fbpx
Nyomj Entert

Milyen lesz a második Erzsébet-kor építészeti- és designöröksége?

A nemrég elhunyt II. Erzsébet rekordhosszú uralkodása rengeteg változást hozott Nagy-Britannia életében. De vajon milyen örökséget hagy maga után építészeti szempontból? Lesz-e a György-korabeli vagy viktoriánus stílus mintájára új Erzsébet-stílus?

Nagy-Britannia uralkodóinak hatása mindig is kiterjedtebb volt saját birodalmuknál, gondoljunk csak arra, hogy a viktoriánus kor szigorú társadalomeszményén túl (belső)építészeti szempontból is jelentős örökséget hagyott maga után. Emellett a mindenkori koronás fők hatalmukat demonstrálandó várakat, kastélyokat, katedrálisokat emeltettek, melyek jó része a mai napig áll. Az alkotmányos monarchia „puha” intézménye persze erre is hatással volt, a 20. század Angliájában már sem ennek az ideológiának, sem a vele járó nagy költekezésnek nem volt helye. Bár igazságot majd csak a történelmi távlat fog szolgáltatni, jelenleg úgy tűnik, II. Erzsébet az első olyan angol uralkodó, akinek a nevéhez nem fűződik majd egy jellegzetes stílus. Sosem fogunk olyan londoni ingatlanhirdetést olvasni, hogy „napfényes, kétszobás, új Erzsébet-korabeli stílusban épült lakás eladó Shoreditch-ben”.

Erzsébet trónra lépéséig a Szent Pál-székesegyház uralta a londoni látképet
Fotó: Unsplash/Lukas Blaskevicius

Székesegyház helyett felhőkarcoló

Ennek ellenére II. Erzsébet – a brit birodalom történetének leghosszabb ideig tartó – uralkodása során London városképe olyan sokat és olyan gyorsan változott, mint még a történelem során soha. Mikor 1952-ben megörökölte a koronát, a főváros látképét leginkább a templomok és a paloták határozták meg, legmagasabb épülete a Szent Pál-székesegyház volt a maga 111 méterével. Azóta a londoni skyline-t felhőkarcolók tarkítják mindenütt, melyek gyakran 150 méternél is magasabbak. Ezek a változások még ha nem is a néhai királynő személyes ízlését és kézjegyét viselik magukon, kétségtelen, hogy hetvenéves uralkodásának távlatát, ha nem is stílusirányzatként, hanem inkább történelmi korszakként, de egy napon az ő nevével fémjelzik majd. Milyen lesz így II. Erzsébet öröksége az építészet és a design szempontjából? Nem is olyan egyszerű ezt meghatározni. Bár nehéz messzire mutató következtetéseket levonni, mert túl közeli időpillanatból szemlélődünk, annyi már most is látszik, hogy a második Erzsébet-kort a sokszínűség határozza meg. 

A brutalista Barbican Centre
Fotó: Unsplash/Robert Bye

A változás pluralizmusa

Trónra lépésekor azt várta tőle a világ, hogy a fiatal, csinos és energikus uralkodó kivezeti majd népét a második világháború után még mindig jelen lévő letargiából. Ekkor, az 50-es években terjedt el Nagy-Britanniában is a modernizmus és a brutalizmus, egészen a 70-es évekig ezekben a stílusokban épült a legtöbb épület. A jellegzetes londoni Barbican, és a sheffieldi Park Hill ikonikus panelkomplexuma is a brutalista elvek mentén épült. Ezt követően azonban jelentősen visszaesett az új középületek emelésének tempója, és a 90-es évektől már inkább a kereskedelmi célú üvegpaloták száma nőtt szélsebesen.

A The Gherkin a város felett
Fotó: Unsplash/Ed Robertson

A londoni City legelső felhőkarcolója az 1980-ban átadott Tower 42 volt, a legismertebb a műfajban mégis a 2004-es The Gherkin, amely a posztmodern vonalat képviselve még ma is igen megosztó. Azonban ennek 180 métere szinte eltörpül a közel 310 méteres, Renzo Piano tervezte The Shard mellett, ami 2012-ben készült el. Ebben a különböző stílusirányzatokban bővelkedő időszakban készült el a dekonstruktivista Imperial War Museum North és a high-tech Lloyd’s is. Ma már London belvárosát is a globalizmus alakítja, ugyanazok a sztárépítészek álmodják meg a City új épületeit, mint akik Sanghajban, New Yorkban vagy épp Dubajban is dolgoznak. Ha rekordhosszúságú uralkodása nem is bővelkedik a nevéhez fűződő, látványos építményekben, egy valami mindenképp az összes többi brit uralkodó fölé emeli: a hétköznapi kényelem. Felkenése óta alattvalói túlnyomó többségének otthonában biztosítottá vált a fűtés, az áram és a csatornázás is, ami bármilyen földhözragadtan is hangzik, sokkal nagyobb hatással van az emberek mindennapi életére, mint bármilyen új székesegyház.

A dekonstruktivista stílusú háborús múzeum
Fotó: Imperial War Museum North Facebook

III. Károly és az ízlés vitája

Az új uralkodó, III. Károly viszont még herceg korában, mit sem törődve az édesanyja által képviselt semlegességgel, előszeretettel hangoztatta a modern építészettel szembeni ellenérzéseit. Hiába nem volt hivatalosan ilyesmibe beleszólása, nyilvános nemtetszése elegendő volt ahhoz, hogy például a legendás Mies van der Rohe egy London belvárosába tervezett irodaépületének terve a kukába kerüljön. Helyette így a No. 1. Poultry nevű épület került végül, amit posztmodern stílusával és furcsa formáival szinte teljes közutálat övez.

A Mies van der Rohe terve helyett megépült No. 1. Poultry
Fotó: Tony Hisgett from Birmingham, UK/Wikimedia Common
s

Néhány évvel később egészen odáig ment, hogy egy felújítási tervet szemlézve azt mondta„A Luftwaffe javára szól, hogy amikor lerombolta az épületeinket, legalább nem hagyott maga után semmi sértőt, csak romokat”. A neves brit építész, Richard Rogers ötletei természetesen ezek után szintén nem valósultak meg. 1989-ben még egy könyvet is megjelentetett A Vision of Britain: A Personal View of Architecture címmel, amiben kifejezte a (szerinte) tradicionális értékekre alapozott vízióját, hogy hogyan is kellene Nagy-Britannia épített arcát formálni, hogy az időtálló legyen. Legutóbbi híres megnyilvánulása egy 2014-es, személyes hangvételű esszé, amiben közzétett egy tízpontos manifesztót is a 21. századi építészekkel szemben támasztott elvárásairól, mellyel sikerült vérig sértenie a szakma jelentős részét. Kritikusai szerint az általa elvárt klasszikus stílus a modern korban kivitelezhetetlen, hiszen annyira megváltoztak a társadalom igényei és a technológiai fejlettség, hogy lehetetlen ugyanolyan arányokkal dolgozni, mint ahogy ezt mondjuk az autó feltalálása előtt tették. De a modern építészet a posztkolonialista társadalmat is szimbolizálja: gyorsabban, költséghatékonyabban, pazarlás nélkül igyekszik újat és hasznosat alkotni.

Forrás: Archdaily,The Guardian, The Economist, The Architectural Review
Nyitókép: Unsplash/Bruno Martins

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük