Hankó Eszter mestermunkájában innovatív megoldást keresett, amellyel megkönnyítheti az éjszakai kóborlást az otthonunkban. Így született meg a NiLu!
Valószínűleg mindannyiunkkal előfordult már, hogy miután kényelmesen elhelyezkedtünk ágyunkban, leoltottuk a villanyokat vagy akár már álomba is szenderültünk, valamilyen hirtelen ingertől vezérelve mégis neki kellett vágnunk a sötét lakásnak. Eszter erre a mindennapi problémára keresett megoldást, amikor megalkotta NiLu elnevezésű lámpáját, amely egy mágnesesen tölthető, érintéssel szabályozható hordozható éjjeli fény. Fontos volt számára, hogy ne egy teljesen új terméket hozzon létre, hanem egy már meglévő tárgyat gondoljon újra.
Ha az elejéről kezdjük a történetedet, mi az „ősélményed” a formatervezéssel kapcsolatban? Hogyan jutottál el odáig, hogy ezt válaszd hivatásodul?
Már gyerekként álmodozó karakter voltam, foglalkoztatott az engem körülvevő tárgyak világa. Úgy gondolom, hogy a formatervezés közügynek tekinthető, ugyanis például az, hogy milyen a villamoson az ülés kialakítása, mindannyiunkat érint. Mai napig csodálattal tekintek a körülöttünk lévő tárgyakra, és elmerülök bármilyen használati eszköz részleteinek tanulmányozásában.
Mostani diplomamunkád egy lámpa. Ki mernéd jelenteni, hogy ezzel a tárgycsoporttal foglalkozol a legszívesebben, vagy egyelőre inkább kísérletezel?
Úgy érzem még szívesen elmélyülök a témában, szakdolgozatom a sötétségtől való félelemről és ennek kulturális vonzatairól szólt, és meglepően izgalmas volt a kutatási folyamat. A fénnyel való tervezést, kísérletezést egy hálás témának gondolom, ugyanis egyfajta csodálat és megmagyarázhatatlan vonzalom van bennünk az olyan dolgokkal kapcsolatban, amik világítanak.
Most miért pont a lámpákra esett a választásod?
Már az egyetem eleje óta kísérletezem a világítással, ráadásul volt szerencsém kijutni az idei Stockholm Furniture and Light Fair-re egy collectible lámpámmal. Nagyon inspiráló volt a kiállítás, különösen „az év enteriőr részlete” elismerést elnyerő The Soft Serve Lamp a Crème Atelier építész irodától. Úgy gondolom, hogy egy szép példája a 3D-nyomtatott technológia és a fénnyel való kísérletezés közös metszetének. Így én is hasonló léptékben gondolkodtam a diplomamunkám megvalósítása során.
Mi inspirált leginkább a lámpa megtervezésekor? Mit tartottál leginkább szem előtt?
Mindenképpen egy szerethető, karakteres tárgyat szerettem volna alkotni, amely tényleg „társként” szolgál éjjel a sötét otthonunkban való közlekedés során. Elemeztem klasszikus lámpákat, és Paul Henningsen ikonikus darabjai fogtak meg leginkább. Elmondható, hogy a tervező mindig is arra törekedett, hogy ne csupán lámpákat tervezzen, hanem a fényt is formálja, és olyan légkört teremtsen, amely jó érzéssel tölti el az embereket. Úgy gondolom, a fény alakja teret teremt, a lámpák pedig harmonikusan élnek az általuk meghatározott térben – közvetetten, lágyan és hívogatóan.
Mik a jövőbeli céljaid?
Most még a MOME design- és vizuálisművészet-tanár mesterszakon tanulok, illetve a skandináv design csodálójaként pályázom a Normann Coppenhagen gyakornoki programjára, emellett a célom úgy elhelyezkedni, hogy a tervezéseim mellett a megszerzett ismereteim átadására is ugyanannyi időm jusson.
Hankó Eszer | Instagram