Kreatív lendület, szinergia és két generáció találkozása a filmiparral és a kellékgyártással: Boros Márk, Szilágyi Szabolcs, Kovács Balázs és Marián Viktor a karanténidőszak kellős közepén alapították meg közös vállalkozásukat, amelyben a magas minőség, a kreativitás és az egyedi igények állnak a középpontban. A STORQUE csapatának alapító tagjaival beszélgettünk. Interjú!
Meséljetek egy kicsit a kezdetekről: milyen út vezetett a STORQUE megalapításáig, kik állnak a csapat mögött?
STORQUE: Először inkább a második kérdésre reagálunk, úgy jobban kontextusba tudjuk helyezni az elsőt: a csapat kemény magját négy férfi alkotja. Tizenöt év korkülönbséggel két generáció két-két tagja képviselteti magát a menedzsmentben. Márk és Szabolcs a fiatalság képviselői, mindketten mérnökök, rengeteg lendülettel és kreativitással. Balázs és Viktor több évtizedes filmes tapasztalatát és eszközeiket adják hozzá a közös munkához. Ez a felállás olyan lehetőségek tárházát kínálja, amelyekért sokan csak sóvárognak.
A két páros először 2019 elején találkozott, majd rá egy évre ismét keresztezték egymást útjaink. Ekkor döntöttük el, hogy a tisztesség, az emberség és a magas minőségű gyártás alapelvei mentén közös vállalkozást indítunk.
Pontosan mit takar a STORQUE név és hogyan kapcsolódik a tevékenységetekhez?
STORQUE: Mikor a brand identitásán ötleteltünk, alapvető kitétel volt, hogy utaljon magyarságunkra – egy ilyen multikulturális iparágban, mint a filmes, ezt fontosnak tartottuk. Rengeteg fogalom és név felmerült, de végül a „gólya”, pontosabban ennek angol nyelvű megfelelője, a „stork” olyannyira megtetszett mindegyikünknek, hogy erre esett választásunk.
Ugyan a fehér gólya nem endemikus faj, mégis szerves részét alkotja a magyar kultúrának – ahogyan mi is szerves részét alkotjuk a magyar filmiparnak.
Visszatérve a brand nevének eredetére: később úgy éreztük, hogy a stork önmagában mégsem elég. Ahogyan játszottunk a szóval, mondogattuk, hogy „sztork”, Szabolcs kihallotta belőle a „tork”, vagyis a nyomaték (torque) szót is, és ekkor jelent meg a kis izzó a feje fölött, hogy kombináljuk a kettőt. Gólya, mint motívum és nyomaték, mint az erő, a mozgás és mérnöki hátterünk egyik kifejezője. A két szó összeolvadásából született meg a STORQUE, amely kiejtésében nem különbözik a gólyától, mégis ott van benne a plusz, az extra tartalom. És ez a szép benne.
Mind a négyen más szakmai utat jártatok be, de a filmek iránti érdeklődésetek közös: kinek milyen kapcsolódási pontja volt a STORQUE-ot megelőzően a kellékgyártáshoz vagy filmiparhoz?
Márk és Szabolcs: Mi régóta barátok vagyunk, egyszerre csöppentünk bele a szakmába azok után, hogy gyermekkorunktól fogva robotokat és egyéb mechatronikai dolgokat építettünk. Első megbízásunk egy metronóm átalakítása volt: itt fémöntéstől kezdve 3D-nyomtatáson át az alapozó festésig mindent mi csináltunk. Ezt követte még számos kisebb kellék: lábbilincsek, retró jelzavarókütyük és pinpadek. Ezekben már volt elektronika is, tehát programozható módon világítottak, ha kellett. Később látványrajzról terveztünk gyártható ládákat, csigahajtást, de nyomtattunk méreggel teli lövedéket, alien fegyvereket és sci-fi távcsövet is.
Balázs: 2005-ben kezdtem el dolgozni a filmiparban, az elmúlt tizenöt évben a kamera mellett szereztem tapasztalatot úgynevezett standby pozícióban, illetve a háttérbe vonulva prop masterként is.
Viktor: Én a húgom révén kerültem a filmgyártásba több mint tíz évvel ezelőtt. Feladataim közé tartozott a gyártandó kellékek összefogása, szervezése és időben a kamera elé állítása. Ez bizony elég felelősségteljes feladat az idő rövidsége és az elvárt minőség összehangolása miatt.
A filmekben tulajdonképpen semmi sem az, aminek látszik. Többféle típusú filmipari kellékről beszélhetünk: díszletről, berendezési tárgyakról és olyan kellékekről, amelyeket a színészek kezébe adnak. Számotokra melyek a legfontosabb filmes referenciák, milyen megbízások kapcsán?
Szabolcs: Én az idén év végén bemutatandó Dűnéhez tervezett díszes faládát emelném ki: kaptam egy látványtervet az elképzelésről, az alapján készítettem 3D-modellt, amelyet aztán le is gyártottak. Mikor nemrég megjelent az első előzetes, ott volt benne a láda, amelyet én terveztem. Nagyon jó érzés látni, mikor beérik a munkánk gyümölcse.
Viktor: Szerintem az Emerald City című produkciónak készített hintók és szekerek elkészítése volt a legszebb és legkomplexebb feladat. Itt a koncepciórajztól a költségvetés elfogadtatásán keresztül a kivitelezésen át a teljes koordinálásig mindent én felügyeltem. Ez magában foglalta a szállítás szervezését több spanyolországi, majd magyarországi helyszínre, a lovak és hajtók intézését, valamint az időközben felmerülő javításokat és átalakításokat.
Balázs: Prop masterként rengeteg gyártandó kellék elkészítéséért feleltem. Mindig fontosnak tartottam a minőséget. Sajnos a képernyőn csak kivételes esetekben érzékelhető az a kidolgozottság és részletesség, amit leteszünk az asztalra. Ugyanakkor a kellékek nemcsak a történetet segítik, illetve a nézők szemét gyönyörködtetik, hanem fontos az is, hogy a színészek ezek által a lehető legtöbb segítséget kapják meg ahhoz, hogy karakterbe kerülhessenek: a minőség őket is szolgálja. Kifejezetten szeretem az egyedi kellékeket, melyeknek életútját a rajzasztaltól a gyártásig végigkísérhetem.
A STORQUE nem csak filmipari kellékeket valósít meg, portfóliótokban egyedi hajók és food truckok is szerepelnek. Melyek az alapvető különbségek a két típusú munka között: melyik igényel összetettebb tudást vagy tervezési folyamatot?
STORQUE: A kellékek jellemzően az egy köbméteres térfogattartomány alatt maradnak, ami ettől nagyobb és egyedi építésű, az már díszlet. Nekünk díszletekkel eddig csak egy sci-fi sorozat kapcsán volt dolgunk, de azt is már csak építeni kellett, így elmondható, hogy az egyéb felépítmények, mint egy food truck, már csak méretükből adódóan is több tervezést, odafigyelést és nem utolsó sorban gyártási időt követelnek meg. Az egyik hajónkra készített, lakócélú felépítmény például négy hétig épült, amelyet két hét tervezés előzött meg. Egyik filmben sincs ennyi idő a gyártásra, ott pörögnie kell mindennek, ráadásul a kezünk is meg van kötve abban, hogy mennyire térhetünk el a rendező, a kosztümös vagy egyéb szakember elképzelésétől. Mindkét folyamatnak – szabad tervezés és lassú gyártás, szemben a rövid határidőkkel és kötött tervekkel – megvan a maga varázsa, a STORQUE-on belül mindegyikünk tud érvényesülni a maga tempójának megfelelően.
Melyik projektetek jelentette eddig a legnagyobb kihívást számotokra?
Márk: Még a Treadstone című sorozat kapcsán bíztak meg minket két darab olajipari csőfogó pontos, működő másolatának elkészítésével – műanyagból, hogy a színészek meg tudják emelni azt. Ez egy méretes eszköz, a valóságban akár 150 kilogramm is lehet, ezért láncos csörlővel mozgatják. Mi 26 kilogrammnyi műanyagot használtunk fel összesen 380 óra nyomtatási idővel, négy géppel, megközelítőleg egy hét alatt úgy, hogy az egyik gép egy Szabolcs által épített nagy fúvókás monstrum volt, ami gyorsabban dolgozott, mint egy átlagos desktop masina. Ezeket utána alapoztuk, csiszoltuk, ragasztottuk, összeszereltük, majd leadtuk. Önmagában mindegyik megszokott folyamat, de amikor eleve van az egészre másfél hét, akkor hatványozódik a feladat komolysága.
Viktor: A Spectral című produkciónak kvantumkoporsókat kellett gyártanunk, amelyek a film vége felé látszanak egészen hosszú ideig. Itt is a szűkös határidő jelentette a legnagyobb kihívást, de kitaláltuk, hogy három műszakban fogunk dolgozni. A végén a legnagyobb hajrában még a nem kellékesek is beálltak segíteni, mert a szükség ezt diktálta. De nagyon büszkék vagyunk rá, hogy elkészültek.
Magyarországon az elmúlt években szárnyalt a filmipar, majd 2020-ban kissé alvó üzemmódra váltott. Ezekben a bizonytalan időkben melyek a jövőbeli terveitek és milyen új projekten dolgoztok?
STORQUE: Valóban, a pandémia fellángolásával a produkciók is kivonultak az országból, egy-két kisebb film forgott csak a nyár folyamán. A céget 2020 áprilisában alapítottuk, éppen a hazai karanténidőszak közepén. Az volt a terv, hogy filmes munka hiányában is felkészülünk a produkciók fogadására. Hiányuk kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy más területeken is kipróbáljuk magunkat. Ezzel egyrészt fejlesztettük alkotói készségeinket, másrészt pedig referenciákat gyűjtöttünk a később érkező megrendelésekhez. Így kezdtünk el hajókat építeni, majd jött egy street food büfé, egy lakóhajó-felépítmény és végül egy színházi díszlet is. Ezek a hiánypótló tevékenységek aztán olyan sikeresek lettek, hogy külön divíziót kívánunk nekik szentelni a kellékgyártás mellett: lesznek standard termékeink – food truck modellek, hajók –, de a specialitásunk továbbra is az egyedi igények teljesítése lesz.
Művészpáros | itthon.
Kormánykerék az irodádban | Nissan
