A 28 esztendős, hamburgi születésű zenész az atmoszférateremtés mestere, valamint a német zene üstököse és ifjú titánja. A klasszikusok éppúgy hatottak rá, mint az elektronika, nem beszélve Brian Enoról és az ambientről. Különleges tehetségű művész, aki szerény, alázatos és kíváncsi.
Tavaly ősszel a karriered során először felléptél Magyarországon. Milyen emlékeid vannak a koncertről, és volt-e időd szétnézni Budapesten, hogyan tetszett a város?
Nagyon különleges koncert volt, hiszen egy gyönyörű zsinagógában történt. Nagyon egyedi volt a hangulata, teljesen új élmény volt a számomra. Aznap este a színpadra lépett velem egy szám erejéig a trombitás Barabás Lőrinc, és határozottan ez volt az est fénypontja. Csak másnap reggel akadt egy kis időnk, hogy sétáljunk egy gyorsat a városban. De arra azért elég volt az idő, hogy lemenjünk a folyóhoz, felfedezzünk antikváriumokat és jó ételeket. Nagyszerű város!
A koncert egy különleges helyszínen, a Dohány utcai zsinagógában volt. Szereted az ehhez hasonló helyszíneket? Mi volt a legkülönlegesebb helyszín, ahol játszottál?
Nagyon szeretem a turnézásban, hogy mindig új és egyedi helyeket fedezek fel, olyanokat, amik a korábbi tapasztalataimon túlmutatnak. Olyan, mintha folyamatos kalandban élnék. A legutóbbi szokatlan hely, ahol felléptem, Firenzében volt a Palazzo Vecchio. A híres Sala dei Cinquecento teremben játszottam, ahol a falakat teljesen beborították a régi festmények meg az arany. Idén ősszel Luxemburgban, egy bányában fogok játszani a föld mélyén, azt is nagyon várom.
Svalbard című lemezeden együtt dolgoztál Andy Barlow-val a Lamb zenekarból. Hogyan találtatok egymásra, és milyen volt a vele való közös munka?
A menedzseremmel a megfelelő producert kerestük, és rengeteg zenét hallgattunk közben. Ekkor bukkantunk rá a Lambre, és kíváncsiak lettünk, hogy ki szerzi a zenét. Azt pedig Andy Barlow, aki a Lamb mellett más előadókkal is dolgozott már együtt producerként, például a U2-val is. A Brighton-i stúdiójában találkoztunk, és azonnal jó érzéseim támadtak, ahogy elkezdtünk a Svalbard demóiról beszélgetni. Már az első visszajelzései nagyon inspiráltak, zökkenőmentes zajlott a munka az album véglegesítéséig. Csodálatos flowban éreztük magunkat végig.
Filmekhez is komponálsz zenét. Mi a legnagyobb kihívás a filmzene-szerzésben ahhoz képest, amikor saját zenéken dolgozol?
A legnagyobb különbség az, hogy egy filmnél van mire támaszkodni, mert van kép és van történet. Ez nagyon hasznos lehet, mert nem a nulláról indulsz, mint a saját zenéd esetében. Ugyanakkor viszont nagy kihívás, hogy megtaláld a filmhez passzoló hangulatot. Valójában el kell merülni a film világában, a történetben, hogy érezni kezd, és aztán ezt az érzést kell a zene nyelvére lefordítani.
Legutóbbi szerzői lemezed két éve jelent meg. Mikorra várható a következő, és mit lehet tudni róla, milyen irányban indulsz el?
Nemrég fejeztem be az új lemezt, rövidesen vinylre nyomják. Annyit már most elárulhatok, hogy lesz rajta 3 énekes és hangszeres kollaboráció. Az elmúlt években sokat kísérleteztem a legkülönbözőbb műfajokkal, és most úgy érzem, erre az albumra végre összeállt bennem minden. Inkább az indie/alternatív műfajhoz áll közelebb, nem pedig a klasszikus zenéhez. Várhatóan 2023. elején fog megjelenni. Később még osztok meg róla infókat.
A német elektronikus zene nemcsak tele van megkerülhetetlen, zseniális alkotókkal, de folyamatosan új tehetségekkel ajándékoz meg bennünket, zenerajongókat. A mostani feltörekvők közül kiket ajánlasz a figyelmünkbe, akik nevét majd az elkövetkező években ismerik meg világszerte?
Akit mindenképpen a figyelmetekbe ajánlok, régi barátom és munkatársam, Hannes Kretzer, aki épp egy albumon dolgozik. Már volt szerencsém hallani az anyagot, és nagyon bírom. Különleges, egyedi hangzása van, és egészen biztos vagyok abban, hogy a jövőben sokat fogunk olvasni és hallani róla.
Főszerepben a kiegészítők: Kortárs Ékszerhét Budapest
A szakemberek mindig túlbecsülik a kockázatokat – interjú Matuz Gáborral
