Ezek a hónapok nagyobb hatásúak, mint az elmúlt 15 év – mondja egy befektető és igaza van. Az előttünk álló évtized az életünket és a fogyasztásunkat is átalakítja. Mégis hogyan fektessünk be ilyen helyzetben?
Miután három egymást követő évben kiemelkedő részvénypiaci hozamot tapasztaltunk, a 2022-es év a nagy gazdasági világválság óta nem látott veszteségeket és piaci instabilitást hozott. Az ukrajnai háború által előidézett példátlan piaci események, az ellátási lánc problémák, az emelkedő kamatlábak, valamint az euró-dollár paritás és a rekordmagas energiaárak még izgalmasabbá teszik az eszközkezelők életét. Több mint egy évtizednyi alacsony infláció, viszonylagos piaci stabilitás és rekordhozamok után hogyan fognak az eszközkezelők alkalmazkodni a magas inflációjú, instabil új környezethez? Az elkövetkező évek veszélyt jelentenek-e az iparágra, vagy inkább versenyelőnyhöz juthatják a portfóliómenedzsereket? És ami még fontosabb, mit kell szem előtt tartaniuk a hétköznapi lakossági befektetőknek megtakarításaik kezelése során? A Mathias Corvinus Collegium „Befektetés válságos időkben” című panelbeszélgetésén jártunk. Tudósításunk.
2022 valóban nem a gazdasági prosperitás éveként lesz számon tartva, Kadocsa Péter, az AEGON Asset Management vezérigazgatója azonban nem kezdené kielemezni a helyzetet anélkül, hogy a nagy képet ne tekintettük volna meg. A 2010-es és 2020-as évek sok tekintetben merőben eltérnek egymástól. A 2010-es években a jegybankok hatalmas pénzmennyiségeket nyomtattak, ami elmozgatta egy bizonyos irányba a piacokat. Mára a társadalom, társadalmi trendek megváltoztak. Az előző évtized a felső 1 százalék évtizede volt, a nagytőkések jártak a legjobban, ez a politikára is kihatással volt, mára azonban azt vehetjük észre, hogy nem elegendő a politikai elitnek csak a leggazdagabbakra figyelni. Ezen felül Európában relatív béke honolt a 2010-es években, ma a háború, a szankciók kihatással vannak a gazdaságra. Továbbá a pandémia is elindított egy deglobalizációs folyamatot, a környezetre kezdünk egyre inkább odafigyelni.
A beszélgetés olyan szempontból is érdekes, hogy nem csak magyar, európai álláspontot kapunk, hiszen részt vett Derek Horstmeyer, a George Mason Egyetem pénzügyi professzora is. Horstmeyer a jelenlegi helyzetből leginkább a FED, illetve más országok jegybankjai által kiszabott magas kamatráták potenciálisan drámai hatásaira hívta fel a figyelmünket. Elég csak az Amerikában és Európában üzemelő tech cégekre gondolni, az amerikai gigacégek 0-hoz közelítő kamatokra vannak berendezkedve, értéküket sok esetben a jövőbeli potenciáljukból nyerik, egy új, magas kamatokkal teli életre nem feltétlenül tudnak tökéletesen reagálni, aminek súlyos következményei lehetnek.
Oláh Márton, a Diófa Asset Management Igazgatósági tagja szerint a mostani helyzettől átértékeljük, újragondoljuk az eddigi megszokott életünket. A nagyobb nyilvánosság számára az ukrán-orosz konfliktus mutatta meg, hogy mennyire szűkösek is a nyersanyag tartalékaink, mennyire ki vagyunk téve a globális ellátási láncoknak. Valamint azt a mentalitást is eltörölte az elmúlt néhány év, hogy katasztrófák nem történnek, mert eddig sem történtek. Jobban oda kell figyelnünk arra, hogy hány villanyt hagyunk égve, hányszor eszünk étteremben, milyen gyorsan megyünk az autópályán. Oláh szerint az elkövetkező hónapok nagyobb hatással lesznek az életünkre, mint az előző 10-15 év.
Válságos időszakokban a részvények értékei gyakran zuhanni kezdenek, az emberek mentik, felélik a pénzüket. Kadocsa mégis úgy látja, hogy nem az egész piac homogén alulértékeléséről lenne szó, relatív különbségek bőven fennállnak. A piacok mindig extrém módon vannak beárazva, ez kifejezetten igaz a feltörekvő piacokra, akár feltörekvő kelet-európai piacokra. Amíg az európai gáz hatszor annyiba kerül, mint az Egyesült Államokban, addig a bizonytalan európai piacok nagyon alacsonyan értékeltek, ez pedig majd csak később fog kiegyenlítődni. Horstmeyer szerint is az alulértékelés leginkább a feltörekvő piacokra jellemző, az amerikaiak abban reménykednek, hogy az infláció legnehezebb napjain már túlvannak, a történelmi átlagtól nem nagyon tér el az amerikai piac, ellenben a fejlődő országokkal.
Oláh ezzel kapcsolatban megint az elővigyázatosságra hívja fel a figyelmünket. Lehet most fejlődő országok feltörekvő piacaiba fektetni, az infláció bármikor emelkedhet, San Franciscoban egy rántottáért 18 dollárt kell fizetni, de a határ a csillagos ég.
Válságos időszakokban a legkönnyebb megfeledkezni a környezettudatosságról, pláne, ha befektetésről van szó. Egy vagyonkezelő sokkal nehezebben adja el a szolgáltatását, nehezebb olyan számokkal kecsegtetni, amit az elmúlt 20 évben megszokhattunk. A Diófa Alapkezelőnél sok ingatlannal foglalkozó ügyletet kezelnek, ez pedig nagyon ki van téve az energiaáraknak. Kérdés, hogy a bérlők hogy tudják fizetni a rezsit, esetleges cash-flow problémákba ütközhetnek. Ilyen időkben nem az ESG-re, azaz a zöld befektetésekre fognak fókuszálni.
Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is Horstmeyer szerint. Az emberek fokozatosan eltávolodtak az olajtól, mint befektetéstől, de a mai helyzetben egyre inkább visszatérnek. Ami talán újdonság az elmúlt években, hogy az emberek egyre inkább vásárolnak részvényeket, mintsem, hogy startupokba fektessenek be, inkább papírt vesznek, mint cégeket. Kadocsa szerint az ESG-k háttérbe szorulása legalább abban segít, hogy egyre kevésbé lesz túlhasználva ez a hívószó, az elmúlt években mindenre ráaggatták, hogy ez bizony zöld befektetés.
Amiben leginkább látszott, hogy a felek különböző álláspontot képviseltek, az a passzív-aktív befektetések preferálása. Kadocsa és Oláh alapkezelőket képviselnek, így nem csoda, hogy ők az aktív befektetéseket részesítik előnyösebbnek, kifizetődőbbnek. Horstmeyer határozottan a passzív befektetések pártján áll, ha valaki nincs jól informálva, nincs akkora betekintése a piacra, mint egy profinak, akkor szinte biztos, hogy passzív befektetéseket kell keresni. Egyre több lehetőségünk van rá, egyre alacsonyabb kezelési költségeket kell fizetni, szerinte a társadalom 90 százalékának jószívűen ajánlaná a passzív megoldásokat. Kadocsa mégis azt mondja, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. A piac nem mehet a végtelenségig felfelé. Természetesen a profi befektetőket meg kell fizetni, de ez azért van, mert nekik van rálátásuk, illetve tapasztalatuk, ez pedig sokszor jóval előnyösebb üzletekhez vezet. Oláh úgy látja, hogy a befektetések milyensége vérmérséklettől is függ. Ha valaki aggódik a pénzéért, az nem fog aktív befektetéseket keresni, de ez így van rendjén, nem vagyunk egyformák. Túl szerteágazó ma a befektetések világa, egyre több új dolog van körülöttünk, elég az elmúlt évek kripto- és NFT-őrületére gondolni. Ilyen helyzetekben lehet előnyös, ha az ember tudatosan felkeres szakértőket, akik segítenek eligazodni, annál is inkább, hiszen ebben a túlszaturált befektetési világban egyre kevésbé ért meg bármit a mindennapi ember.
Grafika: Molnár Roland | Hype&Hyper
Világhírű focista reklámozza a magyar fiú által tervezett LEGO csocsóasztalt
Sikeres volt a NASA első aszteroidaeltérítő missziója
