Közép-európai gázjátszmák, régiós integráció és egy fagyos tél. Lengyelország függetlenedik az orosz gáztól, észak-déli korridort épít és teljes energetikai átalakulást menedzsel. Magyarország hosszú távú szerződést köt a Gazprommal, ugyanakkor más források felé is kacsintgat. A térség energia- és gázstartégiáját elemeztük – I. rész.
Egész Európa pánikol, a gázárak az egekben, a Gazprom széttárja a karját, az emberek félnek a rezsiárak emelkedésétől, miközben a rugalmas, piacalapú gázbeszerzés nyugati koncepciója megbukott. Varsóból és Budapestről nézve egészen szürreális kép áll előttünk, hiszen a közép-kelet-európai régió más utat jár energetika és gázpolitika terén. Lengyelország függetlenedik az orosz gáztól, észak-déli korridort épít és teljes energetikai átalakulást menedzsel. Magyarország hosszú távú szerződést köt a Gazprommal, ugyanakkor más források felé is kacsintgat. A régió pedig egy olyan integrált energetikai rendszer része lehet, amely nemcsak az orosz gázmonopóliumot töri meg, hanem gyökeres energetikai átalakulást hozhat.
Túl távol vagy tőlem és mégis közel – Varsó és Moszkva
A lengyel energetika – és különösen a gázszektor – elsődleges elve a forrásoldali diverzifikáció, mivel Varsó álláspontja szerint az orosz Gazprom monopóliuma már túl hosszú idő óta dominálja az európai piacot. Természetesen a lengyel álláspont mögött egyfajta biztonságpolitikai megfontolás is áll, hiszen a lengyel-orosz kapcsolatok korántsem barátiak, Lengyelország pedig a mai napig az orosz fenyegetés rémképében él, legyen az megalapozott vagy megalapozatlan. Ebből kifolyólag az energiapolitika fő célja: függetlenedni Moszkvától, bármi áron.
A függetlenedés azonban korántsem egyszerű, mivel a lengyel energiamix drasztikus átalakuláson megy keresztül az utóbbi években, és a legnagyobb kihívásokat a jövő tartogatja. Lengyelország energiatermelésének közel 40 százaléka a mai napig szénalapú, azonban a szénbányákat legkésőbb 2049-ig teljesen be kell zárni. A szénenergia transzformációjában pedig a következő lépés a gáz, a szénerőműveket ugyanis gázerőművekké lehet alakítani, ahogyan a szénmedence gáztartalékait is fel lehet használni energiaelőállítás céljából. Éppen ezért a gáz kereslete évről évre nő az országban. Az energetikai átalakulás pedig nemcsak a bányákat érinti, hanem a családi házak kazánjait is, Lengyelországban ugyanis a mai napig nagy divatja van a széntüzelésű lakossági fűtésnek. Becslések szerint a mostani nagyjából 20 milliárd m3-es éves fogyasztás 2030-ra 30 milliárd m3 lehet, ezzel pedig hatalmas kihívás elé néz a lengyel energiapolitika és energetikai infrastruktúra: folyamatos keresletnövekedés mellett kellene egy transzformációt lemenedzselni, miközben függetlenednek az orosz gázpiactól, egyensúlyban tartva a kínálati oldalt. Nagy kihívás, a lengyelek pedig alapvetően három párhuzamos megoldást alkalmaznak a gázpiac esetében.
Kis energetikai szótár
LNG: magyarul cseppfolyósított földgázt jelent. Szinte ugyanolyan összetételű, mint a hagyományos értelemben vett földgáz, csupán hűtött formában. Ez azt jelenti, hogy -162 °C hőmérsékletű, és a víznél kisebb sűrűségű halmazállapotban van.
FSRU: úszó tároló és gázzá visszaalakító egység, az LNG terminálok szinte kötelező eleme, amely általában egy speciális hajó vagy úszó egység az LNG-t szállító hajó és az onshore LNG terminál között.
Interkonnektor: határkeresztező gázvezeték.
LNG, politika és Csernobil lengyel hagyatéka
Az új lengyel energia- és gázstratégia első pillére a świnoujściei LNG terminál, amely 7,5 milliárd m3/éves kapacitásával a jelenlegi gázfogyasztás nagyjából 35 százalékát tudja fedezni LNG forrásokból. Az LNG pedig nemcsak az egyik legkorszerűbb technológia, hanem rugalmas is, ezzel adekvát válaszokat adva az esetleges világpiaci változásokra. Napjainkban Lengyelország fő beszállítói az Amerikai Egyesült Államok és Katar. Az LNG beszállítók pedig kiélezett piaci versenyben állnak a klasszikus gázipari cégekkel, ezért az ár sokszor kedvezőbb vagy ugyanolyan, mint ha klasszikus forrásból szereznénk be a gázt. A świnoujściei LNG terminál jelenleg is bővítés alatt áll és Lengyelország egyik legdrágább energetikai projektje a maga 950 millió eurós költségével. A növekvő keresletet azonban nem tudná kielégíteni a świnoujściei LNG terminál, ezért az ország legnagyobb kikötőjében, Gdańskban 2025-re épül még egy 4,5 milliárd m3/év kapacitású FSRU és LNG terminál, amely a świnoujściei testvérével karöltve kellő rugalmasságot ad a gáz iránti kereslet kielégítésére.
Varsó energia- és gázstratégiájának a második pillére az ún. Baltic Pipe gázvezeték, amely az északi-tengeri norvég gázmezőket fogja összekötni Lengyelországgal, Dánián keresztül. A 350 millió eurós projekt évi 10 milliárd m3 gázt tud szállítani a lengyel piacra, valamint kapcsolatot teremt a nyugati- és a közép-európai piacok között. Amennyiben a lengyel LNG terminálok és a Baltic Pipe teljes gőzerővel üzemelnek, a lengyel energetika szinte teljes mértékben függetlenedni tud az orosz beszállítóktól.
A lengyel politika harmadik pillére pedig az észak-dél energetikai és gázkorridor megvalósítása. Varsó energetikai beruházásainak célja ugyanis, hogy az Európát meghatározó kelet-nyugat relációt megbontsa és létrehozzon egy olyan mind hatékonyságban, mind rugalmasságban egyedülálló folyosót, amely észak-dél csapásiránnyal szabja át Közép- és Kelet-Európa energia- és gázpiacát. A projekt elképzelése üzletileg megalapozott, azonban van egy fontosabb vetület is: a politika. Politikailag ugyanis Lengyelország az észak-dél korridor megvalósításával nagyon sokat nyerhet, hiszen egyrészt a régió vezető gazdasága és legnagyobb országa; másrészt az észak-dél irányú infrastruktúra összekapcsolása erősíti Varsó Három Tenger Kezdeményezés koncepcióját. Ebben az esetben pedig nem meglepő a tény, hogy a lengyel energia- és gázpolitika nemcsak a nemzeti kereslet kielégítésére épít kapacitásokat, hanem exporttevékenységre is. A lengyel-szlovák interkonnektort 2022-ben adják át évi 5,7 milliárd m3-es kapacitással, a magyar-szlovák interkonnektor pedig már 2015 óta üzemel, jelenleg kapacitásbővítés alatt áll. A magyar piacon keresztül pedig elérhető Lengyelország számára a szerb vagy a román piac is.
Lengyelországon keresztül enyhül az orosz gáztól való függés a Baltikumban, a lengyel-litván interkonnektor ugyanis idén állt forgalomba, amelynek elsődleges célja a balti országok energiabiztonságának szavatolása, az észak-dél gázkorridor kiterjesztése, valamint a lengyel piacszerzés. Varsónak pedig ennél is ambiciózusabb tervei vannak, hiszen a lengyel-cseh interkonnektor már a tervezőasztalon van, a lengyel-ukrán interkonnektor pedig kiértékelési fázisban, amely minden bizonnyal pár év múlva valóság lesz, mivel az ukrán piac hatalmas lehetőséget rejt a jelenlegi biztonságpolitikai környezetben.
A régió gázhálózatának fokozatos integrálása egy olyan komplex rendszert hoz létre, amely az egész intermarium régiót egy szerves egésszé teszi a gázpiacon, ennek köszönhetően pedig nemcsak infrastrukturális diverzifikációról beszélhetünk, hanem forrásoldali átalakulásról is. Varsó eltökélt szándéka ugyanis, hogy nemcsak az orosz, hanem a német befolyástól is szeretné függetleníteni a régiót, az Északi Áramlatokkal ugyanis Németország olyan piaci versenyelőnyre tehet szert, amellyel dominálhatja a közép- és kelet-európai piacokat. Ahogyan egy magas rangú lengyel kormányzati forrás summázta a helyzetet számunkra az Északi Áramlat 2-vel kapcsolatban: „Németország és Oroszország közös projektjét illetően az egész régió érintett, hiszen a vezetéken érkező gáz elsődleges célpiaca a közép- és dél-európai régió, a német iparnak ugyanis bőven elég az Északi Áramlat 1 kapacitása; ezzel a manőverrel pedig nemcsak a Gazprom piaci előnye erősödik tovább Európában, hanem Németország is leuralhatja a piacot; ez pedig minden, csak nem nyílt verseny”.
Szintén érdemes szót ejteni a gázpiacon túli lengyel energetikai fejlesztésekről is. Lengyelországnak jelenleg nincsen atomerőműve, pedig 1982-ben a kommunista vezetés már megkezdte egy nukleáris létesítmény építését Żarnowiecben, azonban a munkálatok leálltak az 1986-os csernobili katasztrófa, és az azzal megváltozott gazdasági és politikai helyzet miatt. Amit a kommunista lengyel vezetés befagyasztott, azt a jelenlegi jobboldali kormány újramelegítette, a tervek szerint ugyanis 2033-ban már üzemelne az első blokk Żarnowiecben. A tervezett erőmű teljesítménye 1,6 gigawatt lenne, amely az ország energiafogyasztásának nagyjából 25 százalékát tudná fedezni, a projekt összköltsége pedig csillagászati, összesen 30 milliárd euró. Szintén nagy fordulatot hozhat a lengyel energiamixben az idén elfogadott szélerőmű törvény, amely 25 gigawattnyi szélenergia kapacitást építene ki 2050-re a Balti-tengeren, ezzel létrehozva a térség legnagyobb offshore szélerőműparkját. A beruházásoknak köszönhetően 60.000 közvetett és közvetlen munkahely jönne létre, amelyet a bezárt bányák és kiszolgálóinfrastruktúra személyzetével töltenének fel.
Összeségében kijelenthető, hogy a jelenlegi lengyel energiapolitika egy olyan utat mutat, amely egyedülálló, elősegítve ezzel a régiós integrációt, és bebetonozva Varsó vezető szerepét a közép-kelet-európai régióban. Nem marad el azonban a gyors lengyel tempó mellett Budapest sem.
Magyarország helyzetét cikksorozatunk jövő héten megjelenő második részében tárgyaljuk.
A Renault új koncepcióautójában bárhol álomra hajthatod a fejed
A legendás ökölvívóról, Papp Laciról szóló animációs rövidfilm nyert díjat
