fbpx
Nyomj Entert

Miért digitalizáljuk a múlt betűit? | Type revival projektek Közép-Kelet-Európából

A digitális technológia megjelenése előtt készült betűtípusok megmentése az elmúlt negyed évszázadban nagy lendületet vett, az utóbbi néhány évben pedig egyre több type revival betűtípus született a régióban is. Miért lett népszerű a gyakorlat, és milyen haszonnal járhat a tervezőgrafikus-szcéna, illetve a hétköznapi felhasználó számára egy-egy jól sikerült type revival projekt? A közép-kelet-európai régió izgalmas munkáiból szemlézünk.

Nem telik el úgy nap, hogy ne találkoznánk írott betűkkel: velünk vannak reggel a metró plakátjain, a monitorunk kijelzőjén, az utcán, a megvásárolt termékeken, különböző megjelenési formáikról, valamint azok történelméről ugyanakkor keveset tudunk. Elenyésző azoknak a betűtípusoknak a száma, amelyeknek ne lenne közvetve vagy közvetlenül történeti előzménye. Ennek a cikknek a címét például Termina betűtípussal szedtük, amelyet egy 19. századi Industria nevű betűtípus inspirált, noha a tervezője, Mattox Shuler határozottan állítja, hogy ez esetben nem type revival projektről van szó. Akkor mégis mit nevezhetünk type revivalnek?


Type revival – történetileg hiteles, technológiailag kortárs

A type revival szakirodalma nagyjából megegyezik abban, hogy a revival két platform közötti váltást jelent, története pedig visszavezethető a 19. századig, amikor is William Morris fotográfiai nagyítás segítségével elkészítette a reneszánsz Nicholas Jenson tipográfus betűből inspirálódott Golden betűtípust. A kortárs type revival projektek során a tipográfus a digitális felületre adaptál egy, a digitális technológia megjelenése előtti korból származó betűkészletet, például egy reneszánsz kori vagy akár egy huszadik századi betűt – utóbbira jó példa Szikora Tibor Margaret Neue munkája, amely során Nagy Zoltán tipográfus 1963-ban készült, egyik változatában a magyar útlevelekben is megtalálható Margaret antikváját modernizálta. A type revival több az egyszerű másolásnál és a régi betűk pixelekbe való átfordításánál. A múlt fontos emlékének megőrzésén túl a gyakorlat célja, hogy valami újat és egyedit adjon a szakmatörténethez, valamint nekünk, felhasználóknak is.

„Egy revival projekt során megtörténhet, hogy a tervező az új platformra való adaptáción kívül semmit nem ad hozzá az eredeti betűhöz, mint ahogyan az is, hogy egy túlzottan elrugaszkodott elképzelés miatt nem sikerül megtartani a betűk karakterét. Úgy gondolom, a legjobb type revival munkákat a két véglet között találjuk” – mondja Polgárdi Ákos tervezőgrafikus, a SUBMACHINE stúdió egyik alapítója.

Békés Nóra grafikus ezzel kapcsolatban Matthew Carter gondolatait idézi, aki szerint „egy revival során tervezőként óriások vállán állunk – ez azonban nem csupán azt jelenti, hogy a múlt neves tipográfusainak munkáira építünk, hanem azt is, hogy az óriások válláról messzebbre láthatunk, tehát a múlt termékeiből tanulva új, innovatívabb eredményre kell törekednünk”.

Egy revival során a vázlatok, a patrica, a matrica, a nyomtatott anyagok mind forrásként szolgálhatnak, ezeket könyvtárak, levéltárak, múzeumi gyűjtemények őrizhetik. A tipográfiai archeológia tehát olyan nyomozássá válik, amelyhez a kutatói attitűd és a történelem iránti érdeklődés elengedhetetlen.

„Amikor valaki revival tervezésébe kezd vagy revival betűtípust használ, komplex történelmi kontextusból ragad ki egy betűtípust, miközben áthelyezi a jelenbe. Fontos tudatosítani, hogy milyen értékek és asszociációk társulnak a formákhoz, mi a történetük, ki tervezte őket és miért tartjuk fontosnak azt, hogy tovább éljenek” mondja Békés Nóra, aki Céline Hurka tervezővel együtt a hágai Royal Academy of Art képzésén éveket töltött egy-egy type revival projekttel, melynek eredményeit a Reviving Type című könyvükben összegzik.

A kiadványban Békés Nóra Misztótfalusi Kis Miklós, az egyetlen ismert barokk kori magyar betűszedő betűtípusát, Céline Hurka pedig Claude Garamont és Robert Granjon reneszánsz betűit vette alapul az újratervezéshez. A könyv erőssége, hogy a kutatási és tervezési folyamatot részletesen és önreflexíven mutatják be, ez pedig hasznos lehet bárki számára, aki type revival projektbe kezd.

A betű DNS-e számít igazán

A történeti revival projektek a műfaj legexplicitebb formái, amelyek során a betűtervező egy korábbi betűkészlet karaktereinek esszenciáját ragadja meg és azokat egy új, funkcionálisabb formában rögzíti. A type revival kifejezést ugyanakkor ennél inkluzívabban is kezelhetjük, ezt tanácsolja Polgárdi Ákos, valamint Paul Shaw, a Revival Type című kötet szerzője is. A lazább fogalom szerint kézírást, kalligrafikus munkát, de akár posztereken, cégéreken, neonokon, graffitiken megjelenő felírásokat is tekinthet forrásnak egy type revival. Ekkor a tipográfus kreativitására van bízva az ábécé többi betűjének és egyéb karaktereknek a megtervezése. Jó példa erre Szikora Tibor (cinketype) kass betűtípusa, amelyet Kass János magyar grafikus és illusztrátor kézírása inspirált, vagy a lengyel Afiszuj się! projekt, amelyben a két háború közötti lengyel reklámanyagok történetét tárták fel szakmabeliek. A közös munkának része volt három olyan betűtípus digitalizálása is, amelyeket a kor reklámnyomtatványain használtak, noha nem lengyel eredetűek. Az első világháború után felszabaduló Lengyelországban a nyugati betűtípusok új nevekkel és apró változtatásokkal születtek újjá.

A fogalom lazább használata azért is indokolt lehet, mert – például Franciaországgal vagy Németországgal ellentétben – a magyar tipográfiatörténet jóval kevesebb magyar tervezésű predigitális betűkészletet tart számon, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne elegendő anyag még így is izgalmas type revival projektekhez itthon és a közép-kelet-európai régióban. Ania Wielunska szerint a lengyel Typoteka oldalon például még számos olyan betűtípust találunk, amely digitalizálásra vár, magyar fronton pedig ha teljes betűkészletekből nem is gazdag a felhozatal, egyéb feliratokból (például cégérekből vagy neonokból) még bőven akadnak az országban megőrzésre érdemes és kihívást jelentő anyagok, hívja fel a figyelmet Polgárdi Ákos. Vannak, akik még ennél is inkluzívabban kezelik a type revival jelentését, és azokat a betűtípusokat is ide sorolják, amelyek egy-egy tervező vagy művész munkásságának vizualitására, alkotói szellemiségére reflektálnak, nem kimondottan egy-egy írásos emlékre építkeznek. Ilyen például Katyi Ádám (Hungarumlaut) Mohol betűcsaládja, amely leginkább gondolatiságában kapcsolódik Moholy-Nagy László munkásságához, vagy Tomáš Brousil (Suitcase Type Foundry) Ladislav betűtípusa, amely az infografika atyjaként ismert Ladislav Sutnar tervező hagyatéka előtt tiszteleg.

Fent: Ladislav betűtípus (balra), inspirációként szolgáló forrásanyag (jobbra)
Lent: a TON 2014-es bútorkatalógusa a Ladislav betűtípussal

Az országok érdeke, hogy megőrizzék kulturális emlékeiket

A Mohol betűtípus a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj felkérésére készült, akik évről évre fiatal magyar tervezők és kutatók számára biztosítanak támogatást, a Ladislav betűtípust pedig a nagy múltra visszatekintő cseh TON bútormárka használta katalógusaiban 2014-ben. Ezek a példák azt mutatják, hogy egy-egy revival sokkal többet jelent egy újabb betűtípusnál, ha a megfelelő helyzetben használjuk – egy-egy nemzet kultúrájának múltbeli és jövőbeli értékei között teremthet folytonosságot.

„Mialatt egy type revival projekten dolgozol, nemcsak a kultúráról és a nyelvről tanulsz, hanem a betűtervezésről is, egyenesen az elődeidtől. Minden revival a történelem megőrzéséhez járul hozzá – kicsit olyan, mint konzerválni egy képzőművészeti alkotást, majd bemutatni azt a múzeumban, itt azonban egy olyan élő, digitális eszközt teremtesz, amelyet az emberek használhatnak” – mondja Ania Wielunska, aki a már korábban említett Afiszuj się! mellett több másik type revival projektben is részt vett, például a Brygada 1918 tervezésén is dolgozott.

Az eredeti Brygada betűtípus matricáit 2016-ban találták meg egy lengyel könyvtárban. A betű 1928-ben készülhetett Lengyelország függetlenségének tizedik évfordulója alkalmából, a tervező kiléte nem tisztázott, csak sejteni lehet, hogy Adam Półtawski az. A betűkészletet a centenárium évének alkalmából digitalizálták a lengyel kulturális minisztérium támogatásával, a betűtípust a kormány azóta is használja hivatalos iratokon. Szintén minisztériumi támogatással készült el Szlovéniában a Plecnik betűcsalád (Type Salon), amelyet Jože Plečnik építész tipográfiai munkássága inspirált. A type revival jelenkori népszerűségét a közép-kelet-európai régióban tehát a technológia fejlődés és a tervezést segítő szoftverek megjelenése mellett a nemzeti örökségek mentése iránti igény is élteti.

Brygada 1918

A téma kutatásában nyújtott segítségért köszönet Békés Nórának, Polgárdi Ákosnak és Ania Wieluńskanak.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük