A mesterséges intelligencia nem újdonság, azonban az elmúlt években olyan látványos fejlődésen ment keresztül, ami a társadalmi diskurzus középpontjába állította. Sok más terület mellett a művészet sem maradhatott érintetlenül, ami rengeteg új kérdést vet fel.
Az év legnagyobb slágere vitathatatlanul a ChatGPT chatbot, amely hurrikánként söpört végig a különböző médiafelületeken, miközben szédületes gyorsasággal férkőzött be mindennapi életünkben. A ChatGPT mellett az előző évben a különböző képgeneráló mesterséges intelligenciát alkalmazó programok is nagy port kavartak, mint a Midjourney, a DALL-E vagy a Stable Diffusion, amik segítségével bárki különösebb erőfeszítés vagy képzettség nélkül látványos képeket hozhat létre.
Az új technológia védelmezői úgy gondolják, ezek a programok pusztán eszközök, amikkel megkönnyíthető a kreatív munka folyamata, és ami által időt is spórolhatunk. Ezzel szemben megjelentek az AI-jal kapcsolatos apokaliptikus fejtegetések is, miszerint a különböző mesterséges intelligenciát használó programok idővel teljesen át fogják venni a művészek funkcióját, ezzel kiszorítva őket a piacról. Az AI és a művészet kapcsolata tagadhatatlanul sok kérdést és nehézséget rejt önmagában, az egyik ilyen probléma a szerzői jog védelme.
Honnan jönnek a képek?
Minden AI fejlesztésében fontos szerepet játszanak azok az adatok, amelyek lehetővé teszik a fejlődését, és ez nincsen másképp a képgeneráló programok esetében sem. Ezek jórészt úgy működnek, hogy a felhasználó betáplál valamilyen szöveges parancsot, ami alapján a program készít egy képet, amit a leírás alapján „elképzel”. Azaz az AI-nak kell, hogy legyen valamilyen koncepciója arról, hogy az adott szavakat miként lehet képi nyelvre fordítani. Ez csak úgy lehetséges, ha a program képes az egyes dolgok tulajdonságait „megérteni”, amihez szüksége van arra, hogy több millió olyan képet lásson, amin az adott dolog szerepel. De mégis, honnan szerzik be ezeket a képeket?
A ludas egy német szervezet, a LAION, amely hatalmas képadatbázissal rendelkezik, amit általában a különböző AI-ok fejlesztésénél alkalmaznak. Fontos tudni, hogy a világ legtöbb helyén a szerzői jog által védett és a személyes adatokat nem lehet felhasználni kereskedelmi, hanem csak akadémiai célokra. Ezzel szemben a LAION tárhelye hemzseg az olyan adatoktól, amelyek nem felelnek meg ennek a kritériumnak. A szervezet trükkje, hogy nem konkrét fotókat tárolnak az adatbázisban, hanem az eredeti képekhez vezető linkeket, illetve a képekhez kapcsolható szöveges adatokat, amivel elkerülhetik a jogi problémákat.
„Az emberek évszázadok óta ugyanezt csinálják.”
Az interneten található képek ilyen jellegű felhasználása sok emberből váltott ki visszás érzéseket, de elsősorban a művészvilágban kevert nagy port, ahol egyébként is gyakran kritizálják az AI-művészetet. Sokan úgy gondolják, hogy a fenti kifogás ellenére a hasonló programok jogtalanul használnak fel képeket, adott esetben konkrét műalkotásokat, amiért cserébe az alkotók semmilyen pénzbeli juttatásban nem részesülnek.
A leggyakoribb érv ezzel a váddal szemben, miszerint az emberek mindig is ugyanezt csinálták, és az AI pusztán felgyorsította a folyamatot, aminek során művészek más alkotók munkáiból inspirálódnak. De valóban ugyanarról a folyamatról lenne szó? Először fontos megállapítani, hogy ezeknek a programoknak a működése teljes egészében a felhasznált adatokon alapul, a betáplált képek nélkül semmiféle alkotói munkára nem lennének képesek. Bár az embereknek is szükségük van információkra, tapasztalatokra, amelyek alapján képesek alkotni, ezek leggyakrabban nem állnak mások tulajdonában. Ráadásul a felhasználók sokszor közvetlenül töltik fel az internetről letöltött műalkotásokat, hogy a program különböző variációkat hozzon létre azok alapján.
A probléma
Az alapvető probléma, hogy az AI mindenképpen felhasználja az eredeti alkotásokat, anélkül, hogy bármilyen kreditet vagy teret adna a művészeknek, ugyanis miközben egy teljesen új képi anyagot hoz létre, az eredeti mű felhasználása láthatatlan marad. Nem kiemeli vagy értékeli, hanem kihasználja a művészeket, akik ezután semmilyen juttatást nem kapnak, a programok haszonélvezői viszont igen.
Egy lehetséges megoldás
Az a nagyon friss és újszerű innovációk jellemzője, hogy megjelenésükkor az adott jogrendszer még nem rendelkezik megfelelő válaszokkal, amelyek biztosíthatják az új technológia biztonságos használatát. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen el kellene vetnünk a dolgot a potenciális veszélyei miatt. A cél, hogy az olyan hasznos technológiákat, mint az AI, minél eredményesebben szabályozzuk jogilag.
Az AI-művészet esetében az etikus adatgyűjtés minél előbbi szabályozása az elsődleges, azaz olyan adatbázisokat kell létrehozni, ami csak köztulajdonban álló, önként felajánlott, illetve megvásárolt adatokat tartalmaz. A szerzői jogvédelem mellett természetesen felmerülnek egyéb problémák is, mint a különböző AI-modellek radikalizálódása, amikre szintén ki kell találni a legmegfelelőbb választ, hogy élvezhessük az előnyeit.
Borítókép: Tóth Lili
Forrás: YouTube
A méret és a lényeg | Nagy zenei helyszínek a Szigeten
150 év alatt Budapest körül 10 budapestivel
