Bár a mozik egy időre bezártak, az internetnek hála a mozifilmekről nem kell lemondanunk. Itt egy top 5 gyűjtés a legjobb régiós kortárs filmekből, amiket továbbra is meg tudsz nézni a kanapédról.
And Then We Danced
(Georgia, 2019)
Rendezte: Levan Akin
Érzelmes történet a coming of age műfaj kedvelőinek. A történet főszereplője a versenytáncos Merab és Irakli, akivel a tánccsapatba érkezését követően titkos-tiltott románcba kezdenek, miközben a szexualitás, a férfiasság és a társadalmi identitás kérdéseit feszegetik a konzervatív grúz társadalmi értékek tükrében. A film LGBTQ storyline-ja nagy vitákat robbantott ki mind az ország ortodox egyházában, mint az ultranacionalista erőkben, ami egy szomorú, bár elég erőteljes tanúbizonysága annak, hogy mennyire releváns az LGBTQ jelenség képviselete a mai Grúziában.
Nézd meg a Vimeo vagy a Curzon Home Cinema oldalán.
Honeyland
(North Macedonia, 2019)
Rendezte: Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov
Az elmúlt év nagy filmfesztiváljai, a Sundance-től az Academy Awards-ig mind bemutatták a Honeyland-et, ami egy középkorú méhésznő életét mutatja be, Macedónia déli hegységeiben. A film játékosan ötvözi a hatalmas területeket bemutató tájképeket, és az állatokról készült közeli felvételeket, felfedezve a finom egyensúlyt és feszültséget ember és természet kapcsolatában. A Honeyland kiragad minket a globális világ nyüzsgéséből, és egy olyan univerzumba repít, ahol a mindennapi élet békés, nyugodt harmóniában bontakozik ki.
Nézd az Amazon Prime oldalán.
Leto
(Russia, 2018)
Rendezte: Kiril Serebrennikov
Mint egy rekviem az elvesztett múlthoz, a Leto egy fekete-fehér életrajzi film, amiben Viktor Tsoi, a népszerű szovjet Kino banda énekes-zeneszerzőjének élete elevenedik meg, aki egyben az orosz underground rock szcéna úttörőjeként lett ismert a 80-as évek elején. Egy késő nyári délután ködös atmoszférájával, a film egy drámai történet a bajtársiasságról, románcról és lázadásról, mindehhez pedig a szenvedélyes nyugati rockzene legjobbjai társulnak. A késői szovjet Leningrádban játszódó film játékosan ugrál a reality és az álomszerű fikció között, miközben a főszereplők a Beatles, Bob Dylan, Sex Pistols, a Clash vagy a Blondie dalai közt találnak menedéket.
Nézd meg a Mubi oldalán.
In Praise of Nothing
(Serbia, 2017)
Rendezte: Boris Mitić
Egy elragadó dokumentum paródia, aminek főszereplője Nothing, aki megelégelte, hogy mindenki félreérti őt. Úgy dönt, egy dokumentum sorozaton keresztül mutatja be a távollétet és a magányt, melyben összesen 62 filmfotós mutatja meg, mit jelentenek ezek a számukra. Iggy Pop narrálásával, Nothing kommentálja az összes látott dolgot – életet, halált, politikát, emberi kapcsolatokat és az élet értelmét. Talán a jelen helyzetben nem is lehetne relevánsabb; ez a dokumentumfilm egy jóérzésű költői utazás az élet rejtelmeiben, amelyek a nagy kavarodás közepette végül lenyűgöző képet adnak az „egészről”.
Nézd az IDFA oldalán.
Tangerines
(Georgia, 2013)
Rendezte: Zaza Urushadze
Egy abház vidéki faluban, 1992-ben két észt farmer éppen az éves mandarin termésüket szedik be. Ők az utolsók, akik a falujukban maradtak, a többi lakó az abház-grúz háború kitörésével elmenekült a régióból. Egy nap két sebesült harcos — az egyik az abház szeparatisták ellen harcoló csecsen zsoldos, a másik a csatavonal túlsó oldaláról egy grúz katona – bukkan fel a két farmer telkén. A farmerek gondjaik alá veszik őket, és ápolják a sérült katonákat, miközben egyre többet tanulnak az emberi esendőségről. A Tangerines a háború hátterében megbújó pacifizmusról szól, a nemzeti identitás és az emberi természet összetettségének ragyogó felfedezése.
Nézd az Amazon Prime oldalon.
Forrás: Calvert Journal
Hotelekből home office | Amszterdami válasz a krízisre
A hét kedvenc enteriőrjei_03
