fbpx
Nyomj Entert

FabLab10 | Egy nap a műhelyben Monori Anitával

Monori Anita keramikus-tervezőművész szemléletmódját a feladatra való összpontosítás jellemzi: először felvet egy problémát, majd arra a saját nézőpontjából keresi a megoldást. Fő motivációja és inspirációs forrása az, ha valami olyat hozhat létre, amit az emberek meg tudnak szeretni. Porcelántárgyait magas minőségben, a legnagyobb precizitással készíti, ezért a kivitelezés során a hagyományos módszerek mellett innovatív technológiai megoldásokkal is kísérletezik. A FabLab Budapest műhelyével ezelőtt nyolc évvel találkozott és azóta is az alkotóközösség tagja.


A FabLab Budapest nyílt innovációs műhely idén ünnepli alapításának tizedik évfordulóját. Új minisorozatunkban a műhely felhasználói mesélnek nekünk mindig ugyanabban az öt témában. Ezúttal Monori Anitát kérdeztük.


Anita 2012-ben alapította meg saját márkáját Design by Monori néven, amelyben kis szériás, saját tervezésű és gyártású porcelántárgyait gyűjti össze. Kedveli az egyszerű, letisztult formavilágot, amelyet néha játékos, saját tervezésű grafikai elemekkel és egyéb díszítésekkel társít. Jelenleg MMA-ösztöndíja részeként a digitális eszközök és a hagyományos tárgykészítés ötvözésének lehetőségeit vizsgálja: négy különböző digitális technológia bevonásával három új, funkcionális porcelán tárgykollekcióján dolgozik. Az egyes tárgyakban a különböző technikai lehetőségek inspirációs forrásként szolgálnak, nyomot hagyva azok felületén.

TÁRGY

Az első tárgyam, amelynek részei itt készültek az a porcelán pálinkás készletem volt, amelyből később további szériák és ajándéktárgyként külön darabok is készültek a FabLab számára. A precízebb kivitelezés miatt a gipszmag 3D-modell alapján, megfelelő méretűre öntött gipszlapokból, CNC-marással készült. A kimart gipszelemekben oldalt és az elülső részen pontosan kialakított vájatok helyezkedtek el, amelyekbe lézergravírozott, apró mintás gumielemeket ragasztottam, így megkaptam a dombordekorral ellátott tárgyak magformáját.

KEDVENC ESZKÖZ

Tavaly –  az ösztöndíjam első évében –  megtanultam a műhelyben lévő CNC-marógépek használatát, és rengeteg kísérletezés után elkészítettem Hidden Lines elnevezésű kollekciómat. Fontosnak tartottam, hogy megjelenjen a tárgyakon a technológiai eszköz nyoma is, így amellett döntöttem, hogy egy megadott minta alapján részben simára dolgozott felületeket alakítok ki, részben pedig a CNC-maró nyomait láttatva a nagyoló lépéseket meghagyom, és ezzel a metódussal alakítok ki a tárgyakon mintát.

Ezalatt a kísérleti idő alatt háromféle CNC-marógéppel is volt lehetőségem megismerkedni. A gépek közül az Isel GFM 4433 gépet kedveltem meg a legjobban, talán azért is, mert ez a gép –  és egyben maga a technológia is –  tűnt nekem a legbonyolultabbnak. Nagyon tartottam tőle, mert ez már kisebb ipari berendezés, ami ijesztőnek tűnt. Miután megtanultam kezelni, nagyon megszerettem a gépet és magát a technológiát is. Egy három tengelyes marógépről van szó 330-szor 430 milliméteres méretű munkaterülettel, illetve, ami számomra fontos, van hozzá kapcsolható elszívó is, ami nagyon praktikus a gipsz marásakor. Én ezt a gépet Izelkének hívom, a FabLab alapítója, Dávid pedig, azt hiszem, csak „Izel”-nek vagy talán „Kis Izel”-nek.

Hidden Lines

TALÁLKOZÁS A MŰHELYBEN

Nem tudnám ezt egyetlen emberre szűkíteni, mert több inspiráló személlyel is volt szerencsém találkozni a FabLabban mind az ott dolgozók, mind pedig a felhasználók közül. Ami viszont egységesen nagyon inspiráló számomra, az az ide járó emberek sokfélesége: nagyon különböző szakterületről érkezők találkozhatnak itt, kötetlenül beszélgethetnek akár egy tárgyról, egy formáról vagy egy technológiáról. Ezek a beszélgetések mindig nagyon érdekesek és új meglátásokat eredményeznek, mivel ugyanazt a dolgot teljesen más szemszögből közelítjük meg.

INSPIRÁCIÓ

Véleményem szerint a digitális technológiák megismerése és felhasználása nagyban megkönnyítheti a tárgyalkotás folyamatát, mivel a gépi megmunkálás gyakran precízebb és pontosabb, mint a manuális. Minden újabb technológia további kivitelezési megoldásokra vezethet rá: ennek ellenére nem gondolom, hogy minden esetben kötelezően használnunk kell ezeket, viszont mindenképpen érdemes megismerni, felkutatni az új lehetőségeket, átgondolni az általuk nyújtott előnyöket, amelyeket érdemes beépíteni a tárgyalkotás folyamatába.

KÍSÉRLETEZÉS

Jelenleg FDM típusú 3D-nyomtatással foglalkozom, amivel felület- és formakísérleteket készítek – a közeljövőben ezzel a módszerrel nagyobb méretű formákat szeretnék nyomtatni. Ezek részeit és a 3D-nyomtatott kitöltő struktúrák felületeit az új kollekcióm elkészítéséhez használom majd fel. Ösztöndíjam egyik fontos irányát képzi, hogy a gépi formaalakítás során keletkező felületetek, az esetleges hibák meghagyása hogyan hat a kész tárgy formavilágára, felületére és annak részleteire. A jövő évben szeretnék még kicsit foglalkozni a műgyanta alapú SLA-nyomtatással is, illetve a 3D-szkennelés és lézervágás lehetőségei is érdekesek számomra.

Fotók: Csizik Balázs

Monori Anita | Web | Facebook
FabLab Budapest | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük