fbpx
Nyomj Entert

Kelet és Nyugat találkozik Varsó egyik legkülönlegesebb cukrászdájában

Akár az édes ízek, akár a különleges enteriőrök szerelmese vagy, a Lukullus cukrászda kihagyhatatlan állomás, ha Varsóban jársz. A sütemények tradicionális lengyel és kortárs francia receptek alapján készülnek, miközben a belső térben is két kultúra fúziója tükröződik.

A Lukullus története három generációval ezelőtt kezdődött, amikor egy helyi csokoládékészítő mester 1946-ban megalapította a saját cukrászdáját, akkor még “Kremówka” néven. A népszerű üzletet előszőr az alapító felesége, aztán lánya vette át, utána került az unokához, a jelenlegi tulajdonoshoz. Albert Judycki és üzlettársa, Jacek Malarski Párizs legnevesebb iskoláiban tanulta ki a cukrászmesterség fortélyait. Varsóba hazatérve aztán a családi vállalkozás hagyományait ötvözték francia hatásokkal.  Ez mind az édességkínálat, mind a berendezés megalkotásában tetten érhető, aminek kapcsán Jan Strumiłło kortárs lengyel építész és a 366 Concept – Retro Furniture nevű, ikonikus lengyel bútormárka volt a segítségükre.


A cukrászda kialakításának elsődleges célja volt, hogy exkluzív hátteret biztosítson a főszereplőknek, azaz az édességeknek, miközben keretbe foglalja a tulajdonosok gyűjtői szenvedélyét és kifinomult esztétikai érzékét.

A belső térnek az ötvenes és a hatvanas évek lengyel designja, Varsó háború utáni kávézói, illetve a cukrászdával szemközti, kultikus Atlantic mozi volt a kiindulópontja. Jan Strumillo a mozi hatására a transzatlanti óceánjárók csarnokainak hagyományos belsőépítészeti kialakítása alapján tervezte meg az enteriőrt. A teret a falak három részre osztásának elve vezérli: alul vízzöld kerámia csempe, középen tíkfa furnér, felül pedig áttört fahengerek fedik azokat. A hullámos falak és oszlopok, a tengerészkék mennyezet, valamint a köves tengerpartot idéző, zúzott kőpadló is mind a tengeri inspirációhoz kapcsolódnak.

A belső teret díszítő dekorációk és kiegészítők közül sokat Albert és Jacek hozott haza francia bolhapiacokról. Ilyen hangsúlyos díszítőelem például a Jean Cocteau egyik barátja által festett dekoratív fatábla, illetve több vintage üveg- és sárgaréz lámpatest. Az összhatás így a tengeri téma ellenére is meleg és bensőséges, a kékes-zöldes árnyalatokat meleg barnák és rozsdaárnyalatok ellensúlyozzák. A régi, faragott bútorok által keltett, magasztos hangulatot pedig fémlábú székek és asztalok teszik frissé és kortárssá.

Az ízekre visszatérve: saját készítésű befőtteket, krémeket és süteményeket kóstolhatunk náluk. Az előre készített keverékek és félkész alapanyagok teljesen ki vannak zárva, mindent a nulláról készítenek. Nem használnak margarint vagy más növényi zsiradékot sem, kizárólag lengyel tejüzemből származó vajjal sütnek. A Lukullusban minden összeér, ami csak szem-szájnak ingere!

Enteriőrfotók: Tomo Yarmush

Fotó a tulajdonosokról: Piotr Porebsky a Forbesnak

Lukullus | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük