Repedező, idealizált antik szobor – tűéles ábrázolása annak a folyamatnak, amin a sokáig sérthetetlen maszkulin (én)kép keresztülmegy napjainkban. Kovács Lehel a The Guardian magazin témával fogalkozó cikksorozatához készítette, két másik illusztrációval együtt.
Amilyen szépek és csodálatra méltók az antik szobrok, annyira el is rontottak évszázadokra valamit… Nehéz tőlük elvonatkoztatni, még most, a 21. században is. Összezavarnak: miközben átalakulóban vannak a nemi, ezáltal a férfiszerepek is, tartsuk még magunkat hozzájuk? Tényleg az a férfi, aki rendíthetetlen, szilárd, akár egy szobor? A The Guardian cikksorozata ilyen kérdéseket feszegetett a múlt hónapban, Kovács Lehel pedig kiválóan illusztrálta a történeteket.
Lehel 2007 óta dolgozik szabadúszó illusztrátorként, ezen belül kifejezetten a sajtóillusztrációra specializálódott. Bruno Howard, a Guardian művészeti vezetője is 2007-ben kereste meg először, ezután rendszeres megrendelője lett a brit lap. Kis szünet után idén ismét megrendeléssel fordultak hozzá: három illusztrációt kértek tőle a modern férfiasság kérdéskörét feszegető történetek mellé.
„Különböző aspektusokból, de lényegében mindegyik cikk azt próbálta felvázolni, hogy mit jelent ferfinak lenni 2020-ban. Az első főrajz – a szobros – egy szerkesztői összefoglalóhoz készült, a második a szerző énképkereséséről szóló íráshoz, a harmadik illusztrált cikkben pedig egy újságírónő írta le a tapasztalatait egy modern, szilikon szexbabákat gyártó gyár látogatása után. A repedező szoborkép nagyon adta magát a nyitó illusztrációhoz, szóval ez az ötlet hamar megvolt.“
Megkérdeztük Lehelt, hogy miközben a megbízáson dolgozott, milyen gondolatok jutottak eszébe a témáról, azaz szerinte mit jelent 2020-ban férfinak lenni?
„Ez egy nagyon összetett és bonyolult téma, de leegyszerűsítve az összes cikk a férfiakat, férfiasságot érintő sztereotípiák lebontásáról szól. Átalakulóban vannak a nemi szerepek, ezáltal sok férfi úgy érezheti, hogy még több elvárás nehezedik rá: úgy tűnik, sok mindennek kell megfelelni egyszerre. Már nem csak az a szerepe, hogy kenyeret tegyen az asztalra, de be kell segíteni a háztartásba, gyereknevelésbe és rendelkeznie kell kellő érzelmi intelligenciával és önismerettel is. Ez utóbbi viszont egyben segítség is lehet, hiszen azáltal, hogy felvállaljuk az érzéseinket, őszintén tudunk beszélni a gyengeségeinkről, félelmeinkről. Felszabadulhatunk, hiszen nem kell a tökéletes macsót – aki mindent megszerel, soha nem fárad vagy érzékenyül el – alakítanunk éjjel-nappal, ezáltal (pár)kapcsolataink minősége is javulni fog.”
Szerintem hatalmas feladat, hogy észrevegyük és felhívjuk a figyelmet ennek a fontosságára, mert rengeteg férfiban, emberben él ez a »megkövült« – külső és belső adottságokra is kiterjedő – férfikép, ami nagyon károsan hat az önértékelésre, személyiségfejlődésre és a kapcsolatokra.