Milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetőek fel a kelet-közép-európai régió himnuszaiban? Hogyan alakultak ki és milyen típusú himnuszok vannak? Kiss Gy. Csaba tizenhárom régióbeli ország himnuszát mutatja be könyvében, rávilágítva gondolkodásmódunk, mentalitásunk hasonlóságaira, egyúttal párbeszédet kezdeményezve az itteni, szomszédos népek között.
Kiss Gy. Csaba magyar irodalomtörténész, művelődéstörténész, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Az eredetileg 2011-ben, magyarul megjelent Hol vagy, hazám? Kelet-Közép-Európa himnuszai. Egy nemzeti jelkép történetéhez című munkája 2023-ban a Routledge Kiadónál jelent meg angolul.
A himnuszok nem olyan régen, a XIX. század első felében jöttek létre, kialakult-e valamilyen közép-kelet-európai formája?
Magam inkább Kelet-Közép-Európát mondanék, fölfogásomban ez Közép-Európa keleti része, a nyugati pedig a német nyelvterület. A himnuszra, mint nemzeti jelképre mindenütt szükség lett a modern nemzetté válás folyamatában, akkor meg különösen, amikor megszületett a nemzet állama. A német és orosz nyelvterület közötti térségben azonban ez a változás – rendszerint önálló államiság nélkül, vegyes etnikumú területekkel – meglehetősen hosszú ideig tartó bonyolult folyamat volt. Épp a nemzetté válás jellege különíti el ezt a régiót a Nyugattól és az orosz birodalomtól is. Sajátos regionális formája szerintem nincs a nemzeti himnusznak, talán az jelent némi hasonlóságot, hogy a történelem tragikus képeivel az átlagnál sűrűbben találkozunk bennük.
Mennyire volt fontos „nemzeti ügy”, volt-e több versengő alkotás?
A nemzetépítéshez közös mítoszokra és jelképekre volt szükség. Először az adott közösségnek kellett elfogadnia, hivatalos, jogilag rögzített státuszt később kaptak, inkább csak a XX. században. Akkor lett a himnusz az állami reprezentáció része. A magyar alkotmányba egyébként először csak 1989-ben került bele. A nemzeti himnusz címért rendszerint több költemény/ének versengett – nemcsak nálunk (a Himnusz mellett a Szózat), de a lengyeleknél, szlovákoknál és horvátoknál is.
Mi az, ami összeköti, és mi az, ami elválasztja a régió himnuszait?
Nemzeti jelkép jellege szükségképpen összeköti őket, ám különbözik a költemények irodalmi műfaja és témája. A magyaroké abban kivételes, hogy a műfaja is himnusz. Gyakori egyébként az óda, a hazafias dal, sőt még anakreóni bordal is előfordul köztük, a szlovénoké.
Milyen módon lehet a himnuszokat csoportosítani?
Az európai hagyományban két fő minta terjedt el, a dinasztikus himnuszé (az angol) és a „néphimnuszé” (a Marseillaise). Királyságok idején térségünkben is születtek a dinasztiát vagy az uralkodót dicsőítő himnuszok (pl. Romániában, Szerbiában, Montenegróban). A lengyel és a szlovák vagy az 1990-ben elfogadott román viszont inkább a néphimnusz hagyományához áll közel. Egy következő csoportosítási lehetőség a költemény témájából indul ki: lehet szó az ideális táj dicsőítéséről (a haza, mint földi paradicsom a csehek és a bolgárok himnuszában, boldog pásztorok Árkádiája mint a horvátokéban, idilli szőlőskert a szlovénokéban), a másik típus jellemzője a nemzet múltjáról készített számadás (a magyar, a szerb és a román himnuszban például), ahol mint tragikus tér jelenik meg a haza.
A kelet-közép-európai himnuszokról 2011-ben jelent meg könyve a Nap Kiadónál Hol vagy, hazám? címmel. Hogyan talált rá a Routledge Kiadó a könyvére? Kellett-e változtatni a szövegen másfajta háttértudással rendelkező olvasóközönségre számítva?
Hálás lehetek a kőszegi Institute for Advanced Studies-nak a közvetítésért. Újra és újra átolvasva az angol változatot, kiderült, hogy igazából alig volt szükséges változtatni az eredeti szövegen, mivel bevezetésképpen térségünk nemzetté válási folyamatának sajátosságait igyekeztem bemutatni. Próbáltam értelmezni a szóban forgó nemzeti kulturális kódokat a szövegben, hiszen egy magyarnak sem világos, mit jelentett egy lengyelnek hazája háromszori fölosztása, vagy milyen képzetek kapcsolódnak a horvát vagy a román hagyományban olyan kis határfolyókhoz például, mint az Una vagy a Milcov, amelyek nemzetrészeket választottak el egymástól a XIX. század első felében. Sok mindent megvilágítottak a lábjegyzetek is. Végül a londoni szerkesztők kevés további magyarázatot kértek.
A tudományos objektivitást nélkülözve, csak irodalmi-esztétikai szempontból van-e kedvenc himnusza?
Nehéz kérdés. Azzal, hogy ezek a szövegek nemzeti jelképek lettek, alapjában véve más befogadói kritériumok alapján ítélhetők meg. A himnuszok bemutatása és elemzése közben próbáltam elgondolni, mit jelenthetett és jelent az illető költemény az adott közösség számára. Kicsit csehnek lenni vagy horvátnak. Különös próba. Mindenesetre himnuszaink együtt olvasása ráébreszti az embert mentalitásunk hasonló vonásaira. A közép-európai közösségi emlékezetek rokonságára. A vihar toposza például négy himnuszban fordul elő (a csehben csupán finom utalásként).
Preseren szlovén himnusza különösen rokonszenves nekem. Ahol – ószövetségi allúzióként – szőlőskert a szlovénok hazája. Az európai romantika kiválósága 1844-ben, a remények idején vetette papírra versében (megjelenni csak 1848-ban engedték): „Mennyi rab / lesz szabad / és jó szomszéd a nap alatt” (a magyar változat Tandori Dezső fordítása).
Ma gyakorlatilag elképzelhetetlennek tűnik, hogy a himnuszok megváltozzanak, még inkább, hogy eltűnjenek. Ön milyen jövőt jósol nekik?
Érdekes, a szövegekben történtek kisebb változtatások – még a XIX. században is (e szempontból kivétel a cseh és a magyar himnusz). És régiónk legutóbbi nagy történelmi fordulata is hozott változást: Románia jelenlegi himnuszát 1990-ben fogadták el, mivel Temesváron 1989 decemberében Andrei Muresanu hazafias versét énekelték a tüntetők; a szlovén parlament 1991-ben választotta himnusznak France Preseren költeményének 7. versszakát. Hogy mi lesz a nemzetek, az európai történelem által létrehozott, majd világszerte elterjedt modern közösségi forma jövője, izgalmas kérdés. Úgy gondolom, ahogy nem lehet közösség nélkül egyén, úgy egyén sem lehet közösség nélkül. Az univerzális ember felvilágosodáskori elképzelése pedig csupán illúzió.
Csaba G. Kiss: The Anthems of East-Central Europe. Reflections on the History of a National Symbol. Routledge, 2023
A Nyomtatott múltak sorozatunkban a közép-kelet-európai régió múltját és közelmúltját helyezzük középpontba különböző műfajú, nemrég megjelent könyvek által.
Tervek Tirana új kulturális központjára
Átadták a lengyel fürdőhelyet, ami olyan érzést kelt, mintha az Adrián lennénk
