fbpx
Nyomj Entert







Képekkel mesélni az épületekről | Michał Pecko

A lengyel Michał Pecko szemüvegén keresztül épített környezetünk kissé melankolikus építészeti utópiává alakul át. A kifejező, sajátos hangulatú illusztrációk analóg és digitális technikák társításával készülnek.

Michał Pecko Gdanskban, Lengyelország egyik szeles és északi kikötővárosában él és alkot – egészen pontosan egy hatvanas évekbeli modernista, szerény, de mégis ízléses építészeti részleteket rejtő társasházban, a történelmi városközpont területén. Tanulmányait is ebben a városban, a Képzőművészeti Akadémián végezte, ahová néhány évvel ezelőtt új szerepkörben tért vissza az Építészmérnöki Kar oktatójaként. Hogy miért éppen a grafika világát választotta? Michał szerint „egy tervező élete soha nem unalmas. Szó szerint nap mint nap új kihívásokkal néz szembe, amelyeknek bár vannak érintkezési pontjai, mégis nagyon különböznek egymástól. A grafika világa folyamatos önfejlesztésre, gondolkodásra és ismereteid bővítésére ösztönöz”. Majd hozzátette: „Szerencsés vagyok, hogy olyan tudatos ügyfelekkel dolgozhatok együtt, akik tisztában vannak a vizuális nyelv fontosságával. Ez főleg a kulturális szektort érinti – olyan szereplőket, akik gondolatokat és nem termékeket értékesítenek”.

Michał alkotásainak fő inspirációs forrása az építészet: „Szeretek a városi szövethez kapcsolódó projekteken dolgozni és képekkel mesélni épületekről” – emelte ki. Munkája nagy részét különféle illusztrációk teszik ki, de szeret egyszerre többféle projekten is dolgozni. Nagyon érdekli a könyvkiadás – ahogy a tervező elmondta, a könyv olyan tárgy, amelynek sok részét izgalmasnak találja. Ilyen a keretrendszer felépítése, a szöveggel való munka, a tipográfia és a képek közti feszültség megteremtése, illetve azoknak az anyagoknak a kiválasztása, amelyeknek köszönhetően létrejön egy kézbe vehető, tapintható tárgy. „Tetszik az olyan tárgyak ötlete, amelyek élete sokkal hosszabb lehet, mint az emberé” – tette hozzá.

Munkáiban az egyszerűségre törekszik, a bonyolult történeteket a lehető legkevesebb vizuális gesztussal és eszközzel ötvözi. „Érdekel az atmoszféra megteremtése: szeretném, ha alkotásaim több érzéket is stimulálnának, nem csupán a látást. Igyekszem megfigyelni a környezetem és tudomásul venni a körülöttem lévő valóságot. Úgy gondolom, hogy az illusztrációknak teret kell hagyniuk a befogadó fantáziájának és az értelmezési lehetőségek kibontakozásának, valamint lehetővé kell tenniük, hogy a szemlélők múltbéli analógiák után kutassanak és emlékeket idézzenek fel” – jegyezte meg.

Michał szerint a stílust mindig a témához kell igazítani, ennek ellenére illusztrációinak hangulatában mindig van valamilyen összetartó, egységes erő. Építészeti tereket feldolgozó alkotásain gyakran jelenít meg számára kedves vagy érdekes épületeket, de néha olyanokat is, amelyeket még sosem látogatott meg. „Olyan építészeti témákat dolgozok fel, amelyeket valamilyen szempontból okosnak tartok: nem csupán az esztétikai elveket követem – az építészetnek nem kell szépnek lennie ahhoz, hogy jó legyen. Ez hasonlóan működik a városi terek esetében is: a túl esztétikus terek gyakran nem azok a helyek, ahol jól érezzük magunkat. Illusztrációim tulajdonképpen saját elképzeléseim ezekről a terekről: a képeket mindig átdolgozom, az emberi jelenlétet eltávolítom és az építészeti hátteret teszem főszereplővé” – mondta el.

Illusztrációin az egyes elemek gyakran futurisztikus kompozíciókban köszönnek vissza. „Érdekel az építészet utópiájának kettőssége: bennük van egyrészt a jobb jövő ígérete és az ideális világ megteremtése, másrészt a kizárás kockázata – az utópia, mint sziget nem mindenki számára hozzáférhető, a kirekesztettek a fal mögött maradnak. A Zeitgeist című film világa minden bizonnyal befolyásolja az általam használt vizualitást, emellett a Szárnyas fejvadász, a Mad Max, a Sztalker vagy a Gattaca is mind olyan filmek, amelyek hatással voltak alkotói kifejezésmódomra” – részletezte.

Michał munkamódszerére jellemző a különböző technikák ötvözése: néhány évvel ezelőtt a birtokába került egy régi fénymásoló, amely segítségével elkezdett egyszerű fekete-fehér textúrákat készíteni; ezeket gyakran kivágja, kollázsokba rendezi, valamint kézi és digitális rajzokkal kombinálja. „A folyamat analóg, de mégis digitális környezetben zajlik. Sokat rajzolok papírra ceruzával vagy tollal. A vázlatfüzetem a mindenem, soha nem tépek ki belőle oldalakat – gyűjtöm azokat, mint a naplókat” – tette hozzá.

Michał jelenleg több megbízáson is dolgozik: egy több mint százhúsz négyzetméteren elterülő varsói falfestményen, egy gazdagon illusztrált gdanksi útikönyvön, egy szakácskönyvön és egy ismert hipszter italmárka arculattervén. „A közeljövőben szeretnék több időt fordítani saját projektjeimre és szabadon rajzolni, amennyit csak tudok. Alig várom a nyarat és a világjárvány elmúlásának pillanatát. Szeretnék más környezetbe kerülni, időt tölteni a természetben, más városba is ellátogatni egy kicsit: vándorolni az ismeretlen utcákon, és azokat lerajzolni” – mondta el.

Michał Pecko | Web | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük