Az ember, aki nagyobb putyinista, mint Putyin. Dr. Brittany Pheiffer Noble elemzése.
Az orosz-ukrán háború több, mint egy éve zajlik, és míg a nyugati szövetségi rendszer számára egyértelmű, hogy az Ukrajnát ért orosz agresszió nincs helyén, naivitás lenne azt gondolni, hogy ezt az oroszok túlnyomó többsége is így gondolná. Természetesen mindez nem azért alakult így, mert az orosz nép eredendően hajlamos lenne a rosszakaratra, vagy felsőbbrendűnek találná magát, hanem mert a propagandával átitatott közmédia, valamint különböző ideológiák módszeres elterjesztése mind a putyini agressziót igazolják, amelynek zaját kizárni már-már lehetetlen.
Független felmérések alapján az orosz nép mintegy 75%-a támogatja az Ukrajna elleni háborút. A putyini propagandagépezetnek természetesen arcai is vannak, akiktől aztán csőstül ömlik az ideológia, amely szüntelenül igazolja mindazt, amit az orosz erők az ukrán néppel tesznek több, mint egy éve. Az egyik ilyen szócső Alekszandr Dugin, akinek személyét gyakran övezte találgatás: nem tisztázott, hogy volt-e valaha valós szerepe Putyin ötleteinek és tetteinek alakulásában, vagy csak egy önmagát piedesztálra emelő önjelölt próféta, akit nem érdemes túl komolyan venni.
Alekszandr Duginról, az orosz népet övező eszmerendszeréről és az enyhén szólva is ellentmondásos filozófust körülvevő holdudvarról Dr. Brittany Pheiffer Noble, a 20. századi orosz eszmetörténész és egyetemi professzor adott elő Budapesten, a Danube Institute előadásán. E során részletesen beszélt Dugin hitrendszere, az eurázsianizmus (евразийство) esszenciájáról és a 'próféta' jelenlegi szerepköréről is.
Dr. Brittany Pheiffer Noble az előadását a „mit is gondol Vlagyimir Putyin?” költői kérdésfeltevéssel kezdte. Erre minden bizonnyal rengetegen keresik a választ nap mint nap, ám a kérdést alighanem sosem lehet majd teljesen egzakt és minden igényt kielégítő módon megválaszolni. Putyin motivációit és személyét jobbára misztikum övezi, a nyugati világ találgatásai között pedig ott szerepel a teória, miszerint Oroszország erős emberének gondolataira és következésképpen döntéseire a hírhedt aktivista-filozófus, Alekszandr Dugin is hatással bír. A filozófust már a Krím-félsziget 2014-es orosz annektálása során is emlegette a nyugati média, Dugin ideológiája, az eurázsianizmus pedig meghatározó formálója az orosz néplélek érzéseinek, amely képes akár egészen más színben feltüntetni az ukrajnai háború legitimitását Oroszországban.
Alekszandr Dugin személyét megfejteni embert próbáló feladat, amelyhez esszenciális a hitvallásának, az eurázsianizmusnak a megvizsgálása. Az eszmerendszer az 1920-as években gyökeredzik, és azokhoz az orosz kivándorlókhoz köthető, akik külföldön publikáltak esszéket ebben az időszakban, és voltaképpen megalkottak egy új orosz identitást, amely az eurázsiai elvrendszert követte. Az eurázsianizmus hívei azzal a hittel szemlélték a történelem, kultúra, politika és vallás kérdéseit, miszerint Eurázsia területe természeténél fogva egy földrajzi és kulturális egység, ennek okán pedig a politikai egység létrehozásának ötletét propagálták. Ez egy új fordulatot hozott a kérdéskörbe, amely Oroszország hovatartozását vitatta – ennek alapján nem európai, vagy ázsiai besorolást kapott, hanem egy „harmadik útra” terelte az országot. Az eurázsianizmus mozgalma a legszervezettebben kimunkált válasz volt a forradalom utáni orosz identitás megfejtésére. Az eurázsianizmus célja volt, hogy a földrajzi terület különböző népei között harmóniát teremtsen, ami egy ártalmatlan szándéknak tűnhet, ám az eszmerendszerben az elutasító, már-már paranoiás nézetek is táptalajra leltek.
Dugin ideológiája az úgynevezett neo-eurázsianizmus, a filozófus alakját pedig teóriák és kételyek sokasága övezi. Nemcsak politikai aktivistaként tevékeny, ifjúsági mozgalmakban vett részt, tanított filozófiát intézményes és informális keretek között, és már kifejezetten korán megjósolta az internetben rejlő potenciált a politikai ideológia terjesztésére. A hitrendszere tulajdonképpen az amerikai, vagy általa atlantinak nevezett hegemónia ellen küzd, és a liberalizmust elutasító, multipoláris geopolitikát propagálja. A kétezres évek elejétől állandó erőfeszítéseket tett az eurázsianizmus eszméjének terjesztésére, az ideológiája pedig az amerikai imperializmushoz és a NATO-hoz köthető szüntelen fenyegetettség érzetével társul. Dugin később abbéli hitet is kifejlesztett, mely szerint az amerikaiak mesterséges civilizációt hoztak létre. Az eurázsianizmus hitrendszere szerint oroszként európaivá válni mesterséges folyamat, mert az orosz nép nem tud alkalmazkodni a nyugati berendezkedéshez, a hitrendszere állandó evolválása során pedig az teljesen anti-imperialista és anti-modernista eszmerendszerré vált, és tulajdonképpen elutasítja a progressziót – az eurázsianizmus fejlődése szerinte nem progresszív, hanem ciklikus. Ennek ellenpólusaként az ultra-individualista, felszínes szabadsággal bíró Nyugatot jelöli meg, ami helyett a társadalmi felelősségvállalást és a spirituális szabadságot találja kívánatosnak – ezeket pedig a maga sajátos módján definiálja. Ellentmondásos módon az eurázsianizmus felé fordulást mégis a modernitás felé fordulással azonosította, míg eszmerendszerének elutasítását a modernitás elutasításával.
Ami a jelenkorra, vagyis a putyini rezsimre gyakorolt hatását illeti, Alekszandr Duginról elmondható, hogy masszív támogatója Vlagyimir Putyinnak, és „nagyobb putyinista, mint maga Putyin” – fogalmazott Dr. Brittany Pheiffer Noble. Dugin kétségtelenül támogató, a valódi kérdés azonban az, hogy vajon befolyással is bír-e az orosz politikai színtéren. Az elképzelés, miszerint Dugin valóban „Putyin agyaként” tevékenykedne már megfogalmazódott, és maga a filozófus is előszeretettel tetszeleg ebben a szerepben – erre azonban kézzelfogható bizonyíték eddig még sosem látott napvilágot.
A nyíltan agressziót és erőszakosságot propagáló Dugin hosszú ideje támogatója volt Kelet-Ukrajna orosz bekebelezésének. 2014-ben, a Krím-félsziget elfoglalása során barbár és elfogadhatatlan módon „ukránok meggyilkolását” támogatta, ennek okán pedig a tudományos élet több intézményéből is elbocsátották. Nem meglepő tehát, hogy az Ukrajna elleni inváziót teljes vállszélességgel támogatta és támogatja, nyíltan uszító hozzáállását pedig nem egyedi módon az Egyesült Államok és a NATO erőszakos tetteinek emlegetésével igazolja. Dugin kimondja azokat a félelmetes és minden esetben destruktív hatású ideákat, amelyeket sokan magukévá tettek a Putyin-vezette Oroszországban, de nyíltan mégsem feltétlenül vállalnák fel. A jelentőségét azonban nem biztos, hogy érdemes túldimenzionálni, a nyíltan provokáló attitűdjével ugyanis vélhetően pontosan ezt akarja elérni a nyugati világtól. Önjelölt prófétaként, nyugatgyűlölő filozófusként és a diktatórikus Oroszország vezetőjét vehemensen támogató ultranacionalista aktivistaként természetes, hogy alakja jelentőségteljesnek tűnhet nyugati szemszögből, azonban korántsem biztos, hogy mindez nem csupán egy performansz, amely öncélúlag hangos.
Grafika: Molnár Roland