Ismét leereszkedik a vasfüggöny?

Ismét leereszkedik a vasfüggöny?

A kérdés csak a pontos helye.


Az orosz-ukrán háború kirobbanásának ideológiai okai, az éppen újrarendeződő világrend, vagy a háború lehetséges lefolyása enyhén szólva is aktuális és fejtegetésre érdemes kérdéskörök. Norman Naimark amerikai történész, a Stanford Egyetem professzora Budapestre látogatott, és egy panelbeszélgetés során osztotta meg tudását és véleményét többek között egy esetleges új vasfüggönyről, a háború különböző aspektusairól, valamint Közép-Kelet-Európa szerepéről a konfliktusban. Tudósításunk.

Az alapvetően Közép-Európa geopolitikai kihívásainak témakörét megvitató beszélgetés a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös szervezésében valósult meg, Norman Naimark professzor pedig Mártonffy Balázzsal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézetének vezetőjével, valamint Dr. Varga Réka nemzetközi jogásszal vitatta meg a háború három jelentős aspektusát: a konfliktus hátterét, annak fő szereplőit, és azt, hogy mi forog valójában kockán.

A beszélgetés a háború hátterének megvitatásával kezdődött, azon belül is a kelet és a nyugat dinamikájára fókuszált. Ennek kapcsán Naimark professzor mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlen az ideológiai háttér vizsgálata – nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy hogyan gondolkodnak az oroszok, különösen Vlagyimir Putyin orosz elnök az ukránokról. Ehhez kapcsolódóan beszélt Putyin tavaly júliusi okfejtéséről, amelyben kifejezi abbéli hitét, hogy az ukránok nem különböznek az oroszoktól, és tulajdonképpen az orosz néphez tartoznak, szerinte nincs önálló nemzetiségük. A gondolat, mely szerint Ukrajna nem érdemli meg, hogy Oroszországtól független, különálló entitásként működhessen, Naimark professzor szerint hatalmas szereppel bírt a jelenlegi helyzet kialakulásában. Putyin célja, hogy újraépítse azt, amit Naimark „orosz világként” említett, és ami nem működőképes Ukrajna nélkül.

A háborúról elmondta, hogy az 2013-14-ben kezdődött, és gyakorlatilag annak eredménye, hogy Ukrajna, Oroszország és a nemzetközi közösség mind képtelenek voltak arra, hogy kompromisszumot formáljanak – a Minszki egyezmények elfogadhatatlannak bizonyultak Ukrajna számára. 2013-14-ben a professzor szerint a valódi problémát nem a NATO, hanem az Európai Unió, pontosabban az ahhoz való csatlakozás kérdésköre jelentette. Ukrajna egyre közelebb és közelebb került az EU-hoz, elutasította a Minszki egyezményeket, Putyinnak pedig lépnie kell, és ezt meg is tette február 24-én.

„Inter arma silent leges”, vagyis „a háború alatt hallgatnak a törvények” – szól a mondás, a nemzetközi jog háborús szerepének kérdéskörére pedig Dr. Varga Réka, nemzetközi jogász válaszolt. Elmondta, hogy a nemzetközi jog két fő témakörrel köthető a háborúhoz. Ezek egyike egy adott állam jogosultsága ahhoz, hogy fegyveres konfliktust indítson, a másik terület pedig azon szabályok összessége, amelyek a fegyveres konfliktus kialakulásakor lépnek életbe. Előbbi kérdésre a válasz a jogász szerint egyértelmű nem, hiszen csupán két okból jogszerű egy háború: akkor, ha az önvédelmi, és abban az esetben, ha azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa engedélyezi. Putyin  ennek ellenére próbálja érvekkel legitimnek láttatni a háborút: egyfelől azt állítja, hogy oroszok elleni népirtás történt Ukrajna területén, azonban erre a jogász szerint nincs bizonyíték. Az orosz elnök második érve szerint a NATO keleti térnyerése veszélyezteti Oroszországot, így ez gyakorlatilag egy megelőző lépés, azonban ez az állítás korántsem ad jogot a támadásra. A jogász szerint a törvény nem hallgat, ha azt megsértették.

A következő felszólaló Mártonffy Balázs volt, aki szerint nincs kifogás a háborúk szükségtelen indítására és az öldöklésre. Elmondta, hogy ez egy kevéssé EU, mint NATO-ügy – szerinte Oroszország a vesztesek oldalán érezte magát a poszthidegháború korában, Putyin úgy vélte, hogy a befolyása és ereje csökken, és meggyőződésévé vált, hogy ez rossz. Mártonffy szerint az utolsó löketet a támadás irányába az adta meg, hogy Ukrajna 2019-ben alaptörvényébe foglalta NATO-csatlakozásának szándékát.

A háború résztvevőinek témakörére áttérve a nyugati nagyhatalmak szerepét, belefolyásának mértékét vitatták meg a résztvevők, ezzel kapcsolatban pedig felmerült egy esetleges új vasfüggöny kialakulásának kérdése. Norman Naimark szerint Ukrajna túl nagy és fontos ahhoz, hogy a NATO vagy az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyhassa, majd kijelentette, hogy lehetségesnek találja, hogy ismét vasfüggöny húzódjon kelet és nyugat között. Hangsúlyozta, hogy ezt felettébb sajnálatosnak tartja. A háborúról úgy véli, hogy nem volt szükség annak kitörésére, ugyanis a NATO és Moszkva is bírtak azokkal a lehetőségekkel, amelyek egy olyan poszthidegháborús világrendet alakítottak volna ki, amelyben Oroszország az európai szövetség része. A háború az ukránok identitására tett hatásáról is beszélt – míg a háború előtt sokan amolyan kevert, Oroszországhoz is kötődő identitással bírtak, ezt mostanra felülírta az agresszió. Az orosz oldalt tekintve elmondta, hogy Putyin autokráciája példátlanul félelmetessé és elnyomóvá nőtte ki magát Oroszországban a háború kitörése óta, mindezek tükrében pedig az Oroszország és a nyugat közötti vasfüggöny víziója egyáltalán nem lehetetlen. A nukleáris háború eshetőségét illetően a professzor elmondta, hogy szerinte ez nem fog kirobbanni, ugyanakkor hozzátette, hogy számos kollegája máshogy vélekedik, a lehetőség pedig fennáll.

A különböző államok háborús belefolyásának jogi vonatkozására Dr. Varga Réka reflektált. A politikai cél az, hogy az államok kimaradjanak a háborúból, az Egyesült Államok ennek okán pedig többször is hangsúlyozta, hogy nem szolgál olyan információval Ukrajna felé, amely azt közvetlenül segítené Oroszországgal szemben, mivel egy ennyire nagyfokú beavatkozás már résztvevő féllé emelné őt. A nemzetközi jogász hozzátette, hogy Ukrajna segítése nem teszi résztvevővé a nyugati hatalmakat, ugyanakkor ez a határvonal egyre vékonyabb és vékonyabb. A beavatkozás kockázatos lépés lenne, különösen az orosz reakció kiszámíthatatlansága miatt – feltétlenül el kell kerülni azt a helyzetet, amelyben Oroszország számára háborús célponttá válhatnak egyéb államok. Mártonffy Balázs hozzátette, hogy a nyugati hatalmak de iure, azaz jogilag nem, ugyanakkor de facto, vagyis gyakorlatilag résztvevők – ha Oroszországnak hatalma lenne a nemzetközi jog narratívája felett, akkor jogilag is résztvevőnek tekintené az Ukrajnát segítő államokat.

Az előadás harmadik fő pillére a háború lehetséges kimenetelét és következményeit fedte le. Mi az ár, amit a nyugati világnak fizetnie kell, ha elidegenítik Oroszországot a nemzetközi közösségtől? – hangzott az első kérdés, amelyre Mártonffy Balázs válaszában elmondta, hogy a poszthidegháború korában Oroszország már inkább a periférián volt, és a megtűrt kategóriába tartozott. Hozzátette, hogy bár a minszki egyezmények lettek volna a legjobb megoldások a béke szempontjából, az ukránoknak a békénél nagyobb tét forgott kockán. Szerinte a hidegháború egy új alakot ölt, ezt pedig  a XX. század hidegháborújától eltérőnek jósolja, mégpedig a globalizáció gazdasági és nem gazdasági hatásai miatt. Hozzátette, hogy a világ jelenleg egy átmeneti időszakban van.

Dr. Varga Réka a nemzetközi jog szerepéről beszélt a háború befejezésének kapcsán, és elmondta, hogy a jogszerűen járható út az lenne, ha az orosz erők Ukrajna teljes területét elhagynák. A másik út a békeszerződés, ami kompromisszumot jelent, ez pedig feltehetően Ukrajna területfeladása lenne – itt a nemzetközi jogász hangsúlyozta, hogy az olyan békeszerződések, amelyek kényszerítést tartalmaznak érvénytelennek minősülnek, azonban volt már példa arra, hogy ilyen békeszerződések mégis elfogadásra kerültek. Ha ez Ukrajna esetében megtörténne, akkor annak egyértelmű üzenete lenne, mégpedig az, hogy kellő agresszióval bármely állam elérheti, amit akar. A jogász hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jogra, és annak megszegésére adott reakció tulajdonképpen mérvadó, az Oroszország agressziójára adott reakciót viszont meggyengíti a tény, miszerint ugyanezeket a normákat más államok is áthágták már a történelemben – ilyen volt például az Egyesült Államok, vagy Izrael támadásai. Dr. Varga Réka szerint egyik fél sem akar arcot veszteni már, a konfliktus végéhez azonban ez elkerülhetetlen.

Norman Naimark a háború Közép-Európai hatásairól beszélt – van a régiónak befolyása arra, hogy hogyan folyik le a háború? Naimark professzor hangsúlyozta, hogy a háború egy szörnyű tragédia, amibe Közép-Kelet-Európa már bőven belekeveredett – itt kitért a háborús migráció kérdésére, majd azt is elmondta, hogy az orosz birodalom víziója nemcsak Ukrajnát, hanem egyéb területeket, például a Baltikumot és Lengyelországot is magába foglalja. A professzor beszélt Lengyelország és Magyarország hozzáállásának különbözőségeiről: Lengyelország annak ellenére áll Ukrajna mellett teljes vállszélességgel, hogy a lengyel-ukrán kapcsolat történelme viszályokkal tarkított, ám ez a fajta támogatás már nem mondható el Magyarországról. Naimark professzor szerint a magyar attitűd jóval kevésbé kritikus Moszkvával szemben, mint a régió többi országa. Kiemelkedő fontosságúnak találja Magyarország szkepticizmusát például a szankciók felé, az egységesség hiánya szerepet játszik például abban, hogy mi lesz a háború lefolyása.

Az előadás utáni kérdések során felmerült, hogy lehetséges-e, hogy orosz győzelem esetén Európa más országait is megtámadja Oroszország? Naimark professzor szerint nem, ugyanakkor ezt korántsem gondolja biztosnak, a háború előtt Ukrajna megtámadásában is kételkedett. A lehetséges célpontok természetesen NATO-tagok, ezek megtámadása Naimark szerint módfelett ostoba lépés lenne, ugyanakkor Ukrajna lerohanásáról is ugyanezt gondolta.

Grafika: Pisla Réka

továbbiak
Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről
strategy

Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről

Grúzia egy kicsi, keresztény ország a Kaukázus szívében, melyet ellenséges, többnyire muszlim népek vesznek körbe, akik akadályozzák a grúzok függetlenségét és boldogulását. Nino Kotolashvili grúz történésszel beszélgettünk. A szovjet utódállamokban gyakran nehézségekbe ütközik a történelem értelmezése, a közös narratívák feltérképezése. Nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról pedig még ennél is
Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?
strategy

Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?

Az ENSZ legújabb, január 9-i környezetvédelmi jelentése alapján az Antarktisz feletti ózonlyuk cirka négy évtized múlva meg is szűnhet, és már jelenleg is a gyógyulási folyamatban van. Mindez a nyolcvanas évek végén beiktatott szabályozásoknak köszönhető, amelyeket pont ezzel a célzattal eszközölt a nemzetközi közösség. De mi változik, ha meggyógyul az
Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról
strategy

Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról

Grúzia egy független ország a Szovjetunió összeomlása óta, de az orosz befolyás jelentette fenyegetettség máig érződik. Nino Kotolashvilivel beszélgettünk az orosz-grúz háborúról, az orosz birodalmi gondolkozásról és a kaukázusi perspektívákról. Interjú. Grúzia történelmi helyzete a Kaukázusban egyedülálló. Inkább egy nyugati vagy egy keleti civilizációról beszélhetünk? Grúzia elhelyezkedése a Kaukázusban valóban