A FVLCRVM a szlovák zenész-producer és audiovizuális művész, Stefan Kralovic egyszemélyes zenei projektje, amit a 2010-es évek első felében indított el. Nevét ekkorra már megismerte a közönség a Nvmeri nevű indie pop zenekarból. A FVLCRVM azonban egy teljesen más világ: egy szórakoztató zenei-audiovizuális játék, ami a mainstream és az alternatív között pazarul egyensúlyoz, miközben egyszerre tekint a múltba, a kilencvenes évekbe, meg a jövőbe is, egy távoli futurisztikus világba. Fülbemászó dallamok, váratlan zenei fordulatok és ironikus szövegek teszik színessé ezt az egészen eredeti audiovizuális, de elsősorban mégiscsak zenei univerzumot.
Nemrég Budapesten is meggyőződtünk, milyen szórakoztató koncerteket adsz. Olyat még nem láttam, mint nálad, hogy az emberek hangosan és gyakran a meglepetéstől nevetve táncolnak végig egy bulit. Ennyire fontos számodra a humor a zenében, az élő fellépéseken?
Ó, határozottan az! Az elmúlt évek mindenki számára elég kemények voltak, ezért fontos, hogy időnként elfeledkezzünk róla. Én amúgy is egy túl sokat gondolkodó típus vagyok, így állok hozzá mindenhez. Bár, hogy őszinte legyek, ritkán tervezek előre. A legutóbbi fellépésen például belegabalyodtam a kábelekbe, és majdnem egy teljes dalomba került, mire kiszabadítottam magam. Az emberek persze azt hitték, hogy ez is a show része. Legalább ők élvezték.
A koncertjeiden a zenét elképesztő és különleges látvány kíséri, egészíti ki. Mennyi ideig tart ennek kitalálása és megtervezése. Segít neked ebben valaki, vagy a FVLCRVM teljesen, minden tekintetben one man show?
Köszönöm! Egy barátom, NIVVA – aki szintén audiovizuális művész – 3 vizuál elkészítésében segített. (Ő rendezte a legutóbbi videoklipemet is, amit az X-tacy című dalhoz készítettünk.) Az összes többi látványt én raktam össze otthon, nagyjából egy hónap alatt. Rengeteg ötletet gyűjtöttem össze előtte a netről más alkotótól és más előadásokból. Szerencsére, mivel a határidő rendkívül szoros volt, nem volt időm rá, hogy az egészet túlgondoljam. Ja és rengeteget játszottam Call of Duty-val a szünetekben, amíg az anyag exportálódott. Örülök, hogy végül nem meresztettem a szemem végig a monitorra úgy, mint valami főnök.
A zenéd nagyon ügyesen egyensúlyoz a pop meg a kísérletezés között, és ebből áll össze ez a furán jó összkép, a FVLCRVM zenéje. Amikor számot írsz, figyelsz erre az egyensúlyra, vagy ezek nem patikamérlegen adagolható összetevők?
Örülök, hogy ezt mondod, mert ez a fő gondom évek óta. Mindkét világot nagyon élvezem, a kombinálásuk igazán szórakoztató, ugyanakkor meglehetősen nehéz is. Hazugság lenne részemről azt mondani, hogy sosem gondolok rá, de amikor napokig tartó próbálkozás után végre bekattan egy zene, az a világ az egyik legeufórikusabb pillanata, amit ember csak átélhet.
A FVLCRVM lassan 10 éves történet, de nagylemezed még nincs, csak pár EP és kislemez, az első 2014-ben jelent meg. Tervezed, hogy valamikor készítesz egy teljes albumot is, vagy tök más a koncepciód?
Egyszer mindenképpen szeretnék készíteni egy nagylemezt, de mivel a dalok, amiket mostanában csinálok, egészen különbözőek, kissé ütnék egymást egy lemezen. Egyelőre szeretek kislemezeket kiadni, meg videókat készíteni hozzájuk, de hogy a lényegre térjek, ha lesz elég számom, amikből összeáll egy kerek album, azt biztosan ki fogom adni. Vagy lehet, hogy egy újabb EP lesz? Meglátjuk.
Most, hogy inkább a szóló dolgaidra összpontosítasz, mi van a zenekaroddal, a Nvmerivel? Pihen?
Egy kicsit. Időnként koncertezünk, de mivel most az audiovizuális műsoromba beletoltam az összes kreatív energiámat, zenekaros új dalokra már nem maradt ötletem.
A zenéd futurisztikusnak hat, mintha egy időutazó hozta volna magával a jövőből. Elképzelted már valaha is, hogy milyen lesz a zene, mondjuk 50 vagy 100 év múlva?
Ó, hogyne! Az idegimplantátumok fejlődésének köszönhetően a dalokat inkább érezni lehet majd, nem pedig hallgatni. Egy átlagos dal körülbelül 20 másodperc hosszú lesz, így elfér majd a TikTokon is. De ez valamikor 100 év múlva lesz. Ja, és a koncertek 10 percesek lesznek, a nagyon népszerű előadóké pedig 20, így senki sem fogja pénzkidobásnak érezni.
Van bármi élményed, benyomásod Budapestről, amikor itt jártál? Volt időd szétnézni?
Mivel turnén voltunk, ezért nem, de korábban többször is jártam Budapesten, és nagyon szeretem a hangulatát.
Egyszer a zenekarral turnéztunk, elmentünk Budapest mellett, minden navigáció nélkül tartottunk az osztrák főváros irányába. Csakhogy akkoriban még egyikünknek sem volt okostelefonja, így az országúti jelzéseket követve mentünk – Pécs felé. Merthogy az osztrák főváros, Vienna neve magyarul Bécs. Órákon át azon töprengtünk, miért olyan üres az autópálya – majd kilyukadtunk Horvátországban.
Az LG futurisztikus és stílusos tárolómegoldást kínál a sneakerhead-eknek
Tudásmegosztás és Balaton: indul az első TEDxBalaton
