Liptay Dávidot legtöbben Budapest egyik kedvenc pizzájáról, a Blitz Pizzáról ismerik, amit idén már három helyen, a Blitz KERT-ben, A Majomhoz – Buda titkos kertjében és a Pontoon-on is élvezhettetek. A modern és tradicionális kulináris szemléletet ötvöző, crunchy pizzát ezúttal Szilágyi Bencéék szőlősében, egy helyszínen talált alapanyagokból megépített, kétemeletes sufnikemencében sütötte meg a Grand Vin de Barnag borainak kíséretében.
Dávid és Bence a Madách térről ismerik egymást, onnan, ahol Bence bora először került fel budapesti hely borlapjára. Azóta a Grand Vin de Barnag már a tengerentúlon is sokakat megörvendeztet, épp úgy, ahogy tette ezt velünk is gyönyörű balatoni panoráma mellett, miközben a natúr borokban rejlő szabadságról és kihívásokról hallhattunk és pizzát ettünk. Megsült ugyanis az ősember pizzája, Dávid pedig megosztotta velünk a Blitz Pizza alapreceptjét, hogy otthon vagy szabad tűzön ti is kipróbálhassátok. Bence ajánlásával majd töltsetek mellé a hamarosan debütáló Schmutzig borból, ami egy szupergyümölcsös zweigelt egy idős pécselyi ültetvényről.
Blitz Pizza-alaprecept
Hozzávalók a pizzatésztához
- 1 kg ’00’-ás liszt
- kb 0,6 liter víz
- 40 g tengeri só
- 2-3 g sörélesztő (száraz élesztő)
Kellék a sütéshez
Pizzalapát, amivel becsúsztatjuk a pizzánkat a forró sütőbe, vagy egy öntöttvas lábos, amit a sütőbe is be tudunk rakni (értelemszerűen ne legyen műanyag vagy egyéb éghető anyagból a fogója)
Feltétek
- Jó minőségű paradicsomszósz (boltban kaphatók közül a Mutti vagy valami házi okosság)
- Bivalymozzarella
- Pecorino Romano sajt vagy bármilyen egy évnél öregebb, kemény juhsajt
- Extra szűz olívaolaj vagy őrségi tökmagolaj, amibe friss bazsalikomot, friss kaprot, friss petrezselymet, kis fokhagymát és egy kis darab csilit aprítunk
Elkészítés
Egy nagy dagasztótálban a víz 90 %-ában az összes sót feloldjuk, a maradék vizet félretesszük. A lisztet egy szitán átszórva apránként belekeverjük a sós vízbe az egyik kezünkkel. Addig dolgozzuk, amíg egy kellemesen rugalmas, de még ragadós tésztát kapunk. Mielőtt teljesen elválna a dagasztótál falától, elővesszük a maradék vizet. Belekeverjük az élesztőt, habverővel eldolgozzuk benne és a tésztához adjuk. Ekkor újra túl vizes, ragadós lesz a tésztánk, így még annyi lisztet szórunk hozzá apránként, amennyitől szép, egynemű tésztát kapunk. Néhányszor áthajtogatjuk, mint egy kenyeret, majd lefedve pihentetjük, félóránként három-négyszer áthajtogatjuk. A hajtogatások között szobahőmérsékleten pihenni hagyjuk. Miután ruganyos, de már picit buborékosodó tésztát kapunk, kirakjuk az enyhén belisztezett, tiszta munkafelületre. Megfelelő nagyságú, körülbelül 250-300 grammos szeleteket vágunk belőle. Ezeket formás pizzalabdákká formázzuk és egy magasabb tálcán elhelyezzük, picit beolajozzuk a tetejüket – csak amiatt, hogy a folpack ne ragadjon a tésztalabdák tetejéhez – és folpackkal lefedjük. Ezt követően körülbelül tizenkét órára a hűtőbe helyezzük őket.
Egy órával a sütés előtt bedurrantjuk a sütőnket a legnagyobb fokozatra. Kivesszük a hűtőből a megkelt pizzalabdákat, és nagyjából egy órán át szobahőmérsékleten hagyjuk őket, hogy magukhoz térjenek a lassú kelésből. Lisztes felületen kinyújtunk egyet, egyenletesen elosztunk rajta egy nagy kanál paradicsomszószt, és ha van, fölcsúsztatjuk a pizzalapátra, majd bedobjuk a forró sütőbe. Ha nincs pizzalapátunk, viszont van öntöttvas serpenyőnk, akkor a kinyújtott tésztát ebbe rakjuk bele, és itt kenjük meg paradicsommal. Előbb süssük meg az alját a tűzhelyen körülbelül két perc alatt, aztán pedig tegyük be serpenyőstül a forró sütőbe, hogy a teteje is jól meg tudjon sülni. Amint kijött a sütőből egy fadeszkára vagy sütőrácsra dobjuk, felvágjuk, ráreszeljük a pecorino romanot, majd rátépkedünk egy annyi bivalymozzarellát amennyit nem szégyellünk. Végül jól meglocsoljuk a fűszerolajunkkal, a széleken is.