Siker, pénz, csillogás máshogy: a de-influencing jelenségről

Kis lépés a túlfogyasztás ellen, nagy lépés az influenszer-kultúrának!

Az influenszer-jelenséget mostanra mindenki ismeri, és általában meg is van róla a véleménye: sokan kárhoztatják a sokkövetős, különböző termékeket reklámozó véleményvezéreket, amiért látszólag könnyű úton jutnak látszólag jelentős vagyonhoz, míg vannak, akik ennél megengedőbbek, és belátják, hogy a világ változik, és természetes, hogy a televíziós reklámokat felváltják a „sokan kérdeztétek” kezdetű videók. Azzal azonban nehéz vitatkozni, hogy az influenszer-kultúra fogyasztást generál, amelyben számos társadalmi probléma gyökeredzik – erre próbál ellenválaszt adni a de-influenszerkedés.

A „de-influenszer” jelenség megértéséhez érdemes tüzetesebben megvizsgálni mindazt, amit az influenszerkedés jelent – akár a felszín alatt is. Az influenszerek általában olyan fiatalok, akik népes követőtáborra tettek szert, ezáltal pedig alkalmassá váltak arra, hogy belefolyjanak különböző márkák marketing-stratégiájába, és nemes egyszerűséggel a közösségi oldalaikon reklámozzanak a különböző termékeket – természetesen nem ingyen. A deal mindenkinek nyereséges: a vállalatok a véleményvezéren keresztül elérnek a célközönségükhöz, az influenszer keres, a követőtábornak pedig friss és ropogós termékek sokaságát kínálják. Akkor mégis mi lehet ezzel a baj?

Ugyan az influenszerkedésről sem érdemes végletesen gondolkodni, és ördögtől való jelenségnek ítélni, igenis szükség van arra, hogy kritikusan szemléljük mindazt, amit a nap jelentős hányadában látunk a közösségi oldalakat görgetve. Gyakorta fogalmazódik meg az a kritika az influenszerek irányába, mely szerint látszólag könnyen és sok pénzt keresnek, ami mellett még tárgyak sokasága is az ölükbe hullik. Ez a vélemény egészen sarkos, azonban annak is van létjogosultsága, ha az egyébként gyakran küszködő, keményen dolgozó internethasználónak visszatetsző az, ha lépten-nyomon gondtalannak látszó kirakatéleteket lát a közösségi oldalakon.

Mindez különösen akkor mehet a szimpátia rovására, amikor az adott véleményvezér tevékenysége a reklámokra és az állandó fogyasztásra korlátozódik anélkül, hogy bármiféle értéket teremtene, vagy esetleg felszólalna a társadalom számára is fontos témákban. Mindezek híján méltán érezheti a közönség, hogy az influenszer tevékenysége öncélú és hiteltelen, és könnyen felmerülhet a kérdés, hogy mégis miben tér el mindez egy tévés reklámtól, ha semmilyen hozzáadott értékkel nem bír a vásárlásra sarkalláson túl?

Természetesen az utóbbi egy kifejezetten szélsőséges példa: számos influenszer próbál olyan témában is megszólalni, amelynek van társadalmi hasznossága, és sokan képesek is arra, hogy viszonylag autentikus képet fessenek magukról a közösségi média korántsem autentikus világában. Azzal a ténnyel azonban szembe kell nézni, hogy az influenszer voltaképpen attól influenszer, hogy reklámoz, ebből az egyenletből pedig sehogy sem hagyható ki a nagybetűs fogyasztás. Abban a világban, amelyben a túlfogyasztás és a túltermelés súlyos, valószínűleg visszafordíthatatlan károkat okoz a környezetnek, ahol a társadalmi különbségek rendre mélyülnek és ahol egész generációk nőnek fel a túlfogyasztás mámorában és asszociálják a saját értéküket az anyagi javaikkal, ott valóban szükség van erre?

Természetesen a helyzet nem ennyire végletes, és arra sincs szükség, hogy varázsütésre megszűnjön az influenszerkedés, mint jelenség, azonban a tudatosságra és a mértékletességre igenis figyelni kellene. Például azzal, hogy a kollektív tudatunkba egy olyan normarendszert próbálunk beültetni, amely nem tizenöt télikabát, vagy negyven rúzs birtoklását találja normálisnak, és ehelyett inkább elfordul az extrémizmustól. Ez mai szemszögből inkább utópiának tűnik, azonban ez nem azt jelenti, hogy lemondóan legyintve bele kellene törődni a túlfogyasztás jelenlétébe – erre próbál választ adni a de-influenszerkedés.

Már a kifejezésből is sejthető, hogy az influenszerkedéssel valamilyen formában szembenálló jelenségről van szó: mindez a gyakorlatban úgy ölt testet, hogy a közösségi média felhasználói (akiknek egyébként nem is biztos, hogy népes követőtáboruk van) olyan termékekről, például kozmetikumokról töltenek fel videót, amelyet kifejezetten nem ajánlanak. Ennek lehet az az oka, hogy az nem jó minőségű, vagy túl drága az értékéhez képest, de végsősoron egy olyan tevékenység, amelyet nem lehet őszintétlennek titulálni, hiszen senkinek sem jár haszonszerzéssel. A de-influenszerkedés hol kimondott, hol kimondatlan célja az, hogy a netezőket olyan felesleges költekezéstől óvja meg, amelyet feltehetően megbántak volna, miközben társadalmi szinten talán képes lesz arra, hogy átgondoltabb vásárlási szokásokra tanítsa a közösségi oldalakon dominánsan jelenlevő fiatalokat, és összességében csökkentse az esztelen fogyasztást. A „de-influencing” a féktelen influenszer-kultúra felé is egyfajta görbe tükör, amely az influenszerek számára is tanulságos lehet, és akár arra is bíztathatja őket, hogy meggondoltan használják a platformokat, amelyek egyébként rendkívül nagy befolyással bírnak.

A de-influenszerek tehát a vásárlás ellentetjére bíztatnak, sokszor beismerve saját költekezési problémáikat, ám megkímélve másokat attól, hogy ők is hasonlóan rossz vásárokat kössenek. Az oly sokaknak ismerős érzés, amikor egy már jól ismert arc felderül a képernyőnkön egy új parfüm, vagy szemhéjpaletta láttán, és mi is azonnal át akarjuk élni ugyanazt a beteljesülést – a de-influenszing videókban ezt felváltja a kendőzetlen valóság, miszerint egy ajakápoló nem biztos, hogy megér tízezer forintot. A trend határozottan előnyös, már ha a fogyasztói, morális és környezeti szempontokat vesszük figyelembe. Felmerülhetne a gondolat, miszerint a márkák, valamint a hagyományos influenszerkedést űzők között veszteséges lehetne a trend, mégse legyenek illúzióink: alighanem korántsem fenyegeti a társadalmunkat az a „veszély”, miszerint egyfajta kollektív felismerés útján felhagynánk a túlfogyasztás minden formájával.

Grafika: Pisla Réka

• business
• influencer
• de-influencer
• közösségi média
• tiktok
• instagram
• túlfogyasztás
• környezetvédelem
• gazdaság