A szankciók Európa és Oroszország gazdaságát is érintik, költségük és sikerük kérdőjeles. Gazdasági elemzők az orosz szankciókról, pénzügyi tartalékokról és a dollár hegemóniájáról. Tudósításunk.
A háború költséghaszon elemzését a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetemen végezték el neves, magyar gazdasági szakértők. Izgalmas számok, megdöbbentő elméletek.
Több évnyi tartalék van az orosz gazdaságban?
Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója, külpolitikai elemző szerint a kérdés, ami mindenkit foglalkoztat, hogy van-e hatásuk a szankcióknak? Összeomlik-e Oroszország? A szakértő szerint rövidtávon a szankciók nem roppantották össze Moszkvát, hiszen egy évtizede készülnek a gazdasági háborúra, elszigeteltségre. Rámutatott, hogy az orosz hadsereget 2008 óta modernizálják, felkészítve azt egy konfliktusra, 2014 óta pedig folyamatosan készülnek a gazdasági ellencsapásokra is. Oroszország alapvetően a Krím 2014-es annexiója után tapasztalta meg a gazdasági szankciókat, amelyekre részben ellenszankciókkal válaszolt. Azóta tesztelték Oroszország pénzügyi szektorát, különböző stresszhelyzetekkel, tartalékalapokat képeztek, amelyeknek egy részét bár befagyasztották a nyugati szövetségesek, mégis jelentős tartalékot képeznek.
„A szankciók egy demokratikus rendszerben működnek a legélesebben, hiszen a gazdasági hatás miatt választásokat bukna a vezetés” – mondta a szakértő, rámutatva: egy autokratikus államban a politikai célok mindent megelőznek, megelőzik a gazdasági és kereskedelmi célkitűzéseket is. „Ha nincs pénz akkor elvonják máshonnan” – összegezte az orosz módszert.
Szintén fontos megjegyezni szerinte, hogy az orosz gazdaságban van annyi tartalék, hogy a következő néhány évig kitartsanak. „A 2022-es költségvetési deficit 70 milliárd dollár volt, de több száz milliárd dolláros tartalékok vannak, amelyek 3-4 évig elműködtetik a gazdaságot” – sorolta a konkrét számokat Bendarzsevszkij, hozzátéve ugyanakkor, hogy a legképzettebb középosztály kivándorolt, a nyugati cégek kivonultak – a helyzet tehát közel sem ideális. Azt is fontos látni, hogy Európa elkezdett leválni az orosz energiahordozókról, a függetlenedés pedig néhány éven belül elérhető, orosz részről azonban a kapacitások átépítése lassabb vagy nem lehetséges.
A szankciók lassan véreztetnek ki
Szalay-Berzeviczy Attila, bankár, közgazdász, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke egy történelmi párhuzammal rámutatott: modern szankciókat először 1914-ben alkalmaztak a britek Németország ellen. Tengeri blokádot hirdettek, amelyre a válasz a korlátlan tengeralattjáró háború volt német részről. „Akkor 52 hónap kellett ahhoz, hogy a katonai harci események összeérjenek a gazdasági megszorításokkal, 52 hónap alatt fogyott el a hátország” – mondta a közgazdász, aki szerint a szankciók tudnak működni, csak lassan véreztetnek ki. Különbség ugyanakkor, hogy 1914-ben még nem globalizált világot éltünk.
A bankár szerint az ukrajnai háború az első olyan háború, ahol a gazdasági és pénzügyi rendszer is hadszíntér lett, ezért most kerül igazán kipróbálásra a gazdasági szankció, mint fegyver. „Mi az, ami hat és fáj? Mi az, ami kontraproduktív? Ezeket évek múltán tudjuk megmondani” – mondta, kiemelve, hogy a világ GDP-jének 0,79 százalékát teszi ki Oroszország, a fegyverszállító nyugati országok azonban 24 százalékos részesedéssel globálisan meghatározó szereplők. Oroszország készült az elszigeteltségre, ugyanakkor meglepte a szankciók gyors, egységes életbe léptetése. Szalay-Berzeviczy elmondta: a Nyugat nem azért vezette be ezeket az intézkedéseket, mert a szankciók miatt megbukik Putyin vagy leteszik a fegyvert az oroszok, hanem hogy degradálja az orosz gazdaságot, katonai potenciált és egyértelmű üzenetet küldjön minden nemzetközi szereplőnek, országnak. A közgazdász rámutatott: a szankciók fokozatosak, mert a demokráciák lassúak, a fájdalomküszöböt pedig lassan csavarják fel. Véleménye szerint a legfájdalmasabb szankciók még sehol sincsenek, hiszen az igazi érvágás Moszkva számára az USA dollár kereskedésből való teljes kizárás, a teljes SWIFT lekapcsolás, valamint a támogató vagy tartózkodó országokkal szembeni szankciók meghozatala lenne.
„Ha ezek bekövetkeznek, gyors és fájdalmas következmények lennének, Oroszország ezeket a lépéseket nem tudja viszonozni” – mondta, kiemelve, hogy Joe Biden látogatása Kijevben teljesen más polcra tette ezt a háborút. „Nincs olyan háború, amibe az USA beleállna és ne nyerné meg” – összegezte, rámutatva, hogy a teljes globális pénzforgalom 70 százaléka dollárban folyik. „Az Egyesült Államoknak erősebb fegyvere a dollár, mint a hadserege” – mondta Szalay-Berzeviczy, aki szerint a dollár pozíciója megrendíthetetlen. Emellett pedig az sem elhanyagolható szerinte, hogy az Egyesült Államok vezette angolszász koalíció világ lefedi az egész világot, a legerősebb gazdasági blokkokként van jelen, valamint sosem lesz olyan háború, amelyben ezek a felek egymás ellen fordulnának. Megjegyezte, hogy a háború szintlépése eljutott oda, hogy az USA politikájában a republikánusok és demokraták között konszenzus alakult ki Oroszország megtöréséről.
2023 rosszabb év lesz Oroszországban, mint az eddigiek
Dr. Deák András, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa szerint a szankciós háborúban eljött az ideje a költséghaszon elemzésnek. Ebben a tekintetben az európai oldalon nagy költségek nincsenek, egyetlen terület van, ahol elszabadultak a folyamatok: az energetikai piacon, hiszen elzárták a gázt, ami feldobta az áramot is, emiatt pedig 4-5 százalékos GDP veszteségek realizálódnak. A Balkánon és Moldovában volt a legsúlyosabb a helyzet, de 2023-ban már konszolidálódott a piac és az idei évben a szankciós háború európai költsége már alacsonyabb lesz. A másik oldalon az Oroszországnak okozott károkat kell megvizsgálni: a GDP csökkenés érzékelhető volt, de a nyersanyagok oldalán volt bevételnövekedés, mert kevesebb termelésért több pénzt.
„2023 rosszabb lesz Oroszország számára, mert az olajszankciók reálgazdasági hatása le fog csapódni, a kérdés a mérték” – mondta az elemző, aki szerint a helyzet közel sem egyszerű Oroszországban, mivel az orosz kőolajipar nyugati technológián alapszik, főleg a finomítás területén. Ezek a nyugati cégek jelenleg nem szállítanak és nem tartanak karban és bár vissza lehet kanyarodni a posztszovjet technológiához, de annak hatalmas hátránya és ára lenne. „Egy LNG cseppfolyósító terminál egy az egyben nyugati technológia, ezek sem fognak üzemelni” – mondta Deák, kiemelve, hogy a szankciók miatt a jelenlegi termelési mutatók mellett Moszkva nem tudja eladni az olajat.
Érdekes terület még az autóipar. „A gépjárműgyártás teljes mértékben összeomlott, 43 százalékos a visszaesés, ugyanakkor relatíve helyre tud állni a szektor a kínai gyártók és beszállítók miatt” – mondta az elemző. „Be fogják hozni kis mennyiségben a szankcionált dolgokat, a szovjet KGB reflexek dolgoznak” – fűzte hozzá Deák, azonban ebből a mennyiségből legfeljebb a hadsereget lehet ellátni, több mindenre nem elég. Zárásképp megjegyezte, hogy Oroszország négyszer akkora, mint Irán, vásárlóerő paritáson elég nagy gazdaság, ezért nehéz leválasztani a világgazdaságról, de nem lehetetlen.
Újra megnyitott Riga 135 éves cirkusza
A héten indul a 15. Budapesti Építészeti Filmnapok!
