„Sétahajózás a Dunán: ez csábító szép látvány” – dunai sétahajók a Monarchiában

„Sétahajózás a Dunán: ez csábító szép látvány” – dunai sétahajók a Monarchiában

A Duna szabad hajózása a krími háborút lezáró 1856. évi párizsi békeszerződés után vált lehetségessé, ezután sorra alakultak meg a hajózási társaságok, és elkezdtek áramlani a folyón az emberek, állatok, árucikkek, hírek és információk. 1900-ban már száz hajóállomáson bonyolódott a forgalom.


A dunai gőzhajózás története azért kicsit régebbre nyúlik vissza: 1830-ban kezdődött, amikor az osztrák Első Duna-Gőzhajózási Társaság felépítette a Franz I. nevű hajót, amellyel 1831 márciusában elindították az első rendszeres járatot Bécs és Budapest között – a próbaút 14 óra és 15 percig tartott; a hajón volt terem az „asszonynem”, a kapitány és a vendéglő számára, a tükörrel ékesített falborítás pedig tölgyfából készült. Az igazán nagy és híres hajók azonban a századforduló környékén cikáztak fel és alá a Dunán.

Erzsébet királyné

Az újpesti hajógyárban épült és 1895-ben bocsátották vízre. A fedélzetet díszes korlát ölelte körül, és a kormányos bódé osztotta két részre (első- és másodosztály). A fedélzet alatt volt a hajógép, a konyha és az étkezőterem, utóbbiból csigalépcsőn lehetett lemenni a közös hálóterembe, ahol közel negyven ember aludt, de voltak hálófülkék is. 1912. június 20-án az Aldunán, Csernavoda közelében merénylők felgyújtották és leégett. Ezután még többször felújították és többször elsüllyedt; egyes források szerint a második világháborút már nem élte túl, míg máshol arról írnak, hogy 1945 után a szovjetek még kiemelték és elvontatták a Szovjetunióba.

Gróf Széchenyi István

A lapátkerekes utasszállító gőzhajó 1896-tól üzemelt, ekkor a Duna-Gőzhajózási Társaság legnagyobb hajója volt. 1896-ban egy budapesti sajtókongresszus alkalmával közel ötszáz vendég utazott a feldíszített hajón. Az élményről így számolt be az egyik újságíró: „A hajó lassan halad fölfelé a Duna két partja közt, s amíg a hajón fölállított buffet pincérjei gyors tempóban hordják föl a kaviár-szeleteket s a frissen csapolt sört, egymásután maradnak mögöttünk a főváros szebbnél-szebb épületei. – Fölséges, elragadó! Ez a két szó foglalt teret a hajó közönsége között”. 1914. augusztus 18-án Orsova felett a szerb tüzérség elsüllyesztette.

Zsófia hercegnő

Az oldalkerekes, személyszállító luxus gőzhajó, avagy fejedelmi jacht 1914-ben készült el főként az uralkodó réteg és kiváltságos réteg használatára. Az 1914. június 28-i szarajeviói merénylet előtt két nappal bocsátották vízre, és azután lett átkeresztelve a meggyilkolt Chotek Zsófia után. Passautól Regensburgig futó első útján Lajos bajor király, családja és udvartartása utazott vele. A hófehér színű hajót termek, hálókabinok, bőr díszítésű, tölgyfa berendezésű társalgók, játékszoba, pihenőszobák, ebédlő, tükrök és villanyvilágítás tették a felső osztály számára megfelelővé. A háború miatt aztán kevésbé romantikus célokra használták: csapatoknak szemléjére szállította az uralkodókat és hadvezéreket, Ferdinánd bolgár cár és Vilmos német császár is utaztak rajta, de volt sajtó-főhadiszállás és Jenő hadvezér főhadiszállása is.

Ferencz Ferdinánd főherceg

1913-ban avatták fel a Duna akkori legnagyobb kikötőjében, több mint ezer utas befogadására volt alkalmas. Az első világháború után volt a neve Rigó, Leányfalu, majd Kossuth – ma az utóbbi névvel találhatjuk meg. Ahogy Vikárius Réka írta a Hype&Hyper Budapesti mozaik című sorozatának egyik részében: „a belváros kellős közepén, a Budai várra nyíló világörökségi panorámával körülölelve tűnik fel a Kossuth Múzeumhajó, Budapest egyik legrégebbi hajóállomásán, a Lánchíd pesti oldalán, ahol 1984 óta horgonyoz”.