Tájképek és hangulatok Magyarországról, hazai fotósok objektívén keresztül.
„Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek.”Bartis Attila – Az eltűnt idő nyoma
A képet Czuczor Ferenc készítette 2018 augusztusában, amikor a forró és száraz nyárnak köszönhetően a vízállás rekord alacsony szintet ért el országszerte. Gemenc területén ekkor kezdődik a szarvasbőgés időszaka, amelyet már több éve szeret megörökíteni az erdőben. Ez alkalommal viszont nem csak az élővilág mutatta új arcát, hanem a holtág is, ami az árapály hatására eddig nem látott absztrakt színeket és formákat alkotott.
Ezt a légi felvételt Lakatos Tibor készítette 2019 nyarán a János-hegyen, az Erzsébet kilátóból, ahová feleségével és kislányával kirándultak. A torony egyben Budapest legmagasabb pontja is, ahonnan csodás panoráma nyílik az alatta terülő fővárosra és a környező budai hegyvidékre. A fák közül kiemelkedő panelek hatalmas robotokra emlékeztetik, akik az utolsó napsugarakért nyújtóznak a nyári melegben.
Dornics Ákos ennek a képnek az „Élet a siófoki erdőben” címet adta. Egy fagyos decemberi reggelen készült, amikor az egyik kedvenc vadászterületén szarvasok és más vadon élő állatok után keresgélt. A türelmes várakozásnak eredményeként vágott ki elé a képen látható fiatal dám bika is, ami azóta is kedves emlék számára.
Ezt a balatoni csendéletet Kondor Bence fotózta. A felvétel egész pontosan Balatonalmádiban készült, amikor egy európai stoppolós túráról épp Új-Zélandra tartott – szintén stoppolva – további három hónapra. Az ilyen hosszabb túrái előtt szokása még egyszer meglátogatni a Balatont, ez a fénykép pedig tökéletesen leírja azt, miért is szeretjük annyira.
A képek Trembeczki Péter „Győzelem” című fotósorozatának darabjai. 2018-ban kezdte el módszeresen keresni és fotózni az elhagyatott épületeket, az után kutatva, hogy mi a közös bennük. Az erózió vagy az átalakítások az épületeket alternatív és sokszor groteszk megvilágításba helyezik. És bár észlelésük mindenképpen zsigeri, mégis a kollektív emlékezet tárgyát képezve egy nemzet társadalmi-politikai pszichéjének szemléletes példái.
Andrási Kriszti fotója Zebegényben készült tavaly augusztus 20-án a Dunakanyarban, ahová a Budapestre érkező tömegek elől rejtőzött. Az analóg felvételt Martin Parr Life’s a Beach fotósorozata inspirálta.
Ez a fotó Kovalovszky Dániel „Zöld csend” című sorozatának része, mégpedig első és egyben névadó darabja, amely Soroksáron készült, még 2011-ben. Az erdőportrék a bennük rejlő ősi nyugalmat és csendet hivatottak bemutatni; melyhez visszatérve mindig töltekezhetünk, ha az emberek alkotta világ nehézségei és kérdései elhatalmasodnak rajtunk.
Századfordulós csillogás | Bondár Róbert, üvegaranyozó & címfestő
TouchMe | A tested legyen a hangszered
