Lengyelország bútoripara figyelemreméltó – a közép-európai ország már globális viszonylatban is dobogós helyen áll a bútordarabok készítésében és exportálásában. Az iparág hosszú évtizedekre nyúlik vissza, és olyan jelentőségteljes vállalatok első lépéseiben játszott közre, mint a bútoróriás IKEA. A lengyel bútorgyártás töretlenül ível felfelé, ám a jelenleg is zajló háború, valamint gazdasági válság ezen a területen is lesújt, és nehézségeket gördít elé.
Némileg különösen hangozhat az állítás, miszerint a mostanra kifejezetten divatos eklektikus, vagy a hosszú ideje nagy népszerűségnek örvendő letisztult skandináv enteriőr berendezési darabjai Lengyelországban készülnek, ám ez sok esetben nem csalás, nem ámítás: mostanra bizonyos vélekedések szerint Európa minden második kanapéját Lengyelországban készítik. A közép-európai ország sikere részben abban leledzik, amiben általában az egész régió vonzósága rejlik: minőségi terméket tud nyújtani, amelyhez baráti árazás társul. Ezen tényezők mellett még az ország földrajzi elhelyezkedése, vagyis a közelsége a legtöbb célországhoz, valamint a lengyel szakemberek precizitása és megbízhatósága is hozzájárult a felemelkedéséhez.
Mostanra Lengyelországot csupán Kína előzi meg bútorgyártásban és exportban, és olyan mindenki számára jól ismert üzletláncokat lát el áruval, mint az XXXLutz, a Möbelix, vagy a Diego. A lengyel bútor világszerte beköltözött az otthonokba és a közös terekbe – még Vlagyimir Putyin orosz elnök is birtokol egy lengyel-gyártotta bőrkanapét. A közép-európai ország a bútoróriás IKEA egyik fő beszállítója, ugyanakkor magasabb árkategóriás üzletláncok igényeit is képes kielégíteni: ilyen például a dán Fritz Hansen, amely az ikonikus Egg Chair, vagyis tojásszék forgalmazója. A fotel atyja Arne Jacobsen, aki az ötvenes években álmodta meg az ikonikus dizájnt – ezt mostanra kizárólag a lengyel gyárak készítik el a skandináv vállalatnak, az eredeti tojásszék ára pedig 7000 euróról indul.
Svéd ötlet, lengyel megvalósítás
A megfizethető, ugyanakkor divatos lakberendezés alfája és omegája, a svéd IKEA már a vállalat elindulásánál sem volt a lengyel vonatkozástól mentes – az alapító, Ingvar Kamprad 1961-ben adta le az első lengyelországi rendelését, miután a svéd piac szereplői bojkottálni próbálták az előretörését. Az alapítónak alternatív megoldásokra volt szüksége, így végül ’61-ben Varsóba utazott, hogy az esetleges együttműködésről egyezkedjen a lengyel felekkel. Az út végül kifejezetten sikeresen zárult: a lengyel ipar hosszútávra tervező és megbízható ügyfeleket kapott, a szárnyait bontogató svéd vállalat pedig minőségi termékeket, és nem mellesleg olcsó munkaerőt nyert, ami a svéd iparnál mintegy 50%-kal alacsonyabb áron végezte el a munkát – mi ez, ha nem win-win?
Míg az IKEA brillírozásához már a hatvanas évek elejétől nagyban hozzájárult a lengyel ipar, áruház csupán 1993-ban, a rendszerváltás után nyílt a közép-európai országban. Ezekben az időkben, amikor az egykori keleti blokk államai először ízlelhették meg a szabadpiac és a kapitalizmus nyújtotta új termékek ízét, a svéd bútoróriás egyfajta stílusváltást is hozott a lengyel társadalomba: a barokkos hangulatot fokozatosan kezdte felváltani a minimalista, letisztultabb hullám, és az új éra a lengyelek nappalijaiban és hálószobáiban is visszaköszönt.
A bútoripar fellendülését a növekvő jólét, és a társadalom szélesebb köreiben is megjelenő komplexebb esztétikai igények is eredményezték, ami jobbára állandósult a rendszerváltást követő évtizedekben, ám 2020. óta olyan történések ütötték fel a fejüket, amelyek mindenütt megtették a hatásukat, és a lengyel bútoriparra is hatottak – hol az előnyére váltak, máskor pedig kifejezetten fenyegetően hatnak az iparágra.
Válság válságot követ
A váratlan, így, vagy úgy, de válságos helyzetek egymást váltották az elmúlt néhány évben, ezek pedig a lengyel bútoripart sem hagyták érintetlenül. A koronavírus-járvány, majd az ezzel járó szigorítások például különös módon az iparág előnyére váltak, ami 2020-ban kifejezetten jó évet zárt. A kijelentés első hallásra bizarrul hangozhat ugyan, de tüzetesebben átgondolva gyorsan kikristályosodnak a miértek: az emberek ezen lehetőség híján jelentősen kevesebbet utaztak, vagy költöttek el a közösségi szórakozás egyéb formáira, amivel pénzt spóroltak meg. Emellett az idejük túlnyomó részét otthon töltötték – ebben az élethelyzetben pedig nem mindegy, hogy milyen is az az otthon, így sokan kihasználták a felszabadult idejüket és pénzüket az időszakosan meglehetősen központi szerepet betöltő lakásuk csinosítására. Természetesen a vírushelyzet kezdetén a bútoriparban is voltak nehézségek, valamint félelem egy esetlegesen drámai forgatókönyvtől, ez végül nem igazolódott be: 2020 nyarán már jelentősen megnövekedett a rendelések száma. Mindamellett, hogy a körülmények egészen kedvezővé váltak a bútorgyártók számára. Bizonyos esetekben az alkalmazkodókészségük ugyancsak hozzájárult a sikeres kimenetelhez, voltak ugyanis, akik a bútorgyártás mellett védőruházatot és maszkokat is elkezdtek piacra dobni.
A 2022-ben kialakult helyzet már nem kecsegtetett hasonlóan jól kihasználható és nyereséges velejárókkal: a globális válsághelyzet, és a tomboló infláció felülírta azt a kényelmes, és többé-kevésbé gondtalan életmódot, amely az európai középosztályt jellemezte, ez pedig a bútorvásárlási szokásokban is visszaköszön – a költés jelentősen visszaesett, ami nem is igazán meglepő, tekintve, hogy bizonyos élelmiszerek ára akár a duplájára növekedett. A válság a másik oldalt is terheli: a bútorok alapanyagaként szolgáló fa ára is nagyot ugrott, olyannyira, hogy mostanra a svéd- és német árakkal vetekszenek – jobb esetben 10%-kal magasabbak, mint 2021-ben, de van olyan is, ami megduplázódott. A lengyel faimport körülbelül egytizedét ráadásul Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország biztosította, ami természetesen ezek hozzáférhetőségét és árát is befolyásolja. A válsághelyzet jelentős kárt okozhat az iparágban: a jelenleg körülbelül kétszázezer lengyel dolgozóval bíró iparág akár 20-25%-os leépítést is kénytelen lehet eszközölni.
Az Ukrajnában zajló háború ugyancsak közvetlen hatással bír az iparágra: Lengyelország számára nyersanyagot és humántőkét is biztosított a mostanra közel egy éve lerohant, és azóta is háborúban álló szomszédja. Ez értelemszerűen hat a lengyel bútorgyártásra is, figyelembevéve, hogy a lengyel bútoripar körülbelül 200 ezer dolgozójának mintegy 10%-a, vagyis megközelítőleg 20 ezer dolgozó ukrán származású, akik bizonyos becslések szerint fele arányban már 2022. márciusára visszatértek Ukrajnába, hogy védjék a hazájukat a támadó orosz hadseregtől. Az Ukrajnában visszatérő férfiakon kívül azonban az onnan elinduló menekülthullám is közrejátszik a lengyel bútorgyártás alakulásában. Az inváziót követő hónapokban az iparág szakértői egyfajta munkaerő-cserére számítottak az ukrán munkavállalókat illetően: a hazájukba visszavándorló férfiakat új, menekülő, sok esetben még szakképzetlen, és jobbára női munkaerő válthatja fel. Az elhúzódó háború, és a nehéz gazdasági helyzet szabotálja tehát a lengyel bútorgyártást, de hogy hosszútávon pontosan mennyire, és milyen módon fogja megérezni a régóta sikeres, egyre gyarapodó iparág, azt egyelőre nehéz lenne megjósolni.
Grafika: Pisla Réka
Nem várt tétje van az idei Super Bowlnak
Kötött ruhákkal rejtőzhetsz el az arcfelismerő szoftverek elől
