John Mearsheimer előadása a nemzetközi politikáról.
A nemzetközi politika sokak számára megfoghatatlan. Miért indulnak háborúk? Miért azzal az országgal kereskedünk akivel? Vannak baráti országok, vagy mindenki mindenki ellen van? Magyarországra látogatott a realista iskola egyik legismertebb alakja, John Mearsheimer, aki a nézeteiről, a jelenlegi helyzetről, és ebben a helyzetben Magyarországról tartott előadást. Tudósításunk.
Mearsheimer az előadását azzal indította, hogy ő a nagy képre, az összefüggésre koncentrál munkája során. Arra, hogy mi okozta azt a helyzetet, amiben ma élünk. 1947-ben egy olyan világba született bele, amit két szuperhatalom dominált: az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Ez a világrend akkor dőlt meg, amikor a Szovjetunió felbomlott, és létrejött egy unipoláris rend, ahol egyedül Amerika számított szuperhatalomnak.
Mearsheimer szerint ezt az unipoláris struktúrát váltotta le az a világ, amit ma is ismerünk, ez pedig felforgatta az addigi berendezkedést. Három szuperhatalmat különböztetünk meg, a legerősebb Egyesült Államokat, a nem sokkal utána haladó Kínát, és a lemaradó Oroszországot. Értelemszerűen az USA Kínát tartja legnagyobb konkurenciájának a nemzetközi színtéren, de a helyzet mégis bonyolultabb, mint a hidegháború idején, hiszen az akkori egy konfliktus (USA-Szovjetunió) helyett két szuperhatalmi konfliktus van: USA-Kína és USA-Oroszország. Ez egy veszélyesebb világ, több a lehetőség a szuperhatalmak háborúzására.
Ahhoz, hogy megértsük Mearsheimer gondolatmenetét, meg kell vizsgálnunk a nemzetközi politikáról kialakult véleményét. Öt alapvetést sorol fel, ami szerint működik a nemzetközi világ:
- a Föld anarchisztikus, mindenki mindenki ellen van, nincs egy államok feletti erő;
- minden állam rendelkezik valamennyi katonai erővel, valamelyik többel, valamelyik kevesebbel, de minimálissal mindenképp;
- egyik ország sem tudja teljes bizonyossággal, hogy mik a másik ország szándékai, sok mindent lehet mérni, de a másik ország vezetőinek a fejébe senki nem lát bele;
- minden állam célja a túlélés, ha nem él túl, más célokat sem tud teljesíteni;
- az államok alapvetően racionálisan viselkednek, a lehetőségeiket maximalizálják, stratégiákat alakítanak ki.
Ha senki nem lát bele a másik fejébe, akkor ez azt a helyzetet szüli, hogy az államok félnek egymástól. Ha pedig anarchisztikus a világunk, akkor pedig senki nem ment meg minket. De akkor hogyan élnek túl az országok? Úgy, ha minél erősebbek, a relatív erejüket maximalizálják. Ebben a helyzetben arra törekednek az államok, hogy régiós hegemónokká válnak, a saját környezetüket dominálják le. Ezt csinálta az Egyesült Államok, kiűzte az európaiakat a kontinensről, a nyugati féltekének hegemónjává válva, több régiós hegemónt pedig nem toleráltak a múltban, mint Németországot, Japánt, vagy a Szovjetuniót.
Kínára az USA az 1990-es években kezdett el úgy tekinteni, mint potenciális régiós hegemón. Látták, hogy Ázsia dominálására törekszik az ország, ami miatt valljuk be, nem lehet a kínaiakat hibáztatni. Ezt nem hagyhatja az Egyesült Államok, gazdasági és hadászati dimenzióban is vissza akarják szorítani Kína terjeszkedését. Ennek kiváló szimbóluma Tajvan, amit fegyverekkel védelmez, de ez a chipgyártás miatt gazdaságilag is kihat Kínára.
A jelenlegi USA-Oroszország kapcsolat manapság egyértelműen az ukrajnai háború körül forog. Sok hang szerint az oroszok birodalmi nép, Putyin újra akarja egyesíteni a Szovjetuniót, ha ezzel végzett, akkor pedig megy tovább Kelet-Európa felé. Mearsheimer szerint ez merő hazugság. Nem gondolta Putyin sem, hogy ez lehetséges, nem voltak ilyen tervei. Ma már látszik, hogy Kelet-Ukrajnát sem tudja teljesen elfoglalni, lehettek víziói arról, hogy az ország egészét nem lenne képes bekebelezni. De akkor miért csinálja mindazt, amit csinál? Mearsheimer egyértelműen azon az állásponton van, hogy Ukrajna elnyugatosítását akarja Oroszország megállítani. Ukrajna közeledése az EU és a NATO felé biztonsági aggályokat vet fel Oroszország számára, már Grúzia esetleges NATO csatlakozása is óriási problémákat vetett fel a Kremlin nézőpontjából. 2008-ban ezért támadta meg az országot.
Miért éri meg az Egyesült Államoknak mindez? Mert az USA úgy látja, hogy Oroszország gyenge. 2008 után, a 2014-es ukrajnai krízist követően sem álltak le a terjeszkedéssel. Oroszország azt látta, hogy két kimenetele van Ukrajna jövőjének: vagy semleges marad, vagy NATO tagállammá válik. Ez orosz részről megengedhetetlen.
Ebbe a képbe hogyan illeszthető be Mearsheimer szerint Magyarország? Az USA-Kína kapcsolat részére annyira nem bír nagy hatással, mint az USA-Oroszország reláció. Ráadásul relatív kis ország létére limitált lehetőségei vannak csak. Mivel földrajzilag közel helyezkedik el Oroszországhoz, ezért Mearsheimer szerint megfelelő politikát folytat azzal, hogy nem választ egyértelműen oldalt. A NATO tagja, de fontos biztonságpolitikai tényező Oroszország, ezért nem húzogatja az oroszlán bajszát. Továbbá a háború deeszkalálása kiemelten fontos, mert egy esetleges szélesebb körű, netalán nukleáris háború esetén Magyarország nagyon ki lenne téve a konfliktus veszélyeinek. Energetikailag is ki van téve Oroszországnak, a pártatlanságot ezért is folytathatja. Továbbá ideológiailag is a két tábor között van Magyarország, a magyarok sok nyugati értéket képviselnek, de orosz hangokkal is szimpatizálnak bizonyos esetekben.
Mi lesz a háború kimenetele Mearsheimer szerint? Magas a valószínűsége annak, hogy tovább fokozódik a helyzet. Ha a Nyugat sikeresen visszaszorítja Oroszországot, a szankciók is súlyosan érintik a gazdaságát, akkor előfordulhat, hogy nukleáris útra tereli Putyin a háborút. A NATO csatlakozása is szóba jöhet ekkor, ha előkerül az atombomba, akkor az amerikaiak is megnyomhatják azt a bizonyos piros gombot. Mearsheimer azt gondolja, hogy egy potenciális alternatíva lehet egy olyan patthelyzet, amit a Nyugat is megérezhet gazdaságilag, több éves gazdasági visszaesésekre lehet számítani, továbbá szövetségi rendszerek is megremeghetnek, hiszen Lengyelország és Magyarország sem ért egyet nagyon sok mindenben a háború kapcsán, de ugyanúgy Franciaország és Németország sem. A nemzetközi politika sokkal bonyolultabb ma, mint mondjuk 50 éve volt, ilyen szempontból érdekes idők jönnek Mearsheimer szerint.
Természetesen ez csak egy nézőpont, de ahhoz, hogy más megvilágításból is megértsük a helyzetet, ahhoz más, hasonló kaliberű előadókra van szükség, Mearsheimer előadása pedig hiánypótló volt olyan tekintetben, hogy Közép-Kelet-Európába látogatott egy meghatározó gondolkodó, és elénk tárt egy esetleges megfejtést a háborúval, a jelenlegi nagyhatalmi relációkkal kapcsolatban.
John Joseph Mearsheimer 1947-ben született Brooklynban. Az amerikai politológus a Chicagói Egyetemen tanít politikatudományt, az ő nevéhez fűződik az offenzív realizmus elméleti kidolgozása, aminek alapjait az előadásán ismertette. Számos könyve jelent meg, magyarul először „A nagy téveszme. Liberális államok és nemzetközi realitások” című műve olvasható. Budapesten a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Mathias Corvinus Collegium vendége volt.
A varsói Browary kapta a MAPIC legjobb városrehabilitációs projekt díját
„Könyvtár” nyílt a krakkói repülőtéren
