 2021 óta folyamatos volt a talaj kiszáradása, nem tudott a rendszer felszívni elég nedvességet a növényeken keresztül. A jövőben készüljünk fel, hogy egyre gyakoribbak lesznek 2022-höz hasonló forró és száraz nyarak, ha a mostani ÜHG-kibocsátást nem mérséklik az országok.
Hogyan lehet egy ilyen szárazság ellen védekezni gazdasági szinten Magyarország és a közép-európai régió esetében? Télen sok csapadék esett, ennek a betárazása vagy egy teljesen új vízgazdálkodási irányzat jelenthet megoldást?
Több lehetőség is van, melyet remélem hamarosan ki is használ az ország. Minél hamarabb megoldást kell találni a célzott felszíni és felszín alatti víztározásra, a készletek mezőgazdasági és ivóvíz-utánpótlási célú hasznosítására új technológiai megoldásokkal. Legyen szó akár mezőgazdasági földek öntözéséről, akár ivóvíz-biztosításról. Másik megoldás a lehulló csapadék betározása (záportározók). A felszíni vízvisszatartás különböző formái a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb eszközei. Az öntözés mellett egy vízmegtartási koncepció megalkotása lehet a megfelelő megoldás aszálykárok mérséklésére. Megoldás lehet az is, hogy a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba, pl. az Alföldről a Kisalföldre vagy a Dunántúl síkvidékeire. Ha Magyarország az elkövetkező évtizedekben is fenn akarja tartani az önellátását és az agrárgazdasági értelemben vett piaci pozícióit, szem előtt kell tartani, hogy a környezeti és klimatológiai feltételek a mezőgazdaságban folyamatosan változnak, de a termelési, művelési folyamatok jelentős részében mégis van választási lehetőség. A sikeres mezőgazdaság jövője a digitalizáció és a robotizáció, azaz a precíziós eszközök használata. De fontos, hogy ne csak (ki)használjuk, hanem ápoljuk és becsüljük meg hazánk talaját!
Dr. Kovács Erik: a Nyugat-magyarországi Egyetem geográfus mester szakán szerezte egyetemi diplomáját, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolában summa cum laude minősítéssel doktori címet kapott. A fő szakterülete a környezeti földtudomány, azon belül is az éghajlatkutatás és az agroklimatológia. Jelenleg a budapesti Klímapolitikai Intézet elemzője.