fbpx
Nyomj Entert

Művészpáros | Vörös Kati és Laza Péter

Habár egyénileg is vállalnak lakberendezői feladatokat, három évvel ezelőtt rájöttek, hogy együttműködve még több kreatív energiát tudnak felszabadítani. Maximum fordulatszámon pörgő lakberendezők, munkatársak és barátok, akik Budapest legkülönbözőbb pontjain, Bécsben és a Balatonnál is dolgoztak már enteriőr- és stylingprojekteken.
Vörös Katival és Laza Péterrel (KOZIE Projekt) beszélgettünk, akikkel ellátogattunk az egyik kedvenc üzletükbe, az Artibus365-be, a bútorválogatás után pedig bepillanthattunk egy általuk megálmodott, még rendezés alatt álló belvárosi enteriőrbe is!


Találkozás

Kati: Petit már akkor követtem Instagramon, amikor az Ikeánál volt kreatív vezető, majd izgalommal kísértem végig, ahogy felépítette saját brandjét. Alig vártam az új anyagokat, mindent elolvastam, kielemeztem, hogy mit miért csinál, és lenyűgözött az a magyarországi konvenciókon messze túlmutató mód, ahogy a térrel és a bútorokkal bánik. Végül egy havas téli napon, 2019. január 23-án személyesen is találkoztunk. A Moszkva tértől nem messze megnéztem Peti egy elkészült munkáját, ahol épp az utolsó simításokat végezte. Azonnal olyan volt, mintha már régóta ismernénk egymást – gyorsan kiderült, hogy nemcsak a designról, hanem fontos társadalmi kérdésekről is azonosan gondolkodunk.

Peti (KOZIE Projekt): Sokáig csak Instagramon követtük egymást. Egyszer láttam Katit előttem egy metró mozgólépcsőn, de borzasztóan ijesztőnek gondoltam volna ismeretlen ismerősként megkocogtatni a vállát és köszönni. Aztán a Moszkva tér közelében dolgoztam egy projektemen, ahol egyedi tapétát használtunk, ami Katinak is feltűnt és kérdezgetett róla, majd felajánlottam neki, hogy ugorjon be megnézni élőben, és adok neki mintadarabokat is. Eljött és végül órákig beszélgettünk.

Kreatív munkafolyamatok

Kati: Mivel tavaly teljesen eluralta az életemet a munka, idén januártól egy alkalmazásban követem és elemzem a napjaimat. Így pontosan tudom, hogy a múlt héten például 44 órát dolgoztam (ez az, amit Peti munka-munkának nevez), ami tíz különféle feladatkör között oszlott meg. Ennek a fele közös projekt Petivel, akinek a tervezői attitűdje jóval fegyelmezettebb, mint nekem. Én spontánabb módon alkotok. Ez a személyiségünkben rejlő különbség segíti a közös munkát, kiegészítjük egymást, megosztjuk a feladatokat. De a legfontosabb ok, amiért szuper páros vagyunk, az az, hogy bár a stílusunk másnak tűnhet, a szemléletmódunk megegyezik. Nagyon inspirálóan hatunk egymásra, együtt megsokszorozzuk az alkotóerőnket.

Artibus365

Peti: Gyakorlatilag amikor ébren vagyunk, dolgozunk: figyelünk, inspirálódunk, és ezek mellé jön a munka-munka. A hétvégéket és az ünnepeket igyekszünk munka nélkül tölteni, és egymást sem zavarni vele – ez nem mindig jön össze, mert ma már elsősorban barátok vagyunk, így néha éjfélig chatelünk vagy telefonálunk, és ilyenkor elkerülhetetlenek a szakmai témák is.

A munkaattitűdünk egyszerre teljesen egyforma, és mégis különböző. Kati Budapesten, én a Velencei-tónál élek és a legtöbb projektünk a fővárosban van, ezért általában Kati ellenőrzi a munkát, nézi élőben a termékeket, én pedig leginkább az íróasztalnál ülök és készítem a terveket, prezentációkat, költségvetéseket.

A magazinos és céges fotózásokon közösen stylingolunk: cipelünk, izzadunk, pakolunk. Ezeknél a projekteknél vagyunk a legtöbbet együtt egy helyen. Kati több időt tölt kutatással, míg én sokszor egyből belevetem magam a tervezésbe. Rendkívül gyorsan tudunk kreatív koncepciókat összeállítani – szikrázik a levegő egy-egy brainstromingunkon. Együtt válogatjuk a legfőbb bútorokat, anyagokat, majd Kati finomítja katis darabokkal, az alaprajzi elrendezések pedig inkább petisek, így a végén tényleg egy jól átgondolt, közös eredmény születik.

Elismerés, kritika

Kati: Mivel szemléletmódunkkal sokszor érezzük magunkat idegennek a magyar közegben, már az Instagramismerős-korszakunkban is fontos elismerésforrást jelentettünk egymás számára. Ez máig így van. Emellett szakmai és érzelmi támaszai vagyunk egymásnak azokban a projektekben is, amiket nem együtt csinálunk. A lakberendezés – főleg, ha felújítással is jár – meglehetősen lélekölő tud lenni, rengeteget számít, ha van kit felhívni, aki pontosan megérti, hogy mit érez az ember. Mivel Peti sokkal fegyelmezettebb személyiség, szerintem én voltam az, akinek nagyobb szüksége volt az ő finom, de egyértelmű kritikájára.

Peti: Folyamatosan elemzünk, nálunk a kritika a mindennapjaink része és egymásnak is könnyen tudunk visszajelezni. A mi kapcsolatunk olyan, mint egy érett házastársi kapcsolat: értem, hogy min tudok és min nem fogok tudni változtatni a másikban, és teljesen normális, ha kicsit (nagyon) kiakadok a másik döntésén és szavain, de soha nem bántjuk egymást.

Inspiráció

Kati: Történészi hátterem miatt az egyik legfontosabb inspirációs forrásom a két világháború közötti és az államszocializmus korszakának design- és lakberendezési kiadványainak az olvasása. Ennek során mindig rájön az ember, hogy nincs új a nap alatt. Figyelemmel kísérem a mai nemzetközi történéseket is: rendszeresen olvasok designmagazinokat, könyveket, és igyekszem minél több fontos európai kiállításra eljutni. Petivel való együttműködésünkben a leginspirálóbbak a beszélgetéseink akár egy-egy cikkről, érdekes enteriőrfotóról vagy valamilyen személyes élményről.

Peti: Szándékosan kerülöm a ready-made lakberendezési inspirációkat, és inkább követek múzeumokat, művészeket, kurált oldalakat, vintage magazinokat. Jó néhány kedvenc design- és lakberendezési albumom és könyvem van, amik rendszeresen előkerülnek, ha extra löketre van szükségem. Leggyakrabban a kis, okos terek kialakításával kapcsolatban keresgélek, és a legtöbb energiát a modernista design esztétikuma adja. Lehet, hogy jelenleg elcsépelt, de a természet örök inspiráció – ezért is élek egy patak partján.

Katiban lenyűgöz a vehemencia, a kitartás egy adott design vagy egy teljes koncepció mellett, amiből nem hajlandó engedni (ám finomítani annál inkább). A leginspirálóbb az, hogy nem vagyok egyedül, mindig számíthatunk egymásra a teljes folyamatban.

Közös álom

Kati: Mindenképpen tovább dolgozunk együtt, folyamatosan megújulva, új feladatokat keresve.

Peti: Terveink vannak bőven, ezek többsége összevág. Biztosan nem lassulunk, és sok mindenen fogunk változtatni az eddigi tapasztalataink alapján. Érdekes, nem túl régen megfogalmaztuk, hogy valahogy a Vöröskatiból és a Kozie Projektből lehetne egy összefonódó, közös brand, ami nem egy új, harmadik márka. És íme…

Kedvenc közös sztori

Kati: Az egyik legemlékezetesebb élményünk, amikor egy nagyon vagány, stílusos, kortárs jazzt hallgató roma taxisofőrrel robogtunk a Kozma utcai zsidó temető melletti sírköveshez, hogy egy hetvenes évekbeli magyar filmet idéző miliőben ablakpárkány-anyagot válasszunk.

Peti: Hetente legalább egyszer megjegyzem, hogy „Kati, ez zseniális fejezet lesz a könyvedben” – csak azért, mert nekem biztosan nem lesz türelmem könyvet írni, viszont elvárom, hogy ha Kati ír egyet, abban benne legyek én is és a közös sztorik is. Annyira pörgős az életünk együtt és külön is, hogy nehéz visszaemlékezni a kedvencre. Mindig mély nyomot hagy egy gangos belvárosi ház harmadik emeletére tíz-tizenkét fordulónyi stylingkiegészítőt fel-, majd lehordani egy-egy fotózás alkalmával. Ugyanakkor a magazinfotózások igencsak kellemes velejárója, hogy olyan lakásokba és helyekre jutunk be, ahova csak kevesen.

Fotók: Mohai Balázs

Vörös Kati | Instagram
KOZIE Projekt | Web | Instagram

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük