Lenka Filipová (művésznevén Lenny), cseh dal- és zeneszerző, szövegíró és zongoraművész. A fiatal énekesnő már több mint tíz éve ad ki dalokat, azonban a zene már egészen kicsi korától kezdve az élete része, ami nem is csoda, hiszen édesanyja a cseh népzenei élet kiemelkedő alakja. Lenny művészetét leginkább a popzene stílusjegyei jellemzik, azonban igazi kaméleonként alkot: folyamatosan változik és fejlődik, változatos témákat dolgoz fel dalaiban, és különböző stílusokban próbálja ki magát.
Neves művészcsaládból származol, édesanyád a cseh népzene egyik kiemelkedő alakja, akivel többször fel is léptél. Mennyire volt könnyű ezek után saját, független zenei karriert építeni?
Az ambícióim megvalósítását valójában a rajongók tették egyszerűvé. Amikor édesanyám mellett zongoráztam a turnékon, nemcsak az országot jártuk, hanem a világ minden táján felléptünk, többek között Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is, a turnék során pedig két saját dalomat is előadtam. Ez egyrészt csodálatos érzés volt, másrészt viszont az emberek szinte azonnal elkezdtek érdeklődni az én saját dalaim iránt is, ami kezdetben hihetetlen volt számomra. Rendkívül hálás vagyok ezért a lehetőségért, amit édesanyámtól kaptam mint session zenész, de úgy érzem, hogy szólóművésznek születtem. Csak idő kérdése volt, mikor indulok el ezen a pályán!
Te álmodtad meg a legújabb videokliped, a Plastic Flowers díszletét és forgatókönyvét. Hogyan vizionáltad ezt a folyamatot? A későbbiekben is tervezel hasonlót?
Ez is a kreatív kifejezés egy formája, amiben nagyon szeretek elmerülni. Amikor meghallgatok egy dalt, sokszor vizualizálom magamban, és egy egészként képzelem el, zenével, videóval, kellékekkel, stb. A Plastic Flowers nem az első vagy utolsó videoklip, aminek a forgatásában aktívan részt veszek. Korábban sok videós projektemben vettem részt a forgatókönyvírásban, díszlettervezésben, stylingolásban, a design tervezésében vagy akár a catering szervezésében. Nagyon ügyelek arra, hogy amikor alkotok valamit, azt a lehető legjobban csináljam, ehhez pedig kulcsfontosságú tökéletesen felkészültnek lenni.
Nemrég kiadtad a live.laugh.cry-t is, amely egy nagyon nosztalgikus sláger, a fiatalságot és az életet ünnepli. Ilyen hangulatban vagy mostanában?
Teljesen! Úgy érzem, hogy 28 évesen elég élettapasztalatot szereztem, és az önbizalmamon is dolgoztam mint nő. Végre leküzdöttem minden bizonytalanságot, amiktől tinikoromban, illetve a húszas éveim elején szenvedtem. Megtanultam, hogyan legyek önmagam, és a túlzásba vitt bocsánatkérésekről is leszoktam.
A családomban sokszor viccelődünk azzal, hogy mindenki sokkal fiatalabbnak érzi magát, mint ahány éves. A nagymamám, aki 94 éves, a mai napig minden reggel tornázik. Lehet tippelni, hogy honnan ered ez a szokás – haha!
Az utóbbi időben számos gigafesztiválon is felléptél, és egyértelmű, hogy ez nagyon jól áll neked! Ráadásul idén a Sziget Fesztiválon is láthatunk.
Imádom a fesztiválokat! Nagyon izgalmas kihívás olyan emberek előtt előadni, akik soha nem hallottak még rólam, és mégis az a cél, hogy megkedveljenek. Mindig alázattal állok a fellépési lehetőségekhez, ugyanis édesanyám azt tanította, hogy mindegy, hogy tíz vagy tízezer ember előtt adok elő, mindig a legjobbat kell nyújtanom a közönségnek.
Imádom, hogy ennyire nyitott a fesztiválok közönsége az újdonságra, ugyanannyira szeretek előttük fellépni, mint a klubkoncerteken, amiken a követőim vesznek részt.
2018-ban egyike voltál a Forbes által összeállított „30, 30 év alatti személy, akik megváltoztatják a világot” listának. Hogy látod, mi változott az elmúlt 4 évben?
Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a covid hatalmas hatással volt a kulturális szférára, és nekünk – művészeknek- teljesen átalakult a világunk. Nekem személy szerint ez azt jelenti, hogy 2019 óta, ez az első olyan év, amikor a külföldi követőim előtt is fel tudok lépni és népszerűsíteni az új dalaimat. Emellett azt is érzem, hogy a zeneipar évről évre egyre könyörtelenebb a feltörekvő zenészekkel. Állandó nyomás nehezedik a művészekre, hogy alkossanak egy igazi, vírusszerűen terjedő slágert, felkerüljenek ilyen meg olyan listákra, és az algoritmusok kegyeibe fogadják őt. Azonban nagyon remélem, hogy van fény az alagút végén, és továbbra is lesz kereslet az őszinte és minőségi zenére.
Számíthatunk hamarosan újabb lemezmegjelenésre? Zeneileg mire fókuszálsz mostanában?
Azt hiszem, hogy már elárulhatom, a következő albumom szeptember 2-án jelenik meg, a címe Heartbreak Culture, és eléggé rock orientált, amit mindig is csinálni akartam! Édesapám zenei ízlése nagy hatással volt rám, ő sok Led Zeppelint, AC/DC-t és Janis Joplint hallgatott, majd tinikoromban olyan bandákat hallgattam, mint a Paramore, Linkin Park, Sum 41 and Blink 182. Pink-et is nagyon szerettem, a mai napig a kedvenc előadóm, és nagy hatással volt a zenei ízlésemre is. A rajongók már egy ideje a rock műfajához kötik a hangomat, szóval itt az ideje megadni nekik, amire vágynak.
Tudásmegosztás és Balaton: indul az első TEDxBalaton
A szabadság szinonimája: Badhanna by Socially
