Alexandra Strelcova és Julien Antih rendhagyó módon veszik fel a kesztyűt a világunkra váró borús jóslatokkal szemben. Ez ugyan túlzásnak tűnhet, azonban az kétségtelen, hogy a növények fontossága örök érvényű dolog. Interjú a Haenke alapítóival.
A Haenke projekt célja, hogy beépítsétek a természetet a modern emberek hétköznapjaiba a design és a művészet nyelvén keresztül. Hogyan jött ez az ötlet? Mi inspirált titeket a létrehozására?
Julien foglalkozását tekintve etnobotanikus és etnofarmakológus, ami azt jelenti, hogy a növényeket és azok emberi egészségre gyakorolt hatását tanulmányozza. Én évek óta dolgozom a kulturális és kreatív iparágakban, ahol úttörő projekteket és intézményeket támogatok a klasszikus és kortárs zenétől kezdve a formatervezésen át a divatig. Első kézből láthattam, hogy a művészet és a kultúra hogyan képes megerősíteni a közönséget, és segít komoly témákat közvetíteni egyetlen értékes dolgon, az érzelmeken keresztül.
Egy nap Julien hazajött egy tudományos konferenciáról, de eléggé kiábrándultnak tűnt amiatt, hogy oly sok potenciálisan úttörő tanulmány szinte soha nem jut túl a szakmai folyóiratokon. Ezért azon kezdtünk el gondolkozni, hogy hogyan használhatnánk fel a művészet és a kultúra átalakító erejét, hogy a társadalmunk számára oly fontos növények mögött álló tudományt népszerűsítsük? Kezdeti kutatásaink során rábukkantunk egy kissé elfeledett cseh botanikusra, Thaddaus Haenkere, akinek a nevéhez fűződik többek között a Victoria amazonica, a világ legnagyobb tavirózsájának felfedezése, az első gyógyszertár megnyitása Dél-Amerikában, valamint a himlő elleni vakcina sikeres kifejlesztése. Lelkes csembalóművész volt, emellett saját botanikai felfedezéseit is illusztrálta. Ezt az interdiszciplináris megközelítést meglehetősen relevánsnak találtuk ahhoz az üzenethez, amelyet mi magunk is meg akartunk valósítani.
Ugyan ez egy költői kérdés, de hogyan fogalmaznátok meg, miért fontos, hogy szimbiózisban éljünk a növényekkel? A modern társadalom, az urbanizáció és a fejlett technológia segíti, vagy inkább akadályozza ezt az együttélést?
Könnyű lenne azt mondani, hogy a modern társadalom megfosztott minket a növényekkel való kapcsolattól, de a kérdés ennél egy kicsit összetettebb. Függetlenül attól, hogy milyen okok állnak a háttérben, az igaz, hogy a növényeket ritkán tekintjük többnek, mint erőforrás vagy egyszerű dísztárgy. Mindez nagyon ironikus, hiszen szó szerint növények vesznek körül minket – az élelmiszerektől kezdve a textíliákon át a gyógyszerekig. A növények életünk szinte minden egyes területén jelen vannak. Mégis gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni valódi jelentőségüket, és ehelyett úgy kezeljük a növényvilágot, mint valami olyasmit, amit nekünk kell irányítanunk: szobanövények a nappalinkban, "gyomok" a városainkban, "növényi erőforrások" a társadalmunk egészében.
Manapság nagyon divatos a közösségi kertek kialakítása, és a fiatalok körében is egyre népszerűbb a növénygondozás. Te hogy látod ezt, a városi emberek kezdenek visszatérni a természethez?
Ha közösségi kertekben termesztjük fűszernövényeinket, vagy otthonunkban gondozzuk a növényeket, az csak javíthatja a természethez való viszonyunkat, miközben segíthet az embereknek abban, hogy nagyobb függetlenséget érjenek el az élelmezésben, illetve jobbá teheti a városi terek növényi biodiverzitását. De az az igyekezet, hogy jobban összhangban éljünk a természettel és környezetbarátabbak legyünk, gyakran még több “green washing” jelenséget eredményez, miközben ez sokkal bonyolultabb. Ha az emberi egészségről van szó – ami Haenke fő érdeklődési területe –, fontos felismerni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek több mint kétharmada növényeken alapul, vagy éppen azok által inspirált. De bármennyire is hihetetlenek a növények, nem szabad úgy gondolnunk rájuk, mint minden emberi egészségügyi probléma megoldóira. Ennek ellenére a növények és az emberek közötti valóban fontos együttműködésben hatalmas kiaknázatlan lehetőségek rejlenek olyan területeken, mint a biodesign és az orvostudomány.
Idén kiadtátok a Plantlovers. The invisible botany of urban spaces című könyveteket is, ami regionális és világszinten is fontos szakirodalom lehet.
A könyvünk a városokban élő növényekkel való kapcsolatunkra, és főként a belső terek növényeinek jelenségére összpontosít az elmúlt öt évünk tükrében. Az interjúkon túl – amelyekben Alice Vincent brit újságíró és író, a francia d-o-t-s stúdió kurátorai és tervezői, Penny Sparke brit designtörténész és számos cseh tervező és kreatív alkotó szerepel – a könyv kritikus reflexiót nyújt az elmúlt években Európa- és USA-szerte elterjedt szobanövénytrendről, megkérdőjelezve annak fenntarthatóságát, valamint társadalmi, kulturális és környezeti vonatkozásait. Betekintést nyújt néhány projektünk kulisszái mögé, a köztéri installációktól kezdve az idősek otthonaiban végzett közösségi tevékenységekig. Az volt a célunk, hogy megmutassuk a városokban élő embereknek, hogy a növények milyen fontos szerepet játszanak a városi élet minden szintjén, és hogy a városi biológiai sokféleség milyen fontos lesz az elkövetkező években.
Egyik jelenlegi projektünk célja, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek természetes anyagok felhasználásával segíthetnek az olyan vektorok által terjesztett betegségek ellen, mint a malária vagy a sárgaláz. Fel kell készülnünk ezekre a problémákra – a művészetek, a kultúra és a kreatív iparágak pedig segíthetnek megoldásokat találni, és azokat a szélesebb közönséggel is megismertetni. Mi mindenképpen így gondolkodunk erről!
Fotók: Vojtěch Veškrna
Milyen kihívásokkal néz szembe a Nyugat-Balkán?
Egy volt tésztagyár épülete várja a megújulást Portugáliában
